A Moldovai Köztársaság – és emellett Grúzia valamint Ukrajna – felzárkózása és belépése az Európai Unióba egyre nehézkesebbé válik – véli jelentésében a Stratfor intézet.

Gyengültek a nyugatbarát erők

Jóllehet az Európai Bizottság jelentése szerint Chișinău jelentős lépéseket tett az integráció útján, a Stratfor szerint az országban gyengült az Európa-párti politikai erők hatása és befolyása, elsősorban a moldovai köztársaságbeli kormány bukását követően.

A geopolitikai elemző intézet megállapítása szerint az Európai Bizottságnak is politikai gondjai akadtak a Moldovai Köztársasággal, Ukrajnával és Grúziával, mindezekben az országokban visszaesett a pro-európai erők népszerűsége. Ez nem jelenti ugyan azt, hogy ezek az országok hátat fordítottak az Európai Uniónak, és azt sem, hogy esetleg Oroszország felé orientálódnának, de mindenestre megnehezíti felzárkózásukat a nyugati értékekhez.

A nyugatbarát erők viszonylagos elszigetelődése miatt nehéz lenne megmondani, hogy a három ország milyen területeken is ért el haladást az Európai Unióhoz történő csatlakozást illetően. A Stratfor intézet szerint a három állam közül a Brüsszelhez talán még a legközelebb álló Moldovai Köztársaságban is a nyugatbarát kormány bukása amolyan politikai bénultságba sodorta az országot.

A kabinet bukása következtében olyan helyzet állt elő, amely megnyitja az utat az előrehozott választások előtt, amelyek nyomán az oroszbarát Kommunista Párté lehet a döntő szó. Ez még akkor is igaz, ha a jelek szerint a kommunisták nem tudnának egyedül kormányozni, ám hatalmuk nyomán meghiúsulhat a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közötti mindenfajta érdembeni közeledés.

Moszkva növekvő, Brüsszel csökkenő befolyása

A geopolitikai elemző intézet tanulmányszerzői szerint Moszkva nagy befolyással rendelkezik mindhárom országban, amelyek nyugati integrációjának akár csak lelassításával is komoly gazdasági és politikai előnyökhöz juthat. Ennek ellenére azonban a három államban bekövetkezett politikai törésvonalak bizonyos fokig korlátoznak mindenfajta külső behatást – Moszkváét is ideértve –, a három kormány igyekszik megőrizni tulajdon külpolitikai irányvonalát.

Ugyanakkor nem csak az Európa-barát erők veszítettek befolyásukból a három országban, de maga Brüsszel is teret veszített, nem csak az illető államok belpolitikai helyzete, de az Európai Uniót foglalkoztató válság miatt is.

Mindennek alapján a Stratford intézet arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a Moldovai Köztársaság, Ukrajna és Grúzia uniós tagsága jelenleg egyre kevésbé tűnik valószínűnek.

Uniós derűlátás – feladatokkal

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa, Catherin Ashton, valamint a bővítésért és európai szomszédságért felelős biztosa, Stefan Fule jelentésében kissé másképpen világítja meg a Moldovai Köztársaság helyzetét. Szerintük Chișinău 2012-ben folytatta a demokratikus reformok megvalósítására tett erőfeszítéseit az integráció szolgálatában, egészében véve haladást mutatott fel az európai uniós csatlakozási program tekintetében.

A jelentés szerint a moldovai kormány elsősorban a társadalom- és egészségbiztosítás, az oktatás, az energetika, a versenyképesség esetében ért el sikereket.

Igaz, a jelentés szerzői szerint Chișinăunak sokat kell még tennie a korrupció leküzdése, az igazságszolgáltatás erősítése és politikai függetlenítése, a törvények alkalmazási módszerei tekintetében.

Ajánlásuk szerint a Moldovai Köztársaságnak a jövőben be kell hoznia lemaradását a vámeljárások esetében, a külkereskedelem felgyorsítása, a vámkorrupció veszélyének megelőzése céljából, továbbá, az alkotmány felülvizsgálatával és módosításával, civilizált módon fel kell számolnia az intézmények működését akadályozó nehézségeket. Emellett maradéktalanul szavatolnia kell az Országos Emberjogvédelmi Akcióterv kitételeinek gyakorlatban ültetését, teljes mértékben alkalmaznia kell a diszkrimináció elleni törvény előírásait, amelyeket összhangba kell hoznia a nemzetközi normákkal.

A jelentés természetesen foglalkozik a transznisztriai helyzettel is, megállapítva: a feleknek közösen előnyös megegyezésre kell jutniuk az együttes jövő biztosítása érdekében, ugyanakkor el kell fogadniuk a helyzetrendezés alapvető feltételeit.

Chișinău nehéz feladata lesz minden bizonnyal a jelentésnek az a megállapítása is, miszerint a Moldovai Köztársaságnak a gyakorlatban is alkalmaznia kell az állami támogatásokat szabályozó törvényt, valóra kell váltania az energetikai reformot, az európai közösség előírásainak megfelelően. A mindenkori chisinaui kormány számára gondot jelent a továbbiakban a privatizálás is, elsősorban a nagy állami vállalatok magánkézbe adása, a bankrendszer megszilárdítása, az üzletkötési légkör javítása – ideértve a külföldi beruházók bejegyzésének megkönnyítését is.

Az Európai Bizottság jelentésében a Moldovai Köztársaság erőfeszítéseinek elismeréseként úgy döntött, hogy az ország uniós integrációjának támogatására szánt összeget további 28 millió euróval pótolja ki.

Szerződés – később

Ugyanakkor azonban a kormány ősszel nem írja alá az Európai Unióhoz történő társulási szerződést. Ezt a Moldovai Köztársaság államfője, Nicolae Timofti jelentette ki. Véleménye szerint azonban az aláírás elhalasztásának csupán „technikai oka" van: a nehézséget a hivatalos iratok 23 nyelvre történő lefordítása okozza. Az államfő szerint mindezzel legkorábban csak jövő év tavaszán végezhetnek, amikor is sor kerülhet a társulási szerződés aláírására.

Nicolae Timofti véleményével egyetértett Graham Watson, az Európai Parlament Moldovai Köztársasággal foglalkozó jelentéstevője is, aki annak a véleményének adott hangot, hogy minden bizonnyal nem kerülhet sor a dokumentum aláírására a Keleti Partnerség novemberi, vilniusi csúcstalálkozója alkalmával. Igaz, az európai megfigyelő már nem „technikai okokat" emlegetett: szerinte a moldovai köztársaságbeli pártoknak kellene azon lenniük, hogy mielőtt létrehozzák az új kormányt. „Ez az alapvető követelmény" – jelentette ki Graham Watson.

A társulási szerződés egyebek között szentesítené a kereskedelmi szabadcserét a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió között.