Az RMDSZ Gazdasági Tanácsának vezetője szerint szükség van a közalkalmazotti bérek rendezésére, ám szerinte Victor Ponta kiengedte a szellemet a palackot azzal, hogy a nyomásnak engedve 25 százalékos fizetésemelést ígért az orvosoknak. Winkler Gyulát az adótörvénykönyvről csütörtökön kezdődő pártközi egyeztetésekről is kérdeztük.

A miniszterelnök kedden 25 százalékos béremelést jelentett be az egészségügyben. Ez lavinát indított el a közszférában: fizetésemelést követelnek a rendőrök és a tanárok is. Vissza lehet még tuszkolni a kiszabadított szellemet a palackba?

A gazdasági, adópolitikai és költségvetési intézkedéseket egy mérlegre kell tenni a bérezéspolitika intézkedésekkel. Nyilvánvalóan szükség van arra, hogy a különféle költségvetési ágazatokban dolgozók közti bérkülönbségeket kiegyenlítsük, hiszen az elmúlt években a stabil, átlátható és méltányos bérezési törvény hiánya miatt óriási egyenlőtlenségek alakultak ki. Ezt kell tehát rendbehozni, ugyanakkor valóban szükség van fizetésemelésre a közszférában – csak a kelet-európai tagállamokkal összehasonlítva is jelentős különbségek vannak. Rossz megoldásnak tartom azonban, hogy Victor Ponta a nyomásnak engedve kiengedte a szellemet a palackból, arról pedig szerintem szó sem lehet, hogy ezt a folyamatot visszafordítsák.

Az ígéretspirált voltaképp a 48 vezető állami tisztségviselő bérének megsokszorozása indította el. Jó lépés volt ez a kormány részéről?

A közalkalmazottak bérének rendezéséről mindenki beszél hónapok óta – 2011-től létezik az egységes bérezési törvény, aminek alkalmazását azonban rendszeresen elhalasztották, ugyanakkor megengedték, hogy bizonyos kategóriák bérszínvonala növekedjék, másoké meg helyben maradjon. A választók persze nem tekinthetnek jó szemmel arra, hogy egy bizonyos kategória ügyét intézik, másokét nem – még akkor sem, ha csak 48 emberről van szó. A többiek sem tekinthetnek jó szemmel az orvosokra, viszont jogos, hogy béremelésre van szükség, hiszen 50 százalékos orvoshiánnyal küzdünk. Ugyanakkor az említett szűk kategória ügyének intézése indokolt is volt: egy államelnököt, minisztert a többi európai tisztségviselőhöz kell hasonlítani a bérezéskor, de, ismétlem, az megengedhetetlen, hogy csak ennek a kategóriának a bérét emeljék.

A kormány jövőre új közalkalmazotti bértáblát ígér. E szerint jelentősen emelkednek a teljes közszférában a fizetések. Honnan lesz erre fedezet?

Rengeteg tartaléka van a költségvetési rendszernek arra, hogy a bevételeket növeljük. Olyan tartalékokról van szó, amelyeket nem sikerült mozgósítani az elmúlt húsz évben: gondoljunk csak arra, a behajtások a GDP 30-35 százalékát teszik ki, ezzel utolsó helyen állunk az EU-ban, egy civilizált országban pedig 40 százalék fölött van ez az arány. Az adócsalás, a fekete- vagy szürke munka, minden ami adókerülés valahol a GDP 34-38 százalékos szintjén van, tehát több mint egyharmada a GDP-nek, és hajszállal nagyobb is, mint a költségvetés bevételi oldala. Persze mindenhol van fekete- és szürkegazdaság, de általában tíz százalékot tesz ki – az említett tartalékot pedig a mi 34-38 százalékunk és a 10 százalék közti különbség teszi ki. Ha az Adó- és Pénzügyi Hivatal (ANAF) nem a vendéglősökkel vagy a kis- és középvállalkozókkal hadakozik, hanem a nagy adócsalókat keresi meg, akkor az adóbehajtás megnövekedésében reménykedhetünk. Ha egy 65-70 százalékos behajtás irányába elindulnánk, az sokat javítana a helyzeten. Még Bulgáriában is jobban állnak – és ezzel, azt hiszem, sokat mondtam el. Ugyanakkor persze a korrupció ellen is fel kell lépni, és az európai uniós alapok felhasználásának is be kell indulnia ahhoz, hogy az ésszerű és méltányos fizetésemeléseket, és az adótörvénykönyv alkalmazásából származó kiesést fedezzük.

Éppen a költségvetési hiány jelentős megnövekedésének veszélye volt az egyik oka annak, hogy az államfő visszaküldte a parlamentnek az adóterheket nagylelkűen csökkentő új adótörvénykönyvet. A jogszabály esetleges módosításáról csütörtöktől pártközi tárgyalások kezdődnek. Milyen álláspontot képvisel majd az egyeztetéseken az RMDSZ?

Az elmúlt napokban a gazdasági tanács koordinátoraként Kelemen Hunor szövetségi elnök kérésére konzultáltam az RMDSZ-es kollégákkal, csütörtök reggel pedig a képviselőházban tárgyalunk a pártokkal. Az álláspontunk főbb elemei közé tartozik, hogy ragaszkodunk az adótörvénykönyvhöz, abban a formájában, ahogyan a parlament nyáron megszavazta, támogatjuk a 19 százalékos hozzáadottérték-adó január elsejei bevezetését. Ne feledjük, hogy amikor a Boc-kormány 24 százalékra emelte az áfát, mindenki számára világos volt, hogy csak időszakos, válságkezelő intézkedésről van szó. Fontos számunkra ugyanakkor, hogy egyensúlyban tartsuk a gazdaságot, ezért az adótörvénykönyv egyes intézkedéseit nem feltétlenül a jövő év első napjától szeretnénk bevezetve látni – gondolok elsősorban a luxusadóra és az oszlopadónak nevezett speciális épületadóra. Kelemen Hunor felhívását pedig fontosnak tartom elismételni, éspedig, hogy a választási év populizmusát lehetőleg kerüljük el.

Közben érkeznek jó hírek is: az első fél évben 3,7 százalékkal nőtt a román gazdaság a tavalyi év azonos időszakához képest. Milyen reményekre jogosítanak fel ezek az adatok?

Ha megnézzük az uniós átlagokat euróövezeten belül és kívül, 1 és 2 százalékos gazdasági növekedést találunk. Románia húszéves konvergencia-perspektívát láthat maga előtt, viszont ha 4 és 5 százalék közé sikerül stabilizálnia a növekedést, akkor ez a folyamat felgyorsulhat. Az adótörvénykönyv véleményem szerint elérheti ezt a hatást, viszont pici önmegtartóztatásra van szükség, az öt százalék fölötti növekedés egy nem stabil gazdaságban és demokráciában árthat is. Romániában a válság után új gazdasági típus indult be, új növekedési ciklusról beszélhetünk, az új adótörvénykönyvvel és remélhetően a választási évben a populizmus elkerülésével egy olyan, akár tízéves ciklus elején állhatunk, amelyben felgyorsulhat a konvergencia, és jó eredményeket érhetünk el. Az RMDSZ ugyanakkor azt akarja, hogy ezt az állampolgárok is érezzék meg az életszínvonal, a biztonság és a lehetőségek terén.