Így csempészi be a betont az emberek életébe a csíkszeredai Burján Zsolt
Néha talán maga is nehezen igazodik ki abban, hogy mikor mivel, miért kezdett el foglalkozni. A csíkszeredai Burján Zsolt éppen betonból készít különböző kisebb-nagyobb tárgyakat, kandallóórán dolgozik, hamutartókat gyárt, de érdekli a festészet, régészkedett, a múzeumnak dolgozik külsősként, logókat készít, szobákat festett és dekorált és így tovább. Beszélgetésünk során eddigi munkásságáról, fejlődéséről kérdeztük.
Sok kreatív ember rajzolással kezdi a hosszú utat, amit majd bejár. Te hogy voltál ezzel?
Már óvodás korom óta szerettem rajzolni és az óvónőm javasolta, hogy küldjenek művészeti iskolába. Tizenkét évig jártam művészetibe Csíkszeredában, a középiskolában architektúrára. Festőművész szerettem volna lenni, a szüleim nem erőltetve, de próbáltak irányítani az építészet felé. Bennem volt az is, hogy festőként az ember nem tud megélni, ezért érettségi után egy évig gondolkodtam – de eközben is dolgoztam egy építész cégnél, technikusként – majd elmentem régészetre. Kolozsváron a régészet mellett dizájnt is tanultam, és a kettőt próbáltam ötvözni a kísérleti régészet területén.
Ez miből áll pontosabban?
Azt jelenti, hogy a régészeti ásatások eredményéből nem csak egy tanulmány vagy könyv lesz, hanem megpróbálunk rekonstruálni mondjuk egy népvándorláskori házat. Azért példálózok ezzel, mert érdekelt a korszak, és ezzel foglalkoztam. Az egyetem nem igazán támogatta, mert ott az volt a lényeg, hogy üljek le és írjak a témában, de a Csíki Székely Múzeummal közösen felhasználtuk az anyagaim.
Ha már erről beszélgetünk… hogyan néz ki egy népvándorláskori ház?
Somlyó oldalán volt egy komoly ásatásunk, amely során egy területen belül találtunk egy 3-4. századi gót házat, egy 7-8. századi szláv házat és egy Árpád-kori házat. Én a szláv házat tártam fel. Ezek földbe mélyített kis házikók. Hetven centi mélyen beástak, agyaggal ledöngölték az alját, és a fal körbe egy faszerkezet volt oszlopokkal, gerendákkal, összefűzött ágakkal, agyaggal megtapasztva. Csak az alját találtuk meg, de látszott a gerenda lenyomata, ki tudtuk rajzolni a felépítését. Adódott belőle az is, hogy nyeregtető volt rajta. Szeretném ezeket rekonstruálni, hogy az emberek bemehessenek egy ilyen házba. Ezt lére fogjuk hozni Csíkszereda mellett, csak egy jó csapat kell hozzá.
Mivel foglalkoztál az egyetem alatt?
Idővel el is kezdtem dolgozni a csíkszeredai múzeumban, és közben festettem is, rajzoltam. Elkezdtem foglalkozni reklámgrafikával, mert ismerősök többször is kérték, hogy készítsek nekik logót. Éreztem közben, hogy a régészeti munka mellett nem fogom elkötelezni magam, és mivel bennem volt a vállalkozói szellem, már az egyetem alatt létrehoztam egy kisvállalkozást, szobákat festettem, dekoráltam lakásokat stb. Foglalkoztam kirakatrendezéssel és sok egyébbel, amikor pedig hazakerültem, a múzeum mellett hímzéssel foglalkoztam pólókra, ingekre.
Ez a vállalkozás megszűnt, és utána újra azon gondolkodtam, hogy mivel foglalkozzak. Így jutottam el a betonig, mert a lakberendezések során voltak különleges ötletek, amelyeket nem lehetett megvásárolni, miközben olasz dizájnerek már elindították a beton divatját. Ez úgy kezdődhetett, hogy mindenki azt kereste, mivel mutathat újat. Kellenek ezek a kontrasztok is, amikor a hideg és meleg anyagokat keverjük egymással.
Többek között betonkagylót is öntöttél. Hogyan készül egy ilyen?
Az első kagylóhoz ki kellett kísérletezzem azt az összetételt, ami meg fog felelni. Nem a sima cement-homok-víz összetételre volt szükségem, ezért üvegszál került belé, akril anyagok, amelyek simábbá teszik a felületet, és könnyítenem is kellett a kagylót. Ezt egy kőműves mesterrel kiöntöttem, de aztán egy évig nem nyúltam hozzá, egyébbel foglalkoztam.
Aztán három-négy éve, amikor egy új klubot akartak nyitni a városban, a GRUND-ot, arra gondoltak, hogy ha már régi kaszinóépületben rendezkednek be, ahová belül utólag betongerendák kerültek az épület megerősítésére, akkor megkérnek rá engem, hogy készítsek kagylót nekik. Ez meg is történt végül.
Milyen tárgyakat készítettél még betonból?
Kisebb szobrokat, hamuzót készítettem. Ez utóbbit azért, mert mindig zavart, hogy nedvesen hozzák ki a hamuzót a teraszra, és a cigi, amit beletettem, elázott. Készítettem ezért egy olyan betont, ami húsz másodperc alatt szárad, és így megoldottam a problémát. Csak kiöblítik és készen is van, és eléggé mély is ahhoz, hogy a hamut ne fújja ki a szél.
Hűtőmágneseket is készítettem, de szeretnék széket önteni, asztalt, ami tulajdonképpen egy malomkő forma lesz lesz – ezt eredeti malomkőből készítettem volna elkészíteni, de már nem lehet kapni ilyesmit. Most egy kandallóórán dolgozom, ami utoljára a huszadik század elején volt divat, szépen elterülő íves formát követett, díszes óralappal. Ezt a finoman vezetett vonalat emelem ki betonból, ügyelve a letisztultságra. Kerestem a megfelelő helyet a betonnak, ahol a lehető legmelegebb környezetbe helyezhetem, ezért esett a kandalló körüli térre a választás. A konkrét meleg hatás, nyugalom a tűz mellett üldögélve, hallgatva a ropogását… szerintem ennél jobb helyet nem is lehet találni az anyagok kontrasztjának. Kőkandalló, fapárkány, betonóra, tűz és idő, ez már több az egyszerű hideg-meleg kontrasztnál.
Nem szeretnék tömeges gyártást egyébként, hanem inkább arra figyelnék, hogy azok számára, akik irtóznak a betontól, apró, a lakásban könnyen elhelyezhető tárgyakat készítsek a jövőben.
- 34944 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34946 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34946 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34948 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34949 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34949 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni