Kedves ünneplő testvérek! Az elmúlt esztendőben XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit Évét, és egy olyan út felfedezésére hívott meg bennünket, amelyen haladva mélyebben át tudjuk élni hitünk tartalmát, megerősödve és felbátorodva megújult meggyőződéssel, bizalommal és reménnyel valljuk meg hitünket a világ előtt.

„Ebben az évben döntő lesz felidéznünk hitünk történelmét – bátorított a pápa – tekintetünket Jézus Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére szegezzük (Zsid 12,2): benne talál beteljesedést az emberi szív minden vágyakozása és szorongása. A szeretet öröme, a szenvedés és fájdalom drámájára adott válasz, a kapott bántásokkal szembeni megbocsátás hatalma és az élet győzelme a halál üressége felett: mindez az Ő megtestesülésének misztériumában találja meg beteljesülését, (...) abban, hogy osztozik emberi gyöngeségünkben, hogy átalakítsa azt föltámadásának erejével." (XVI. Benedek, Porta Fidei 13).

A húsvéti előkészületünk ideje alatt az emberiség megváltásának ezen nagy művére gondoltunk, amelyet Krisztus a húsvéti események által vitt végbe, amikor halálunkat halálával megtörte és az életet föltámadásával visszaszerezte. A megszentelődésnek és a megújulásnak ez az ideje a kereszt titkába való elmélyülést jelenti, hogy azután a feltámadás dicsőségének részesévé legyen minden Krisztus követő. Ezért van az, hogy az Úr szenvedésének és föltámadásának Szent Három Napja, valamint húsvét vasárnapjának ünneplése az egyházi év csúcspontjaként emelkedik minden más ünnep fölé. Ezen belül pedig hitéletünk legfőbb vonatkozási pontja húsvét szent éjszakája, a húsvéti vigília.

Csodálatos szépsége van ennek virrasztásnak, amikor az éjszaka leple alatt, sötétben és homályban a hívő ember törékeny hittel a Világosságot, a Fényt ünnepeli. Ez az éjszaka a nagy átvonulásnak az ideje, a nagy átalakulásnak éjszkája, amikor a mi Istenünk Jézus Krisztusnak a halál felett aratott győzelme által az új teremtés kezdetéhez vezet el bennünket.

„Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa (...) fölséges nagy Királyunk győzelmét áldva áldja (...) a föld is örvendjen, (...) és vigság töltse el az Egyházat (...) visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!"(Exultet)

Ezekkel a szavakkal vezet bennünket Anyaszentegyházunk a húsvéti örömhír megismeréséhez és befogadásához. Mert a nagy átvonulásnak éjszakáját nem csak szemléljük, hanem át is éljük, sőt alanyai vagyunk az átvonulásnak, hiszen bennünk is megindul a nagy átalakulás, reánk is ragyog az új idők sugara.

Húsvét vigíliájának liturgiája a maga szépségében és gazdagságában éppen ezt az átalakulást fejezi ki. Szimbólumok és jelek által érzékelteti ennek az éjszakának a titkát, amit ha megértünk, akkor nem csak szemlélői, vagy tudósítói leszünk a feltámadás nagy eseményének, hanem befogadói is.

A sötétségből a világosságra való nagy átvonulás éjszkája ez. A húsvéti vigília szertartásának kezdetén megáldjuk a tüzet és megyújtjuk a húsvéti gyertyát. A égő gyertya az élő Krisztus jelképe. Ezzel a fénnyel vonulunk a templomba és ez a fény áraszt el bennünket, hogy felfedezzük egymást, a mellettünk haladókat és a közöttünk lakozó Istent. A fény, Krisztus fénye segít, hogy lelki szemeinkkel tekintsünk üdvösségünk és hitünk történelmére, amelyet felidézve indítást kapunk a jövő felé. Fogadjuk magunkba ezt a fény és őrizzük nagy gonddal Krisztus világosságát közöttünk, családjainkban és a világban!

A bünös életből a kegyelmi életre való átvonulás ideje ez az éjszaka. A húsvéti vigília szertartásának egy másik kiemelkedő része a keresztség liturgiája és a vízszentelés. A víz újjászületésünknek a jele, a büneinktől való megtisztulásnak a fürdője, felszabadulásunk eszköze.

Visszaemlékezünk keresztségünkre és bátor lépésre kapunk meghívást: köteleződjünk el ismét a keresztségi fogadalmainkkal. Megható pillanata ez ennek az éjszakának és egész hitéletünknek, mert jelzi azt, hogy Krisztus Egyháza él és megújulásunk által elevenebbé lesz, hisz életünkkel a Feltámadást akarjuk hirdetni. Keresztény elkötelezettséggel húsvéti emberekké válhatunk, akiknek nem csak múltjuk és jelenük van az Istennél, hanem biztos jövőjük is. Innen van az, hogy ez az éjszaka a nagy kihívások ideje, amikor megterhelt múltunkból az Isten által ajándékozott jövőbe lépünk, ahogyan ezt az apostol is hirdeti: „ébredj aki alszol, támadj fel a halálból és Krisztus rád ragyog!"(Ef 5,14).

Kedves Ünneplő Testvéreim! A Hit Évében a megújulás reménye tölti el Egyházunkat és az egész világot. Az elmúlt hetek nagy eseményeiben is megtapasztalhattuk, hogy Istennek Lelke vezeti Egyházát. A Szentlélekre hagyatkozva tárjuk ki mi is lelkünket húsvét öröme előtt és engedjük át magunkat a Feltámadt Krisztusnak: Ő legyen tanítónk, Ő legyen gyógyítónk, Ő legyen számunkra az igazi élet forrása.

Kívánom, hogy ilyen hit vezessen mindenkit Húsvét ünnepe alkalmával az élő Krisztussal való találkozáshoz!

†Böcskei László s.k.
megyéspüspök