Ősi-új módszerekkel akarják megmenteni a mezőgazdaságot és az emberiséget a permakultúra követői, akiknek a köre egyre bővül Romániában is – derült ki a permakultúráról és az átmeneti közösségekről tartott csütörtöki kolozsvári előadáson.

A három fiatal kertész-mezőgazdász: Florin Baci elnök, Tudor Petruțiu és Cătălina Crișan mintegy harminc érdeklődőnek mutatta be az egy éve alakult Román Permakultúra Egyesület céljait és megvalósított programjait. A projektet svájci támogatással sikerült létrehozni, az Európai Uniónak szánt Svájci Hozzájárulási Alapból. A tájékoztatást követően közös öteltbörzét tartottak a jelenlevőkkel, melynek során kiderült, nem is különböznek annyira az elképzelések és igények a 21. századi városi közösségekben.

Permakultúra, avagy örök mezőgazdálkodás

Ahogyan azt Florin Baci bevezetőjében elmondta, a permakultúra fogalma, illetve az elképzelés filozófiája-megfogalmazása a hetvenes évek elején jelent meg Ausztráliában, ahol egy farmer rájött, mennyire ártalmas a földnek és a lakosságnak a mezőgazdasági monogazdálkodás, illetve a mesterséges tápszerek és fertőtlenítők alkalmazása a terményhozam javítására. A természetet véve mintául, Sepp Holzer olyan terményfarmot létesített, amelyben tökéletes harmóniában élnek együtt a táplálékra alkalmas növények, az emberi beavatkozás pedig kizárólag tudatos tervezésre és ápolásra, végül pedig a bőséges és egészséges termények begyűjtésére szorítkozik.

A fenntartható fejlődés fogalomkörében helyet foglaló permakultúra követői szerint az ilyen „állandó zöldségeskertek” és „táplálékerdők” jelentik az emberiség jövőjét, hiszen a természetes egyensúly és újrahasznosítás maga gondoskodik a táplálékról. Az elv alapjánál három fő érték áll: a termőtalaj iránti gondoskodás és tisztelet, az emberek szeretete és a fölösleg visszaforgatása, illetve szétosztása a közösség tagjai között.

Első hallatra úgy tűnik, valamilyen vallás követői a permakultúrát alkalmazó gazdálkodók, ám a módszer teljes mértékben tudományos megfigyeléseken és szakmai körökben elfogadott gyakorlaton alapszik. Köztudott eredménye a mezőgazdasági monogazdálkodásnak például a termőtalaj elveszítése. Ez számszerűen azt jelenti, hogy például a gabonaföldek vagy más, több hektáron elterülő zöldségtermesztő területek 25 százaléka megy kárba egy év alatt, a növények sokféleségének hiányában gyakorlatilag kimosódik a talajból és a tenger fenekén köt ki.

Kétezer éve terem a táplálékerdő

A megoldást hozó módszert legjobban az erdő szemlélteti – mutatott rá Tudor Petruțiu, ugyanis ahogyan az erdőben minden magassági szinten más és más növény él és fejlődik egymást kiegészítve és támogatva, úgy a permakultúrában is a diverzitás az egyik fő alapelv. Így jött létre a táplálékerdő, ami tulajdonképpen egy, ehető növényekből összeállított erdőszerű létesítmény, amelyben a fák gyümölcstermő fák, a bokrok ember számára fogyasztható gyümölcsöt és gyógynövényt teremnek, a felfutó liánok a táplálékot jelentő futónövényekből kerülnek ki, mint a szőlő, a paradicsom, a tök vagy a paszuly, a támasztó karók szerepét pedig a kukorica látja el, aljnövényzetként pedig a zöldségek uralják a terepet.

Egy ilyen formában, tudatosan létesített termő kert gyakorlatilag örök gazdaság, tápoldatok és növényvédő vegyszerek alkalmazására nincs szükség. A védelmet és táplálékot a növények számára a területen lévő növényi hulladékok és maradványok biztosítják, az időjárás és évszakok változásával karöltve. Polinéziában van például egy táplálékerdő, ami kétezer éve él és termeli a táplálékot, emberi beavatkozás nélkül – mutatott rá a szakember. Hasonló terményszigetek alakulnak ki az elhagyott gazdaságokban, ahol évek, évtizedek telnek el emberi beavatkozás nélkül, és ahol a manapság gaznak nevezett növénysokaságban megfigyelhető, hogy egy természetes egyensúly alakult ki az egykor meghonosított növények között: a szőlő felfut a diófára, az aljban pedig hagyma, krumpli terem mustárnövény és egyéb fűszerek között.

Hamarosan érkezik az ültető-gerilla

A Permakultúra Egyesület terve, hogy jövő júliusig legalább öt projektet valósítson meg az ország öt különböző városában, az ötleteket pedig közösen találják ki, illetve valósítják meg azzal a közel négyszáz fiatallal, akik eddig bekapcsolódnak a szervezet tevékenységébe – mondta el Cătălina Crișan a tájékoztató összefoglalásában. Mint mondta, az így kialakuló átmeneti közösségek főbb ismérvei a diverzitás, az emberi sokféleség és a természet feltétlen tisztelete - akár a permakultúrában.

Így Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Iașiban és Bukarestben is számíthatunk arra, hogy egy nap partizán növényültetési akciót tapasztalunk a tömbházak körül a permakultúra-gerilla részéről, vagy, hogy egy bájos fiatal csapat egy nap konyhahulladékért kopog be az ajtónkon, hogy aztán cserébe természetes komposzttal kedveskedjen, amit a kertben vagy a virágcserepek földjénél felhasználhatunk. Azon sem kell meglepődnünk, ha a lakhelyünk közelében lévő, parlagon maradt telken egy szép napon táplálékerdő nő ki, hiszen sok gondos kéz gyúrja egész télen a magvas földlabdákat, amelyet csak el kell szórni ásás nélkül, hogy kikeljenek a hasznos növények és meggyökerezzenek egy alkalmas területen. Akinek pedig megmunkálatlan területe van valahol a város szélén, ahol lakik, az felajánlhatja a permakultúrásoknak, hogy bevessék, használják, ápolják - cserébe friss, egészséges terményeknek örülhet egész évben.