Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába és Nagyszebenbe látogat Herbert Dorfmann dél-tiroli európai parlamenti képviselő december 6-8. között. Az olaszországi német kisebbség képviselőjével a dél-tiroli autonómia működéséről, az európai szintű kisebbségvédelem szükségességéről, illetve arról beszélgettünk, hogyan kapcsolódik össze a vidékfejlesztés és a nemzeti kisebbségek védelmének kérdése.

Ön járt már 2011-ben Kolozsváron, most pedig ismét Sógor Csaba és Winkler Gyula képviselők meghívására néhány napon belül Székelyföldre is ellátogat. Eddigi tapasztalatai alapján milyen hasonlóságokat lát Dél-Tirol és Erdély között?

Nem csak a néhány évvel ezelőtti kolozsvári látogatásom alkalmával, hanem az Európai Parlamentben az erdélyi magyar képviselőkkel folytatott beszélgetések következtében is jól ismerem a Romániában elő magyar kisebbség helyzetét. Ezért is fogadtam el nagy örömmel ezt a meghívást Erdélybe. Nagyon várom, hogy Székelyföldre tett látogatásom során még többet tudjak meg Erdélyről, az ott élő magyarok helyzetéről.

Természetesen van hasonlóság Erdély és Dél-Tirol között. Mindkét területen jelentősszámú kisebbség él: a régiómban, Dél-Tirolban van egy német és egy ladin (rétoromán) nyelven beszélő kisebbség, Erdélyben pedig él egy magyar ajkú kisebbség, de emellett egyéb nemzetiségek is laknak, mint például a németek. Minden kisebbség saját történettel, saját gazdasági és társadalmi háttérrel rendelkezik, ezért is lenne nehéz ugyanazon a szinten összehasonlítani őket.

Az autonómia megvalósítását illetően szerencsésen alakult Dél-Tirol helyzete. Hogyan jellemezné az eseménysort, amely ide vezetett, mi győzte meg Olaszországot arról, hogy aláírja az 1969-es egyezményt az új közigazgatási egységről? Hogyan tudta az a kisebbség, amelyet korábban megfosztottak a politikai hatalomtól elérni a megosztott kormányzást a dél-tiroli régióban?

Dél-Tirol autonómiájának megszerzése hosszú és nehézkes út volt a régió számára. Németország és Olaszország a második világháborúban elszenvedett veresége következtében a dél-tiroli emberek arra számítottak, hogy területük ismét az Osztrák Köztársaság részét képezi majd. A második világháború utáni béketárgyalások során az osztrák külügyminiszter, Karl Gruber és az olasz miniszterelnök, Alcide De Gasperi viszont csak a kompenzációról tudott megállapodni. A megegyezés garantálta a dél-tiroli német és ladin nyelvű népesség számára az autonómiához és a kulturális identitás megőrzéséhez való jogot. Az első autonómia törvény azonban nem csak Dél-Tirolra, hanem Trentino területére is vonatkozott. Ez az eredmény nem volt kielégítő a dél-tiroli német és ladin népesség számára, tekintve hogy az olaszok továbbra is hatalmat gyakoroltak a területen. Az olasz dominanciára erőteljes politikai, sőt fegyveres ellenállás volt a válasz a régióban. Ausztria védelmezőként lépett fel, a kérdést sikeresen az ENSZ elé vitte,így Olaszországnak engednie kellett. 1972-ben kidolgoztak és életbe léptettek egy második autonómia törvényt, amely az elmúlt évtizedekben teljes mértékben megvalósult és azóta is hatályos.

Hogyan járult hozzá az autonómia és a többség-kisebbség szorosabb együttműködése Dél-Tirol gazdasági növekedéséhez az elmúlt 50 évben?

Az osztrák-olasz partnerség és általánosan az egész európai uniós együttműködés kulcsfontosságú a dél-tiroli autonómia (Bolzano autonóm megye) számára. A német és ladin kisebbség számára mai napig fontos a békés és együttműködő kontextus, amelyben érvényesülni tud. Ha a különböző államok között konfliktus alakult volna ki, akkor lehetetlen lett volna az autonómiát megvalósítani. Dél-Tirol fontos híddá vált Észak és Dél között, és ez az összekötő funkció is hozzájárult a régió gazdasági sikeréhez.

Ön szerint az Európai Unió többet kellene tegyen a területén élő őshonos nemzeti kisebbségekért? Milyen mértékben lehet nemzeti szinten megoldani a kisebbségi konfliktusokat és mikor kellene beavatkoznia az EU-nak?

Véleményem szerint az Európai Unió mindenképpen többet kellene tegyen az őshonos kisebbségekért. Katalónia függetlenségének kérdésében világossá vált, hogy a jelenlegi Európai Bizottság az Európai Uniót sokkal inkább nemzetállamok társulásának tekinti. Ez a nézet nem támogatja az őshonos nemzeti vagy etnikai kisebbségek fenntartható fejlődését. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió az emberek és kultúrák társulása kell legyen, amely megközelítés a kisebbségek számára is kedvező helyzetet teremt. Természetesen elsősorban a tagállamok feladata a kisebbségek támogatása és fenntartása, de az EU feladata biztosítani, hogy a tagállamok ténylegesen meg is tegyék ezt. A Minority Safepack kezdeményezés vitája megmutatta, hogy az Európai Unió nemzetekben gondolkodik és nem hajlandó vitába bocsátkozni tagállami szinten. Mindazonáltal ha valóban el szeretnénk kerülni a jövőben egy ahhoz hasonló konfliktust, mint amilyen Katalónia kapcsán létrejött, az európai törvényhozásba is sokkal inkább be kell vonnunk az őshonos kisebbségeket.

Valóban, hiszen már most is látjuk, hogy a kisebbségek megoldatlan kérdései egyre gyakrabban szerepelnek az Európai Parlament napirendjén. Mit gondol, mikor fog a kisebbségek védelmére vonatkozó uniós jogi keret megvalósulni?

Nem mernék időpontot meghatározni az európai kisebbségvédelmi keretszabályzás megvalósítására nézve. Mióta az Európai Parlament egyik választott képviselője vagyok, más európai kisebbségi csoportokból származó kollégáimmal együtt próbálok nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra.

Valóban szükséges a kisebbségvédelem minimális standardjait uniós szinten létrehozni, amely magába foglalná például a kultúrák és nyelvek védelmét, a nyelvtanuláshoz való jogot és a kis csoportok által beszélt nyelvek megőrzését. Észrevételeim szerint a múltban a hatóságok néha túlságosan védték a kulturális javakat, de amikor a kis csoportok által beszélt nyelvek megőrzésére került sor, azokkal senki nem törődött. Éppen ezért gondolom úgy, hogy sürgősen létre kell hozni egy uniós szintű jogi keretszabályozást annak érdekében, hogyaz Európai Unió 50 millió őshonoskisebbséghez tartozó polgára minél inkább otthon érezhesse magát a kontinensen.

Felvetődik a kérdés, hogy szükségük van-e európai védelemre azoknak a kisebbségeknek, amelyeknek a helyzete már rendeződött tagállami szinten?

Tudatában vagyok annak, hogy az Európai Unió egyes kisebbségei, mint például mi, dél-tiroliak, magas szintűvédelmet értünk el, és egy európai minimális jogszabály-csomag keveset tudna javítani a már egyébként is kedvező helyzetünkön. Ám itt válik fontossá a szolidaritás. A “Südtiroler Volkspartei” (Dél-Tiroli Néppárt) mindig is támogatta a kisebbségeket Európa-szerte. Legyünk őszinték, a többi európai őshonos kisebbség jogainak biztosítása a dél-tiroli német és ladin kisebbség javára is szolgál.

A Minority Safepack kezdeményezéshez sikeresen összegyűltek a szükséges aláírások. Mit gondol, milyen hatással lesz ez a kisebbségek kilátásaira az EU-ban?

Nos, mindez attól függ, hogy a Minority Safepack kezdeményezés hogyan fog folytatódni a jövőben. Úgy gondolom,hogy a parlamenti vita elhalasztása a következő ciklusra egy jó döntés volt. A választási kampány biztosan visszavett volna a vita jelentőségéből. Hatalmas siker az egymillió aláírás összegyűjtése. Most rajtunk áll, hogy a Minority Safepack kezdeményezést erőteljes politikai eszközzé alakítsuk. Ugyan a vita az Európai Parlamentben kezdődik, a továbbiakban folyamatos nyomásgyakorlásra lesz szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság konkrét lépéseket tegyen.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tevékeny tagjaként mit tud mondani nekünk a KAP 2021-2027-es reformjához fűződő elvárásokról?

A Közös Agrárpolitika (KAP) nagyon összetett és széles körű uniós politika, lényegét nehéz néhány szóban megfogalmazni. Azonban szeretném kiemelni azon részeit, amelyek fontosak számomra és Dél-Tirol számára. Véleményem szerint az Európai Unió új mezőgazdasági politikája elsősorban meg kellene erősítse a családi és közösségi gazdálkodást, ahelyett, hogy a nagy földtulajdonosokat támogatná. Érdemes azoknak a családoknak több támogatást nyújtani, akik képesek kiváló minőségű élelmiszereket innovatív és fenntartható módon termelni a gazdaságukban, amihez hozzátartozik az is, hogy fellendítik a vidéki régiókat. A mezőgazdaság a vidéki közösségek túlélésének kulcsa, így ebben az értelemben a nemzeti kisebbségek túlélése szempontjából is létfontosságú. A felmérések azt mutatják, hogy a kisebbségek túlnyomórészt vidéki térségekben élnek, és az a tendencia, hogy amikor a magasabb életszínvonal miatt városi környezetbe költöznek, nyelvileg is asszimilálódnak. Ezért fontos támogatni a vidékfejlesztést, fenntartani az iskolákat és az infrastruktúrát, ugyanakkor erősíteni a kultúrát és a közösségi életet. Az új KAP-nak emiatt is hozzá kellene járulnia a vidéki közösségek fejlődéséhez, annak elkerülése érdekében, hogy az emberek városokba telepedjenek át.

Tekintettel a dél-tiroli régió mezőgazdasági téren elért teljesítményére, milyen tanácsot adna a romániai gazdáknak az európai alapok felhasználására nézve?

A romániai földművelésnek más története van, mint a dél-tirolimezőgazdaságnak. A kommunizmus és a szocialista rendszer nagymértékben befolyásolta a mezőgazdaság megszervezését Romániában. Dél-Tirolban más a helyzet. Fontosnak tartom, hogy Románia leállítsa a mezőgazdaság iparosítását, helyette erősítenie kellene a földműveléssel foglalkozó kis és családi vállalkozásokat. A profit és befektető-orientált nagyvállalatok nem támogatják a helyi mezőgazdaság fejlődését.