Idézetek pályára szorult két labdarúgó válogatottról, valamint a stadionon kívülre szorult szurkolókról. Meg egyebekről.

„Ez rosszabb, mint ha kikaptunk volna! Dzsudzsák Balázs az elvesztett pontok miatt dühöngött, több játékos pedig szabálytalan román gólokról beszélt a 2-2-es döntetlennel végződött magyar-román vb-selejtező után. A focisták úgy érzik, hogy így elbukni egy győzelmet rosszabb, mint ha kikaptak volna, és bár nem először történt ilyen a csapattal, Király Gábor szerint nem vagyunk örök vesztesek.” Pintér Ádám szerint a románok egy pontot sem érdemeltek volna. "Mind a két góljuk előtt szabálytalanság történt, az elsőnél les volt, a másodiknál a Varga Józsit hátulról faultolták. Úgy éreztük belül, hogy uraljuk a meccset, ők pedig csak szabálytalanságok árán tudtak gólt szerezni, sajnos a bíró nem döntött jól.” Lásd itt. 

Kommentár. Mindkét csapat gyengén játszott, különösen bosszantóak voltak az eladott labdák, szinte azt mondhatni, mindenki több labdát kapott az elleféltől, mint saját játékostársaitól. A nehéz pálya lelassította a játékot, próbára téve a játékosok állóképességét. A román közszolgálati tévé volt válogatott labdarúgó kommentátorai a saját csapatukról is, de különösen a magyar védelemről voltak lesújtó véleménnyel. Másrészről a románoknak van egy ellenállhatatlan fegyverük: akárcsak klubszinten a Steauának, a válogatottnak is – különösen pedig Victor Piţurcă (hopp, még egy Victor főszereplő, itt csupa győzővel találkozunk!) edzőnek – valami elképesztően piszok disznó szerencséje van. (Amúgy nagy szerencsejátékos hírében is áll, kedvence állítólag a barbut nevű kockajáték.) Piţurcă talán a világon a legtöbb pontot hozta edzőként a csapatoknak, amelyeknél edzősködött, emlékezetes egy bukaresti fontos válogatott meccs, ahol a mélyre áztatott pályán egy lesgóllal legyőzte a hollandokat. (Nézzük meg, most kedden mit kezdenek a románok a hollandokkal!)

Különben a döntő gólt megelőző helyzet többszörös visszajátszása, figyelmes elemzése nyomán egyértelműen világos, hogy a találat érvénytelen volt! (Ezzel nem azt állítjuk, hogy a bírók hibásak, vagy pláne, hogy szándékosan nézték el, hiszen nagyon gyorsan pergett minden, az alattomos fault is. Ezzel szemben szinte biztos, hogy az első gólt is szabálytalanság, les előzte meg...) A hosszabbításban az történt, hogy az egyik román játékos, Maxim, anélkül, hogy bárki hozzáért volna, futtában hátulról rádőlt az egyik magyar védőre, Varga Józsefre, aki emiatt összeütközött a felszabadítani akaró másik magyar védővel, Mészáros Norberttel, a labda pedig emiatt nem az alapvonalon túlra, hanem Chipciu elé került.

Igazságtalan volt tehát az utolsó román támadás során rúgott egyenlítő gól! S ha belegondolunk, hogy mi minden múlott ezen a hibán és ezen a néhány másodpercen! (Például az, hogy a román válogatott megőrizte – harminckét éves! – veretlenségét a magyarral szemben.)

Olykor a világ története, annak további menete, emberek, csoportok, társadalmak sorsa múlhat egy-egy véletlenen. Mindnyája a véletlen gyermekei és végső soron áldozatai vagyunk!

Magyar szurkolás, hazafiság

„Húgytenger árasztotta el a Dózsa György utat, a benzinkútnál még a vizelést is rohamrendőrök biztosították, a meccsről zsidózás miatt kizárt tömeg pedig heves zsidózással biztatta a válogatottat a stadion tövéből. A vezérszónok szerint tipikus magyar eredmény született a románok ellen, ezt azonban nem mindenki tudta elfogadni.”

„Fellépett többek között az Egészséges Fejbőr, a Romantikus Erőszak vagy a Kárpátia, amelynek frontemberét nemrég tüntette ki Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával. A Kárpátia élén álló Petrás János két revizionista dal között reményét fejezte ki, hogy a román focisták példáját követve (a meccs előtti edzések után panaszkodtak a stadion gyepére) a többi románnak sem tetszik a magyar föld, és jó messzire elhúznak.” Lásd itt.

Kommentár. A magyar szélsőjobbos szurkolók tehát a zártkapus ítélet ellenére is zsidóztak. Mivel ez a mérkőzéssel összefüggésben történt, elképzelhető, hogy a nemzetközi labdarúgó szövetség ismét zárt kapus mérkőzést rendel el, illetve letiltja a magyar labdarúgó válogatott otthoni meccseit. Nem, ezt még elképzelhető is borzalmas lenne; de nehéz belenyugodni, hogy erre az őrületre egyszerűen nincs megoldás. A lovagkeresztes figyelmen kívül hagyta, hogy ez egyszer „a románok” nem jókedvükben mentek oda, és ama reményét, hogy „nem tetszik nekik a magyar föld” kár is volt kifejeznie, mert tényleg nem tetszik nekik, ehhez nem kell a Kárpátia. (Mellesleg elég gyanús a neve a zenevezérnek, nem románok voltak az ősei véletlenül?)

Akinek tetszett

„Korcsmárnak tetszett a szurkolók kinti őrjöngése. Én nagyon örültem, hogy hallottam őket. Még így is nagy hangzavart tudnak csapni, hogy több száz méterre voltak a stadiontól. Nekem erőt adott a támogatásuk, köszönöm nekik, hogy eljöttek, mondta a védő.”

Kommentár. Lásd fennebb a kommentár első részét. A két tizenegyest is összehozó Korcsmárnak tehát tetszett. Minél több az ilyen vadul szélsőséges szurkoló, minél keményebb a kemény mag, annál tízszeresen többen pártolnak el lélekben a válogatottól, mert képtelenek azonosulni „az őrjöngőkkel”. Persze szurkolunk szívből továbbra is, és kívánjuk a jó játékot és a győzelmet, de olyan módon ragaszkodni a mieinkhez és úgy gyűlölni az ellenfelet, mint ezek az ultrák: képtelenek vagyunk. És ez nem szimmetrikus dolog: a román ultrákat megvetjük, elítéljük, de érzelmileg számunkra közömbösek. Meg hát ha a Nemzeti Aréna húgyszagú Bukarestben, az ő dolguk, legfeljebb nem járunk arra – de ha az egyébként is szagló Keleti pu-t, de főleg a Hősök terét lengi be a vizelet bűze, az nekünk fájdalmas. (Ezt olyan ember mondja, aki Bukarestben nem egyszer engedett a szükség kényszerének az éjszakai utcán, Budapesten erre képtelen volt. Kis adalék a magán-szabadságharchoz.)

Van itt humor

„Rosszul lett egy ultra. A Hír Tv szerint a rosszul lett szurkoló tök részeg, a földre vetette magát, és azt követelte, hogy lőjék le. A rendőrök ennek a kérésnek nem tettek eleget.” Lásd itt.

Kommentár. Kezdetnek nem rossz... Élhet a remény, hogy más ultrák, általában az ultrák követelései nem teljesülnek.

Puskás szelleme

„Hagi ellátogatott Puskás Ferenc sírjához.” (Lásd cikkünket.) Hagi nagyon büszke arra, hogy pályafutása több ponton is hasonlóságot mutat Puskás Ferencéhez, mindketten 10-es számú mezben játszottak, ballábas lövéseikről voltak elsősorban híresek és kelet-európai futballistaként lettek a Real Madrid sztárjai. "Amikor első meccsemet játszottam a Real Madridban és egy nagy gólt lőttem ballal, a madridi újság azzal a főcímmel jelent meg, hogy: Visszatért Puskás!" - mesélte a FourFourTwo-nak Hagi.”

Kommentár. Zsenik voltak a pályán. Puskás (született Purczeld) Ferenc és a Bükkössy József felfedezte, macedón származású Gheorghe Hagi a magyar, illetve a román labdarúgás klasszikusai, örök csillagai. Egy további hasonlóság köztük: Hagi akkor született, amikor Puskás abbahagyta a játékot. Kár, hogy azóta sincs magyar Puskás, de még magyar Hagi sem.

Kicsi kaka tili-toli, meglepetés

„A vezetéshez a 100. válogatottságát ünneplő, és a csapatkapitányi karszalagot is viselő Sergio Ramos fejese kellett. Finnországnak azonban az egyetlen komoly ellentámadásából sikerült egyenlíteni, így hiába volt a spanyolok 78 százalékos labdabirtoklása, és 30 gólszerzési kísérlete, a végeredmény 1-1 lett, ami azt jelenti, hogy a franciák megelőzték őket - a keddi Franciaország-Spanyolország találkozón így a vendégeknek mindenképpen nyerniük kell, ha nem akarnak pótselejtezni.” (Összefoglaló a pénteki világbajnoki selejtező nagyüzemről)

Kommentár. A kiváló finn csapat ezzel a döntetlennek is csak kétpontos, és utolsó a csoportjában. A spanyolok a híres barcelonai tiki-takával nem annyira az ellenfelet, mint egyre inkább a nézőiket kergetik őrületbe. Messi is unalmas, de ő legalább néha rászúrja, s attól mindenki úgy meglepődik, hogy a labda meg sem áll a hálóig, de a többi labdatologató idegesítően Uncsi. (Volt ilyen nevű a hét törpe között?) Szerencse a realista védőkkel. Már dereng is a láthatáron a spanyol–román pótselejtező, amelyen a világbajnok kiesik, nem jut ki Brazíliába.

Következtetés

A futballt is, mint minden olyan jelenséget, amely több embert foglalkoztat, körülveszi valamilyen közhangulat, hogy ne nevezzük aurának. Ez ritkán előítéletmentes és ritkán semleges. A magyar futballt egykor, az aranycsapat idején, azért imádták rajongva világszerte milliók– természetesen túl azon, hogy káprázatos játékosai fantasztikus teljesítményt és sportélményt nyújtottak –, mert egy szabadságszerető, tehetséges kis nép focija volt. Most Magyarország tekintélye a Puskás Ferenc stadion legmélyebb barázdájának színvonalán van.

Voltaképpen nem is szegény magyar futballisták a hibásak azért, amilyen rokonszenv a többi közt ez a sportágat és őket magukat körülveszi. Egy szabadabb, mindennapi botrányoktól, nyomásoktól és félnivalóktól mentes világban ők is felszabadultabban lélegezhetnének – és játszhatnának.