Huszonötödik alkalommal gyűlnek össze megemlékezésre az Úz-völgyében mindazok, akik szeretnék tiszteletüket leróni az I. és II. világháborúban itt elesett hősök emléke előtt. A hetvenöt évvel ezelőtti eseményeket Bartis Erika csíkszeredai történelemtanár segítségével idéztük fel.

Pontosan mire emlékszünk augusztus 26-án?

Augusztus 26-án azoknak a székely határvédőknek a hősiességére emlékezünk, akik éppen akkor teljesítettek szolgálatot a haza védelmében az Úz-völgyében, amikor a szovjetek elérték a magyar határt. 310 honvédről van szó, akik gyakorlatilag megfelelő fegyver nélkül tartották a frontvonalat aznap déli 12 és délután 16 óra között. Közülük 70-80 fő maradt életben, ők még aznap részt vettek a segítségükre siető két zászlóalj további harcaiban, nagy károkat okozva az oroszoknak. Augusztus 26-a a kiállás, a hazafiasság szimbóluma is, hiszen az Úz-völgyébe betóduló oroszokkal szemben nem sok eséllyel küzdöttek a helyi származású határőrök és a sepsiszentgyörgyi 11. székely határőr-zászlóalj tagjai, de mégis helytálltak és megtették, amit megkövetelt a haza.

Melyek voltak az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi orosz támadás közvetlen történelmi előzményei?

Az augusztus 23-i román átállás volt az elsődleges oka az úz-völgyi orosz előrenyomulásnak, hiszen annak következtében rendkívül gyorsan indult meg a szovjet Vörös Hadsereg offenzívája a térségben, azaz itt érte Magyarországot az első támadás, amely aztán teljesen átírta a következő időszak eseményeit.

Hogyan zajlott a támadás, milyen ellenállásba ütköztek az orosz csapatok?

Szerencsénkre néhány helytörténész még időben interjút készített a túlélő honvédekkel, valamint rendelkezésünkre állnak hadügyi iratok, így viszonylag pontos képet kapunk a történtekről. Románia átállása után a 2. Ukrán Hadseregcsoport jobbszárnya kijutott a Keleti-Kárpátokban a magyar határhoz. Az úz-völgyi magyar védelem a határtól 3 km-re volt felállítva, tehát augusztus 26-án délelőtt ezzel a hadtesttel találta szembe magát a kisszámú határőrség. Szabó József János rekonstruálása alapján tudjuk, hogy 22 páncélos jelent meg a völgyben, amelyekkel szemben a védelemnek 2 páncéltörője volt, azokat is a harc első 30 percében kilőttek az oroszok. A páncélosokat több ezer jól felfegyverzett gyalogos követte, tehát esélytelen volt a feltartoztatásuk. A szovjetek elfoglalták a vámházat, majd az Úzvölgy-telepet, az itt szolgáló székelyhatárőr-zászlóaljhoz tartozó túlélő katonák a hegyekbe vonultak vissza, miután elfogyott a lőszerük.

Hogyan befolyásolta a továbbiakban a hadi eseményeket az úz-völgyi áttörés?

Gyakorlatilag az augusztus 26-i áttörés után a szovjeteknek kezdetben a terep okozott nehézséget, még az aklosi elágazó és a Rugát-tető előtt elakadtak a páncélosok a 10 km hosszú szurdokban. Azok közül több harckocsit a szászrégeni repülőtérről felszálló német zuhanóbombázók lőttek ki, de sajnos ez nem befolyásolja a további eseményeket. A szovjetek úgy törtek előre, mint a kés a vajban. Ezután esett el az Ojtoz völgyében levő Sósmező és hajtották végre a további tervezett támadásokat.

Vettek-e részt román katonák az 1944. augusztusi offenzívában?

Tekintettel arra, hogy augusztus 26-án a 2. Ukrán Hadseregcsoport jobbszárnya érte el a magyar határt, román katonák nem vettek részt a támadásban. Augusztus 26-a előtt román-magyar összecsapások voltak, de ezek a második bécsi döntés következtében kialakult helyi jellegű csatározások voltak a magyar határvédelmi alakulatok és a román hadsereg között, de nem itt a térségben. A román támadás augusztus 27-én a hadüzenet másnapján indult meg, a Tölgyesi-szorosban két szovjet hadosztály mellett már egy román hadosztály is részt vett a harcban.