A sok csapadék rontja a kalászosok termésének minőségét, a későbbi haszonnövényeknek pedig betegséget okozhat.

A paraszti gazdálkodás szerint Péter és Pál napja, június 29. az aratás kezdete. Persze az időjárás mindig befolyásolta a betakarítás megkezdését, hol korábban, hol későbben láttak neki a munkának. Idén júniusban zömmel esett az eső a magyar határ menti vidékeken, és az évszakhoz képest hűvös időjárás uralkodott. Arad megyében ez hátráltatja a mezőgazdasági munkálatokat, ugyanis bár korábban már elkezdték vágni az árpát és a repcét, sőt néhol a búzába is beálltak a kombájnok, a sok csapadék miatt félbe kellett hagyni az aratást.

Az égi áldás nemcsak késlekedést okoz, hanem a szemek minőségét is ronthatja – vélte Nagy Zsolt, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének falugazdásza. „Az árpa és a repce aratását lassan be kéne fejezni, a búzát pedig már aratni kellene, de az eső miatt nem lehet, ráadásul a sok nedvesség megpuhítja újra szemeket, úgyhogy minőségromlással is számolni kell – mondta.

Hozzátette: „emellett a tápanyagban gazdag földeken, vagy ahol sok műtrágyát használtak, a magukba szívott nedvességtől ledőlt a búza, és ha áll a víz alatta, félő, hogy még kalászban kicsíráznak a szemek. Azt ráadásul a kombájn is nehezen szedi fel, lassan halad, és a késlekedés semmiképp sem jó. Volt, ahol ötven milliliter eső esett rövid idő alatt, és főleg a szikes, gyengébb minőségű földeken áll a víz, úgyhogy a gépekkel sem lehet rámenni.”

A nyirkosság táptalaja a különböző betegségeknek is. A búza nincs veszélyben, mert Nagy Zsolt szerint „már felszakadozott a gyökere”, viszont a kukoricát és a napraforgót a különböző gombák fenyegetik. „Nem túl jellemző, de azért most már nálunk is fújják a növényeket gombaölővel, amelyhez viszont önjáró permetezőgépekre van szükség. Ez még erre nem annyira elterjedt, mint Magyarországon, ahol fújják már a napraforgót is gombaölővel. Ez az úgynevezett precíziós gazdálkodás, amivel nagyobb terméshozamot lehet elérni” – magyarázta a debreceni agrármérnöki végzettséggel rendelkező fiatalember.

Különösen sajnálják ezt a rossz időt, mert amúgy kiadós termést jósolnak a gazdák. Ahol már „belekóstoltak” az arató-cséplőgépek a repcébe és az árpába, a föld minőségétől, technológiától és műtrágya-mennyiségtől függően négy és nyolc tonna közötti hektáronkénti hozammal számolnak, és előre láthatóan a búzatermés is jó lesz. Már csak a jó idő kéne – jegyezte meg a falugazdász.

Arad megye híresen jó termőföldekkel rendelkezik, főleg a Marostól délre, a Bánsághoz tartozó területeken és a magyar határ mentén, a történelmi Dél-Alföld keleti csücskében. Bár nagy számban vannak jelen külföldi agrárbefektetők, sok helyi mezőgazdasági vállalkozó is dolgozik. Ifj. Zágoni-Szabó András pécskai gazdálkodó, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének országos ügyvezető elnöke több mint hatszáz hektárt művel meg. Szerinte is rontja a minőséget a sok eső, pedig amúgy jó termés lenne.

„Június 26-án kezdtük a repcét betakarítani, tehát korábban, mint a múlt évben, de az eső miatt le kellett állni. A korábbi fajták nedvességtartalma jó volt, a repcéből vagy húsz-huszonöt hektárt learattunk, de a búzát még nem lehet – mondta. – A repce eddig hektáronként három-négy tonnát adott, a tavalyinál picit jobban, de a búzatermést nem tudom megsaccolni, amíg bele nem állnak a gépek”. 

Arad megye-szerte főleg gabonaféléket és haszonnövényeket termesztenek, Nagy Zsolt szerint erre rendezkedtek be a gazdák, erre vannak gépeik. De a földek adottsága lehetővé tenné más növényi kultúrák termesztését is, mint például a borsót vagy a mákot, amin sokkal nagyobb a nyereség, de ahhoz más gépesítés is kellene. Ráadásul mindent meghatároz az öntözőrendszerek hiánya, ami a falugazdász szerint az állam felelőssége. Nagy Zsolt úgy vélte, hogy csak kormányprogrammal lehetne megoldani a meglévő – és hajdanán működött – árkok, öntözőcsatornák kotrását, a folyóvizek odaterelését kanálisok és zsiliprendszerek révén a szántóföldek széléhez, önjáró locsoló-berendezések beszerzését. Így az égiekre kell hagyatkozniuk a termelőknek, s mint a tapasztalat mutatja, a csapadék hol túl kevés, hol meg túl sok.

Az értékesítés sem könnyű dolog, mert kevés gazdának van kapacitása tárolni, illetve lehetősége szárítani a terményt. Ezért sokan kénytelenek a földről, már aratáskor – valamivel áron alul – eladni azt, de Nagy Zsolt szerint szerencse, hogy van azért piac, jönnek – főleg Havasalföldről – a nagy felvásárlók, így nem marad a termelők nyakán az áru.