Kezdő vállalkozók vagy egyetemisták kaphatnak saját íróasztalt, kávét és remek társaságot, ha az egy éve működő sepsiszentgyörgyi iNNoHuB-hoz csatlakoznak. A co-working modellre épülő kezdeményezésről az otthont adó Vállalkozói Inkubátorház igazgatójával, az iNNoHuB vezetőjével és ott dolgozókkal beszélgettünk el.

A tágas helységről nem könnyű megállapítani elsőre, hogy tulajdonképpen mire szolgál, de maga a co-working is nehezen definiálható. A mindenki magáért, de mindenki egymásért is elvéhez állhatna közel: az iNNoHuB-ban alkalmi-, standard- vagy alapcsomagot bérlők saját munkapontot, munkaeszközöket, felületet kapnak, emellé kávét, teát, és ami a legfontosabb: olyan társaságot, amelyik saját céljaival, de a másik segítésének, az ötleteléseknek a vágyával is jár be ide.

Mátyus Enikő, a központ koordinátora elmondja, miután Sepsiszentgyörgyről inkább elmennek az emberek, olyan helyen gondolkodtak, ahol a gazdaság az oktatással interaktívan találkozik. „Arra volt szükségük, hogy legyen egy hely, ahol a fiatalok – a fiatal itt mindössze szimbolikus kifejezés – tudnak beszélgetni arról, hogy mi történik Dél-Erdéllyel, mi történik Romániával” – magyarázza.

Szavai szerint az a kérdés, miként lehet inspirációkat elindítani az emberekben, hogy a vállalkozásuk ne csupán a megélhetés, de ne is a világ megváltásának vágyával hozzuk létre. A cél viszont nem minden áron vállalkozások indítása. „A prioritás, hogy fejlődni vágyó fiatalok jöjjenek ide, akikkel közösen igazi ügyeken tudunk dolgozni, olyan eszközök segítésével, mint például az intelligens szakosodás” – mondja Mátyus.

Ifjú titánok a hubban

Elbeszélgetünk Sebestyén Tihamér doktorandusszal, aki egy ideje a csapat tagja, és máris olyan lehetőségekhez jutott – szakmai úton meglátogatta Mexikót és Dél-Koreát –, amelyek segítik a munkájában: „Megújuló energia potenciál-számítással és vidék- vagy regionális fejlesztés-hatással foglalkozom. A két külföldi látogatáson egyrészt a klasztert képviseltem, amelynek tagja vagyok, másrészt kapcsolatokat építettem” – mondja.

Tihamér elhozta egy barátját is, aki környezetmérnöki végzettséggel biomassza-hasznosításban utazik. A beszélgetés során betekintést nyerhetünk a hub mindennapjaiba: az ötletelés máris elindul, hogy a szakmai háttere és a vállalkozásra vonatkozó tervei hogyan kapcsolhatók össze más helyi szereplőkkel.

Kis hálózatok épülnek ki, amelyeken keresztül könnyű eljutni az irodához – persze jelentkezni bárkinek lehet. Mátyus Enikő elmagyarázza: nincs egy szűrési rendszer, de volt már, akinek a szakmai tevékenysége nem illet a hub koncepcióba. Egy évi működés alatt persze akadtak, akik elhagyták a hubot, de többnyire olyanok, akik szigorú értelemben vett munkahelyként értelmezik a helyet, lecsapják a laptopot délután 5-kor, és hazamennek. Ők egy idő után lemorzsolódnak.

Az iNNoHuB jelenlegi co-workerei széles skálát födnek le a tevékenységi területet tekintve: jogász, mérnök, nyelvoktató, reklámgrafikus, IT-szakemberek (social media, design, webfejlesztés stb.) tanácsadó, klasztermenedzser, fotós, nyelvoktató, szociológus, egyetemisták vannak jelen a zöld energia, egészségturizmus, kreatív ipar és egyéb területeken. Jelentkezőket persze továbbra is várnak.

Nem munka, hanem alkotás

A hubban nagy hangsúlyt fektetnek az informális beszélgetésekre. Vajda Lajos, az Inkubátorház igazgatója szerint a kreativitást nem is lehet másként megélni: „nem várható el, hogy pontban tízkor hangolódjunk rá valamire, és pontosan félórára”.

Ez persze nem jelenti, hogy többszereplős, formális tárgyalások nem léteznek, de a jelenlegi nagy trendektől eltérően ez a modell elsősorban a gyorsaságra, mint inkább az együttműködésre, szigorúan vett munka helyett az alkotásra figyel oda.

Mi lesz az emberrel?

Ellenpéldaként elhangzik a gyárak példája, ahol mindenki egyszerre megy be, dolgozik, jön ki, jár team buildingre stb., vagy a start-upok világa, ahol a számok, a mutatók a fontosak gyakran, miközben 97 százalékuk sikertelen lesz. „Gyakran az a hiányosság, hogy kézzel fogható dolgokat akarunk megvalósítani, de túl keveset fektetünk egy jó csapat, egy jó koncepció építésére” – mutat rá Enikő.

Ha már a gyárakról beszélgetünk: szóba kerül, hogy vajon jók-e bárkinek is, vagy csak a kényszer viszi az embereket oda? Ha a robotizálás elterjed, azokat az elidegenítő munkákat, amelyekhez ma még embereket alkalmaznak, a gépek veszik át, így felértékelődhetnek a hubhoz hasonló helyek, amelyek a személyes fejlődést célozzák meg. Ebben a tekintetben, mutat rá Vajda Lajos, a falvak kisebb bajban vannak, mint a nagyobb települések, éppen ezért volna fontos, hogy a helyi sajátosságokra építve fejlesszük a vidéket – a megoldás ne a faluról gyárba bejáró munkás legyen.

A hubot mint megoldást szeretnék kiterjeszteni, két irányba is, egyik oldalon az egyetemek felé, a másik oldalon a szakképzések felé. Mátyus Enikő kifejti, léteznek már műhely-hubok, és ezek alapján szakiskolák vagy akár egyetemek tökéletes színhelyei lehetnek helyi kreatív központoknak, műhely-huboknak, ahol egyedi bútorokat, textíliákat készítenek a fiatalok, tanulók akár megrendelésre is. Ezek fő céljuk az lenne, hogy lehetőséget biztosítsanak a korlátlan kreativitásra, egy szakma megismerésére a kiválóság égisze alatt. Ugyanakkor egy műhely-hub egy nyitott tér kell hogy legyen azok számára, akik hobbi szinten bejárnak kreatívkodni barátokkal, családdal. Ezek koncepcióján a sepsiszentgyörgyi lehetőségekhez mérten az iNNoHuB csapata folyamatosan fejleszt.