Saját lábra állni Erdővidéken – a Kovászna Megye Fiatal Vállalkozója díj győztesével beszélgettünk


-A A+

Baróti házaspár, az áruszállítással foglalkozó Asztalos Attila és Orsolya nyerte el idén a Kovászna Megye Fiatal Vállalkozója díjat. Saját vállalkozásukról, de az erdővidéki gazdasági lehetőségekről is kérdeztük Asztalos Attilát a Junior Business Club és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közös díjának átadása után.

Mi a vállalkozásotok profilja?

Közúti áruszállítással foglalkozunk, saját nyerges kamionokkal és alvállalkozókkal is. Öt saját járművünk van, de a forgalmunk után egy 10-12 kamionos cégnek felelünk meg, mert fuvarszervezéssel is foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy az ügyfeleinket az alvállalkozóink kamionjaival szolgáljuk ki, ha nincsen éppen saját kocsink az adott fuvarra.

65-70 százalékban Románia – Magyarország viszonylaton járunk, 10-15 százalék belföld, a többi Lengyelország, Svédország, Csehország, Szlovákia útvonalon – havonta egy-két alkalommal.

Foglalkoztok veszélyes áruk forgalmazásával is, ez mit jelent?

Ez festékeket, akkumulátorokat, műtrágyát, hasonló árukat jelent. Létezik egy egyezmény, az ADR, amely külön felszerelést jelent a kamionban: kézmosót, szemmosót, védőfelszereléseket, a sofőrnek és nekem is mint fuvarszervezőnek pedig külön igazolványra van szükségünk az ilyen áruk szállításához. Erre akkor is szükség van, ha a veszélyes árut egyéb árukkal együtt szállítjuk (már amikor lehet).

Miért pont ebbe az irányba mozdultatok el mint fiatal vállalkozók?

Lehetne arról beszélni, hogy minden fiú arról álmodik, hogy kamionsofőr legyen. Az az érdekes viszont, hogy nekem nincs jogosítványom kamionra – én Budapesten végeztem egy nemzetközi szállítmányozó és logisztikai menedzser képzést, mert akkoriban mindenki Budapestre ment Barótról, aki a katonaságot el szerette volna kerülni.

Később egy osztrák cégnél dolgoztam. Nekik jól jött, hogy én tudok románul – pedig én azért mentem el itthonról, hogy ne legyek katona. Amikor hazajöttem, Sepsiszentgyörgyön dolgoztam a szakmában hét és fél évet, aztán 2013-ban megvettük az első kamiont, majd 2014-ben teljesen a saját cégünkkel kezdtem el foglalkozni.

Mondhatjuk, hogy a kamionokért szeretem ezt a munkát: a kamionos nagybátyám mindig mondta gyerekkoromban, hogy majd amire felnövünk, Scaniák meg Volvók és Mercedesek lesznek a Saviemek és Rábák helyett, de én nem hittem neki. Most meg saját járműveim vannak ilyenek. Igaza volt.

A feleségem, Orsolya ötven százalékban társtulajdonos, többnyire az előkönyveléssel foglalkozik és a két kislányunk és két kisfiúnk nevelésével. Egyébként a cég neve, a BODORA a két lányunkról, Boglárkáról és Dóráról lett elnevezve.

Mennyire szempont az, hogy Baróton van a cégetek?

A kocsipark miatt fontos kérdés ez, mert én mint szervező egy laptoppal és telefonnal bárhol tudok dolgozni, tarthatom a kapcsolatot az ügyféllel és a sofőrrel is. A sofőrök viszont barótiak és az autók is itthon vannak hétvégén, ezért ha rájuk akarok nézni, javítani valamit, akkor itt kell lenni ahhoz a városban.

Barótnál maradva: hogyan látod, milyen a város helyzete gazdaságilag, milyen változások történtek az elmúlt időszakban?

Előremozdulást nem nagyon látok, az az igazság. Bármilyen párt lehet, a fejlődés nem vagy nagyon kismértékben érzékelhető – legalábbis munkalehetőségek és az ipar szempontjából. Nekem sokkal jobb volna, ha a gazdaság fejlődne itthon: meg tudnám a városban rakni a kamionokat, így el kell menni máshová a fuvarokért. Nagyon ritkán van úgy, hogy Barótra hozunk valamit, vagy innen rakodunk.

Merre indultok tovább, milyen célok vannak a jövőre nézve?

Egy saját telephely lesz a következő fejlesztés, mert most bérlünk egyet az önkormányzattól, egy iroda és garázs építése a célunk, ahol a kisebb munkálatokat helyben megoldhatjuk, és ezzel is munkalehetőséget teremtenénk helyi szerelőknek. A saját flottát is szeretnénk bővíteni, újítani.








EZT OLVASTA MÁR?

X