Teszteltük a gyorsposta-szolgáltatásokat – kötélidegek kellettek hozzá


-A A+

Egyre több a megrendelésük a hazai futárszolgálatoknak, a szolgáltatások azonban gyakran balkáni színvonalon mozognak.

Hat év leforgása alatt megduplázódott az expressz-szállítás hazai piaca. 2009-ben még csak 200 millió euró volt az igénybe vett gyorspostai szolgáltatások értéke, ám tavaly már 370 millió euróra bővült a piac. A szakemberek idén további fejlődésre számítanak, a legóvatosabb becslések szerint is az ágazat teljes árbevétele eléri a 400 millió eurót. A növekedés motorja a rohamos ütemben bővülő online kereskedelem, egyes futárszolgálatok bevételének a fele a webáruházakból történő rendelések kiszállításából származik.

Az országos lefedettséggel rendelkező futárszolgálatok száma meghaladja az egy tucatot. A piacvezető egy román tulajdonban levő cég, a Fan Courier, melynek tavalyi forgalma 399 millió lej volt, megelőzve ezzel a szintén hazai tőkével működő Urgent Cargust (312 millió lej). A harmadik a világ egyik legnagyobb expressz-szállítási vállalata, a DHL, majd két másik multi, a TNT és a DPD következik. A legnagyobb hazai postai szolgáltató a Román Posta, amelynek szintén van futárszolgálata, a Prioripost, ám ez a cég teljes, 1 milliárd lejt meghaladó forgalmának csak csekély hányadát adja.

Nagyvásártér vagy Zöldfa utca?

Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a piac bővülése, a szolgáltatók szaporodása ellenére a szolgáltatások színvonala még rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Éveken át kizárólag a Román Posta express-szállítási szolgáltatását vettem igénybe, ám körülbelül egy éve úgy döntöttem, inkább a magánszektornál próbálkozom. Az késztetett erre, hogy a postások több alkalommal is egyszerűbbnek látták, hogy egy értesítést dobjanak az otthon tartózkodó címzett postaládájába ahelyett, hogy néhány emeletet megmászva a kezébe adták volna a borítékot, arra kényszerítve az ügyfelet, hogy elbandukoljon a postahivatalba a küldeményért.

Először a Fan Courierrel próbálkoztam. A piacvezető futárszolgálat szolgáltatásával nagy vonalakban elégedett voltam, eltekintve attól a ténytől, hogy a cég honlapján a kolozsvári kirendeltség elérhetőségeinél két valós telefonszám mellett két nem létező szerepelt. A küldeményeimet rendszeresen átvevő rokonszenves és kellően operatív magyar fiatalembernek kétszer is felhívtam erre a figyelmét, bármiféle eredmény nélkül. Egy nap aztán kb. harmincszor hívtam a cég kolozsvári irodáját, sikertelenül, a telefonjaik ugyanis felváltva voltak foglaltak, illetve csengtek a végtelenségig.

„Soha többé Fan Courier” – mondtam mérgemben, s már tárcsáztam is az Urgent Cargus számát. Ez a cég könnyen elérhető volt, s bár futárai általában nem erőltették meg magukat a köszönéssel, ezen könnyen túltettem magam azzal, hogy a gyorspostai szolgáltatások lényege a gyorsaság, nem az udvariasság. Egy alkalommal aztán a küldemény harmad-, sőt negyednapra sem érkezett meg Kolozsvárról Nagyváradra. Mint kiderült, a futár a Nagyvásártér (December 1 tér) helyett a Zöldfa (Vasile Alecsandri) utcába vitte a borítékot, ráadásul még a házszám sem passzolt.

A kézbesítő azzal a hazugsággal takarózott, hogy előző megbízásai alapján úgy tudta, mindkét címen ugyanazon cég működik. Közöltem az Urgent Cargus diszpécserével, akinek maga az érintett kézbesítő ismerte el, nem a címzettnek kézbesítette a borítékot, hogy panasz kívánok tenni, mivel a cég nem végezte el a kifizetett szolgáltatást. A válasz az volt, hogy ha panasszal kívánok élni, ahhoz csatolnom kell egy bizonyító erejű dokumentumot. „Soha többé Urgent Cargus” – mondtam, miután letettem a telefont.

Tízszeres tarifa, fantom ügyfélszolgálat

Néhány alkalommal a Nemo Express szolgáltatását vettem igénybe, azonban ennek az üzleti kapcsolatnak is rövidesen véget vetettem, miután a vállalat ügyfélszolgálatán, munkaidőben 27 egymást követő telefonhívásra sem válaszoltak. A DHL-nél ellenben szinte azonnal felvették a telefont, s közölték, hogy Kolozsvárról Nagyváradra 148 lejért szállítanak el egy iratokat tartalmazó pehelykönnyű borítékot, ami a konkurencia díjszabásának kb. tízszerese.  

A TNT-től azt az információt kaptam, hogy 30 lej a két szomszédos megyeszékhely közti tarifa, ezért aztán, fátylat borítva a múltra és a fogadalmamra, ismét a Fan Couriert tárcsáztam. A vállalat időközben fejlődött, a honlapján, a kolozsvári kirendeltségnél immár kizárólag élő telefonszámok szerepelnek. A legutóbbi küldeményt kereken 47 óra alatt sikerült leszállítaniuk Nagyváradról a kincses városba. 150 km 47 óra alatt gyalogszerrel fantasztikus teljesítmény, egy gyorspostai küldemény esetében azonban gyalázatos, gondoltam, ám adtam a cégnek még egy esélyt.

Ezt szeptember 30-án játszották el, immár véglegesen. Azon a napon, reggel 9 és háromnegyed 10 között 92 alkalommal hívtam a kolozsvári kirendeltséget, sikertelenül. A hívások felében foglalt volt a szám, a másik felében nem vették fel.

Azóta nem próbálkoztam gyorspostai küldemény feladásával. Mindazoknak akik rá vannak kényszerülve, hogy futárszolgálat szolgáltatásait vegyék igénybe sok szerencsét, végtelen türelmet és kötélidegeket kívánok.








EZT OLVASTA MÁR?

X