Nehéz felmérni, hogy végül is hány száz millió lejt emésztettek fel – közpénzekből – a centenáriumi rendezvények. Azt viszont könnyen meg lehet állapítani, hogy az óriási összegből alig valósult meg valami érdemleges.

Egy összesítés igyekezett megállapítani, hogy mire is ment el az első százmillió lej, a művelődési tárca adatai szerint. Így például közel 14 millió lejt emésztett fel 120 fesztivál és gálaműsor, kulturális-művelődési rendezvény; 13,5 millió lejbe került közel 100 emlékmű elkészítése vagy felújítása, 4,6 millió lejt kapott a román közszolgálati televízió a brassói Aranyszarvas táncdalfesztivál megszervezésére.

Ezek a rendezvények végül is egy kaptafára mentek, de mégis több hasznuk volt, mint például annak az elképzelésnek, hogy Iași-ban hatalmas trikolórt készítsenek, amely a város egész területéről látható. Az ötletgazdát az sem aggasztotta, hogy a nemzeti ünnep alkalmából, télen, többnyire ködös az időjárás, így a trikolór, legyen az bármekkora is, mégsem látszana sehonnan. Ez a „kis kaland” egyébként 540 ezer lejbe került, igaz, a zászló piros-sárga-kék oszlopra kerül – olvasható a tervben. Iași egyébként több mint 8 millió lejt kapott közpénzekből a hasonló centenáriumi rendezvényekre. Ebből 17 projektet kellett volna megvalósítania, a javasolt negyvenből.

Máramaros megye igyekezett túltenni a moldovai nagyvároson. Közel 5 millió lejt kaptak a centenáriumi rendezvényekre, pontosabban 10 projekt megvalósítására a 114 javaslatból. Ennek a pénznek csaknem 10 százalékát, 400 ezer lejt emésztett fel a „100 léggömb Romániáért” akció. A Máramaros megyei tanács szerint a meleg levegővel feltöltött 100 léggömb „becsületes és felvállalt üzenet a béke és az öröm jegyében”, egyben pedig a léggömbök Európa valamennyi országát jelképezik.

Brâncuși ráér

A helyhatóságok által a kormányhoz beküldött több mint 2000 projekt zöme hasonló jellegű elképzelés: sok pénzbe kerül, cserében viszont semmitmondó.  A legtöbben azonban jóformán nem kaptak semmilyen pénzt. Târgu Jiu nemzeti liberális polgármestere, Marcel Romănescu például helyi pénzekhez kényszerült hozzányúlni, hogy legalább javaslataik kis részét megvalósíthassák.

Az ellenzéki politikus szavait megerősíti a kormánypárt képviselője, a város alpolgármestere, Adrian Tudor, aki már idén januárban tudta, hogy többnyire önerőből kell majd boldogulniuk, így 47 projektjük közül csak néhányból lett valami. De a meg nem valósult apróságok között számos fájó dolog is van.

Târgu Jiunak másodjára sem sikerült felvétetnie, még a centenárium évében sem az UNESCO világörökségi listájára Constantin Brâncuși remekeit. Továbbá: a kormány nem utalta át a 40 millió eurót a Palota Terem felújítására, jóllehet jövőre itt rendezik meg a George Enescu fesztivált. Ugyanakkor Románia egyik legfontosabb múzeuma, a Történelmi Múzeum 16 év óta 80 százalékban még mindig zárva tart.

A helyhatósági képviselők közül többen úgy vélik, nagy hiba volt a centenáriumi rendezvényeket a kormányra bízni, amely szüntelenül változott. Egybehangzó véleményük szerint ez csak azért történhetett meg, mert az illetékeseket politikai szempontok vezérelték. Minderről az elnöki hivatalnak kellett volna gondoskodnia.

Dănciulești szociáldemokrata polgármestere, Ion Andronescu nagy tervekkel vágott neki az idei centenáriumi évnek. Terve szerint átadták volna a hősök emlékművét. Miután látta, hogy a kormánytól aligha kap pénzt, gyűjtést rendeztek. Kétmillió lejre lett volna szükségük – az utolsó hírt Dănciulești-ről március végén kaptuk, akkorra már 2000 lej gyűlt össze…

Szervezők: fodrász, autószerelő, sofőr…

Az apró tervekből sem valósult meg túl sok, a művelődési tárca ugyanis különféle okokat keresett az időhúzásra: kormányváltás, feszültségek a Szociáldemokrata Párton belül, illetve a kormánykoalíció pártjai között.

Mihai Tudose kormányát követően sem történt szinte semmi. Az akkori művelődési tárcavezetőnek, George Ivașcunak több mint egy hónapjába került felmérni, hogy mi is a helyzet a centenáriumi rendezvényekkel. Ezt követően teljesen átszervezte a Nemzeti Identitás Főosztályát, amelynek éléről menesztette Paul-Claudiu Cotîrleț államtitkárt (a Moinești-i Petrolul ifjúsági focicsapat egykori játékosát) a „stratégiai elképzelések hiánya” – magyarán: hozzá nem értés – miatt. Aztán következett egy kis egymásra mutogatás, miközben nem mozdult előre semmi.

Bár romániai politikai körök hivatalos nyilatkozataikban mindent megígértek annak érdekében, hogy „Románia méltón megünnepelhesse Erdély hazatérésének száz éves ünnepét”, az üres szavak csak a régi gyakorlatot leplezték: a pénzek lenyúlását, a rokonok, ismerősök, pártkliensek pénzes funkciókhoz juttatását. 

Paul-Claudiu Cotîrleț esete korántsem egyedülálló. Oknyomozó újságírók kiderítették, hogy a művelődési tárca Nemzeti Identitás Főosztályának 21 tagja közül a legtöbbnek semmi közül nem volt a művelődéshez. Sergiu Mărăcineanut például egy bukaresti fodrászszalonból „helyezték át” a minisztériumhoz. Loredana Pricop korábban tapétaműhely alkalmazottja volt, Cătălin Ștefan Popa „a főosztály alapembere” a bukaresti Saab Motors 2002 vállalatnál volt gépkocsiszerelő, Ionut Cojocaru pedig Paul-Claudiu Cotîrleț államtitkár személyes sofőrje volt. De többen kiskereskedelemmel foglalkoztak vagy őrző-védő cégeknél szolgáltak.

A 21 helyet versenyvizsga nélkül foglalták el, az önéletrajzokban pedig hajmeresztő dolgok szerepelnek.  A fodrászról kiderül, hogy újságíró és nagy médiatrösztöknél dolgozott. A gépkocsiszerelő három diplomával rendelkezik, mivel jogot, teológiát és történelmet végzett, emellett pedig hat nyelvet ismer.