Egy évvel ezelőtt ismertettük a Sepsiszentgyörgyön induló kerékpáros futárszolgálatot, a Bike Dot-ot. Az akkor útjára indított vállalkozás egyik tagját, Méder Lórántot kérdeztük most az első év tapasztalatairól, a nehézségekről, tervekről.

Egy éve arról írtunk, a város mérete determinál, két-három bringást bír meg a cég. Ez ma is így van?

Akkor még sokkal kevesebbet tudtunk erről az piacágról. Voltak elképzeléseink és terveink, amik persze módosultak egy cseppet. Ma is úgy gondoljuk, hogy a kisvárosban létező igény sokkal kevesebb, mint mondjuk egy százezres városé, de az elmúlt év tapasztalata megmutatta, hogy volt olyan időszak, amikor a három ember is kevés volt. Most jelenleg egyetlen futárral dolgozunk, de ez betudható a hosszú és havas télnek is.

Meg lehet már élni ebből?

Tetszik a kérdés közvetlensége, de engedd meg, hogy erre ne válaszoljak hasonló módon. Már az is többértelmű, hogy mit értünk megélhetésen. Elmondhatom, hogy volt időszakunk az évben, amikor futárunknak ez volt a fő megélhetési forrása, de olyan időszak is, amikor a kötelező költségeket sem lehetett fedezni. Azt kell mondanom, hogy nagyon ingatag még a piacunk. Igyekszünk stabilizálni és biztos dologra építkezni, de ez a történet nem is olyan könnyű. Rengeteget tanultunk az elmúlt évben, és ezt a tudást el is kezdtük alkalmazni, tehát bizakodóak vagyunk a jövő tekintetében.

Milyenek a munkakörülmények?

Szerintünk nagyon jók, hiszen ellentétben egy nagyvárossal, itt a tekerés sokkal biztonságosabb. Elmondhatom, hogy több mint 15 hónap alatt egyetlen balesetünk sem volt. Úgy gondolom, ezzel kevés nagyvárosi futárcég vetekedhet. A munkaidőnk rugalmas, akkor dolgozunk, amikor hívás van. Igyekszünk minden hívást teljesíteni, még akkor is, ha lehetetlen időpontban kérik. Persze van munkaprogramunk (hétfőtől péntekig, 10:00 – 22:00 között), de a kisvárosnak köszönhetően volt már vasárnap este 22:30-kor is hívásunk.

Általában kik keresnek titeket, hogyan alakult ki ennek az egésznek a kultúrája a városban?

A klientúra változó, általában a fiatalok hívnak. Ők receptívebbek az újdonságokra, de nem mondhatom, hogy csak ők hívnak. Voltunk már 93 éves idős hölgynél is. Nagyon jó érzés, hogy a munkánk során egyre több az ismerős arc, mert aki kipróbálta a szolgáltatásunkat, az rendszerint visszahív. Ez egy hihetetlenül pozitív visszajelzés, mert nincs annál jobb mint a visszatérő kliens. Azt, hogy ez a szolgáltatás mennyire változtat a városon, egyelőre nem tudjuk felmérni, de bizakodóak vagyunk, hogy sikerül nyomot hagyni. A közösségi médiákban való jelenlétünknek köszönhetően sokszor kapunk építő visszajelzéseket, és azt hiszem, hogy fokozatosan sikerül megismertetni azokat az értékeket a várossal, amiért mi síkraszálunk.

Van konkurencia a városban?

Direkt konkurenciánk nincs, legalábbis nem tudunk róla, de úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül egy pozitív dolog, hiszen így csak magunknak kell kitaposni az ösvényt, ami nem mindig könnyű. Folyamatosan kapunk visszajelzéseket, hogy az ötlet nagyon jó, és más embernek is már megfordult a fejében. Mégis csak mi mertünk nekivágni. Véleményem szerint ennek gazdasági magyarázata van, amit nem részleteznék, de az elhatározás és a kockázatvállalás is fontos tényező. Mi ezt hivatásnak tekintjük és ezért vállalunk olyasmiket, amit esetleg más ember nem vállalna be.

Mik a jövőbeni tervek, egyáltalán: mennyire nehéz ezt az egészet fenntartani?

Rengeteg tervünk van, ami a jövőt illeti, de ezekről még nem nyilatkoznék. A nehézségről pedig az a véleményem, hogy a siker mindig a nehéz munka köntösében jelentkezik. Az egyik kedvenc reklámomat aposztrofálva „Keep biking”.