Alkotmánybíróság: törvénysértő volt már a SRI „műszaki közreműködése” is bűnvádi eljárásokban


-A A+

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a legfőbb ügyészség között létrejött 2009-es titkos megállapodás szerzői kínosan ügyeltek a törvényesség látszatára – jóformán minden bekezdésben szerepel a „törvény értelmében”, a „törvényes előírás tiszteletben tartásával” vagy a „felek hatáskörének szigorú betartásával” kifejezés –, azonban a megállapodás minden volt, csak törvényes nem, az alkotmánybíróság határozatának frissen közzétett indoklása szerint.

Alig több mint két éve az érintettek még határozottan cáfolták a SRI és a legfőbb ügyészség közötti 2009.es titkos megállapodás létét. A Laura Codruţa Kövesi által vezetett korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2017. január 27-én sajtóközleményben tagadta a vonatkozó sajtóértesüléseket, azt állítva, hogy „nem létezik és nem létezett semmiféle együttműködési megállapodás a SRI és a DNA között, és Coldea/Kövesi titkos megállapodás sem létezik. Nem léteztek SRI-ügyészség vegyes csapatok sem”.

Mi több, Kövesi jelezte, hogy már a feltételezést is felháborítónak tartja, ezért kérte a Legfelső Bírói Tanácstól (CSM), hogy vizsgálja meg, nem sérti-e az igazságszolgáltatás függetlenségét és a bírók/ügyészek szakmai becsületét a hivatkozott sajtóértesülések nyilvánosságra hozatala. Egy évvel később, 2018 márciusának végén a közvélemény nyomására nyilvánosságra került a megállapodás, amelyen Kövesi és Coldea (a SRI operatív vezetője) aláírása is szerepel, George Maior SRI-igazgató és Tiberiu Niţu legfőbb ügyész kézjegye mellett.

Megosztó téma

Amikor már nem lehetett tagadni a megállapodás létezését, a közvélemény egy része megpróbálta elbagatellizálni a dokumentum alapján zajlott „együttműködés” jelentőségét, azt állítva, hogy tulajdonképpen a megállapodásnak nem voltak joghatásai, hiszen az mindössze a „technikai együttműködés” feltételeit szabályozta a SRI és az ügyészség között, szigorúan a törvény szellemében.

A dokumentum ellenzői ezzel szemben úgy vélték, hogy a SRI adott esetben a rosszemlékű Securitaténál is kiterjedtebb bűnüldözési kompetenciákat kapott a megállapodás révén. Az alkotmánybíróság január közepén hozott döntése, amelynek indoklása március 12-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben, utóbbiaknak ad igazat.

A SRI nyomozóhatóságként viselkedett

A törvény értelmében a Román Hírszerző Szolgálatnak – ahogyan bármilyen más közhivatalnak is –kötelessége tájékoztatni az ügyészséget, ha bűncselekmény elkövetésére vagy előkészítésére utaló információk jutnak a birtokába, azonban magának a cselekménynek a felderítése és a bizonyítékok beszerzése már az ügyészség és a nyomozóhatóság feladata.

Az alkotmánybíróság megállapítja: a 2009-ben, illetve 2016-ban született két megállapodás több értelemben is kiterjesztette a titkosszolgálat hatáskörét. Mindenekelőtt azáltal, hogy a SRI-re bízta a megfigyelési és lehallgatási parancsok végrehajtását. Ily módon az érintett ügyekben a titkosszolgálat ügynökei szereztek be bizonyítékokat, ami az ügyészség és a nyomozóhatóság feladata lett volna.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a legfőbb ügyészség között létrejött 2009-es megállapodásról és vele kapcsolatban a „vegyes csapatokról” említést tesz a SRI 2009-es tevékenységi beszámolója: „Ugyanakkor, a hatályos törvénykezésnek valamint a Román Hírszerző Szolgálat és a legfőbb ügyészség között létrejött, a nemzetbiztonságot érintő feladataik teljesítését célzó megállapodásnak megfelelően a SRI műszaki-szakmai támogatást nyújtott a bűnügyi vizsgáló és nyomozó hatóságoknak. Egyes esetekben vegyes operatív csapatok jöttek létre, amelyek biztosították a dokumentálási tevékenység irányítását és utólag a bűncselekmények elkövetésére vonatkozó adatok és információk hatékony hasznosítását.” Mostani döntésében az alkotmánybíróság hosszan értekezik arról, hogy a jelen alkotmányos természetű jogi konfliktushoz a parlament is hozzájárult, amikor hatáskörének megfelelően nem gyakorolt hatékony ellenőrzést a titkosszolgálat fölött.

A megállapodással helyettesítették a törvényt

Noha a törvény szerint a SRI hatásköre a nemzetbiztonságra korlátozódik, a megállapodás értelmében lényegében bármilyen ügyben nyomozóhatósági feladatokat láthatott el. Ily módon tehát egy adminisztratív aktus szabályozott egy olyan területet, amelyről csakis a parlament által elfogadott sarkalatos törvény rendelkezhet – mutat rá az alkotmánybíróság, amely szerint ez a parlament jogkörének bitorlása és a hatalmi ágak különválasztását kimondó alkotmányos elv megsértése.

A laikusokban felmerülhet a kérdés: miért ne szerezhetne be bizonyítékokat a SRI vagy bármely más hatóság? A lényeg nem az, hogy legyen bizonyíték? Az ügyészség szempontjából alighanem mindegy, az alkotmányosság és az emberi jogok felől vizsgálva azonban nagyon nem az. Nem véletlenül ír elő abszolút semmisséget ilyen esetekre a büntető eljárási törvénykönyv. Más szóval, a SRI által beszerzett bizonyítékokat a bíróságoknak törvényellenesnek kellett volna nyilvánítaniuk és kizárniuk a perből. Nem tették meg, mert nem volt tudomásuk a tikosított megállapodásról, így nem is volt lehetőségük „ténylegesen ellenőrizni a bizonyítási eszközök beszerzésének módját”. Más szóval: a bíróknak eszükbe sem jutott megkérdőjelezni az eléjük tárt bizonyítékok törvényességét.

Ezen a ponton válik egyébként a „sima” illegalitás alkotmányos természetű jogi konfliktussá. Az alkotmánybíróság döntése rámutat: a megállapodások olyan bírósági gyakorlat kialakulásához vezettek, ami ellentétes az alkotmány 124. cikkelyével, amely szerint „az igazságot a törvény nevében szolgáltatják”, illetve „a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve”.

Kimondani a nyilvánvalót?

Még a különvéleményt megfogalmazó Daniel Morar, a DNA korábbi vezetője is egyetért azzal, hogy a megállapodások olyan jogi közeget teremtettek, amelyben a törvény megsértése elkerülhetetlen, sőt kitűzött cél volt. Ahogy nyolcoldalas eszmefuttatásában levezeti, már a SRI „műszaki közreműködése” is törvénysértő volt – erre egyébként rendszeresen hivatkoztak a DNA sajtóközleményei Morar utódja, Laura Codruţa Kövesi idején –, a megállapodásban szabályozott „közös csapatok” és „közös akcióterv” pedig azt bizonyítja szerinte, hogy a SRI „belefolyt” a nyomozási tevékenységbe.

Ennek ellenére Morar szerint nem teljesülnek az alkotmányos természetű jogi konfliktus feltételei, mivel – ahogyan az a többségi véleményben is olvasható – a bíróságoknak meglett volna a lehetőségük érvényteleníteni a SRI által beszerzett és emiatt törvénytelen bizonyítékokat, és elrendelni azok kizárását. Ily módon az alkotmánybíróság döntése – amely mindössze arra kötelezi a bíróságokat, hogy alkalmazzák a törvényt – „semmiféle változást nem hoz a fennálló törvényes és alkotmányos rendet illetően” – mutat rá Morar.

Erre a szempontra a többségi vélemény is kitér, és leszögezi: a döntés „szankcionálni hivatott az alkotmányos rendet sértő intézményes viselkedést, valamint kötelezni az alkotmányos természetű konfliktusban érintett hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben és gyakorolják hatásköreiket a törvény és az alkotmány szabta határok között”.

Az alkotmánybíróság tételesen is kimondja: a már jogerős bírósági ítéleteket nem befolyásolja a SRI titkos megállapodásairól szóló határozata. A még folyamatban lévő bűnvádi eljárások és perek esetében a bíróságoknak és a legfőbb ügyészségnek kell megvizsgálnia, hogy a felhasznált bizonyítékokat törvényesen szerezte-e a vádhatóság.








EZT OLVASTA MÁR?

X