Huszonöt év alatt 98 százalékkal csökkent az ipari kender hazai termőterülete. Napjaink termesztőinek a bürokrácia és a rendőrség keseríti az életét.

A kendertermesztés hosszú időn át Kárpát-medencei mezőgazdaság egyik jelentős ágazata volt. A XIX-ik század végén Magyarországon 80 ezer hektáron termesztették ezt az ipari növényt. A termőterület tetemes része Erdélyben volt, aminek következtében a trianoni diktátumot követően Románia is jelentős kendertermelővé és feldolgozóvá vált.

Így volt ez a kommunista érában is, amikor 36 kenderfeldolgozó működött az országban, köztük a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítményének számító temesvári üzem, amely fénykorában évi 40 ezer tonna kenderrostot állított elő. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint 1961-ben 31 ezer hektáron folyt kendertermesztés, a rendszerváltás évében pedig 43 ezer hektáron. A piaci viszonyok radikális átalakulása tornádóként söpörte el a hazai kenderfeldolgozást, a leépülés elképesztő gyorsaságú és léptékű volt.

Tizenöt éve, 2000-ben már csak 500 hektáron termesztették a korábban nagy népszerűségnek örvendő ipari növényt. A drogfogyasztás- és kereskedelem elleni harc jegyében született 143/2000-es törvény aztán megadta a kegyelemdöfést a már agonizáló ágazatnak. A sok szakember szerint túlzó szabályozás következtében 2010-re 23,60 hektárra csökkent a termőterület, igaz azóta valamelyes növekedés tapasztalható, tavaly 765,72 hektáron termesztettek idehaza kendert. Négy év alatt ez tekintélyes fejlődés, ám a jelenlegi termőterület a negyedszázaddal korábbinak még így is csak 1,8 százaléka.

A probléma gyökere a botanikában rejlik

„Ahhoz, hogy megkapd a termesztési engedélyt a mezőgazdasági igazgatóságtól, be kell mutatni a kendermag eredetét igazoló iratokat, a laboratóriumi elemzés eredményeit, egy önkormányzati engedélyt és szerződést egy feldolgozóval. A termőterületet be kell keríteni vagy biztosítani kell a folyamatos őrzését, de még így is állandóak a rendőrség drogellenes és szervezett bűnözés elleni osztályának az ellenőrzései” – sorolta a nehézségeket a Maszolnak Leontina Prodan, a hagyományos paraszti mesterségeket, köztük a kendertermesztést és -feldoldolgozást promováló temesvári Actis egyesület vezetője.

A probléma gyökere a botanikában rejlik, a szakemberek között ugyanis nincs konszenzus arról, hogy egy és ugyanazon növény-e az ipari kender (Cannabis Sativa) és a vadkender (Cannabis Indica)? A hazai szabályozás egyenlőségjelet tesz közéjük, annak ellenére, hogy míg utóbbinak a pszichoaktív hatóanyagtartalma eléri a 15 százalékot, az ipari kender maximum 0,2 százalék THC-t tartalmaz. A tetrahidrokannabinol több kábítószer, így a fűként is ismert marihuána és a hasis hatóanyaga. Az európai társadalmakban, a hagyományosan kendertermesztéssel és –feldolgozással foglalkozó közösségekben a növény tudatmódosító szerként való felhasználása nemlétező gyakorlat volt.

Az építőipar is felfedezte

A kenderrost a textilipar alapanyaga volt, magját, illetve az abból préselt olajat pedig élelmiszerként hasznosították. Napjainkban az építőipar fedezte fel magának a kenderrostot, melyből, lévén kiváló hőszigetelő, valamint tűzálló képessége is jó, építőanyagokat gyártanak, s a gyógyszeripar is egyre inkább érdeklődik iránta. Magyarország, bár nyugati mércével a kábítószer-fogyasztás ellen szigorúan fellépő országok közé tartozik, Romániánál sokkal kevesebb bürokratikus akadályt gördít a kendertermesztés elé, ám ennek ellenére a termőterület ott is minimális.

A világ legjobb ipari kenderét Magyarországon nemesítették. Az 1954-ben elismert kompolti kender rosttartalma 35-38 százalék. A romániai kenderfajták szintén a világ legjobbjai közé tartoznak, hektáronkénti termésátlaguk eléri a 10 tonnát, rosttartalmuk pedig a 30 százalékot.