A romániai televíziókat jó ideje valósággal elárasztják a gyógyszerreklámok, de hasonló a helyzet más országokban is. A gyártók félelemre alapozott politikája miatt makkegészséges emberek hatalmas összegeket fizetnek ki.

A gyógyszeriparban hatalmas pénzek vannak, a gyógyszergyártók pedig igyekeznek kihasználni az emberek félelmét a betegségtől, a haláltól – véli Alain Cassels, a kanadai Victoria Egyetem gyógyszerpolitikai szakembere és Ray Moynihan, egészségügyi kérdésekre szakosodott újságíró.

A betegség eladása. Hogyan változtatják az embereket pácienssé a gyógyszergyártó cégek című könyvükben azt állítják, hogy a nemzetközi gyógyszeripari társaságok igyekeznek jelentéktelen bántalmakat is rendkívül súlyos betegségnek beállítani, amelyek akár halálossá is válhatnak, ha a „lekorszerűbb gyógyszerrel” azonnal nem kezelik ki azokat.

500 milliárd dolláros piac

A tét óriási. A szerzők a világ gyógyszeripari piacát 500 milliárd dollárosra becsülik, ennek a pénznek nem kis részét pedig – a gyógyszeripariak félelemre alapozott politikája miatt – makkegészséges emberek fizetik ki. Példaként egyebek között az Egyesült Államokat hozzák fel. Az ország lakossága alig 5 százalékát teszi ki a világ népességének, az amerikaiak mégis a világon forgalmazott gyógyszerek mintegy 50 százalékát vásárolják meg, nagyrészt a reklámok miatt is, amelyekre a gyógyszeripariak egyáltalán nem sajnálják a pénzt, mivel az később busásan megtérül.

A szerzők szerint a túlzott gyógyszerfogyasztásnak nem kis szerepe van abban, hogy az Egyesült Államok lakosságának nagy része különféle betegségekre panaszkodik, amelyeket nagyrészt éppen az orvosságok mellékhatása okoz. Az amerikai lakosság 90 százaléka magas vérnyomásban szenved, az Egyesült Államok lakossága 40 százalékának pedig a koleszterin okoz gondot.

A gyógyszerfogyasztás veszedelmes növekedésében nagy szerepet játszanak a betegségek gyógykezelési protokollumait kidolgozó orvostani szakértők is, de mindezért nagyrészt az orvosok is hibáztathatók, akik a gyógyszeripariak „jóvoltából” sokszor maguk is bőségesen részesednek a nyereségből.

A pirula másik oldala

Egy másik gyógyszerpolitikai szakértő, Jean-Claude St-Onge A pirula másik oldala című könyvében egyenesen azt állítja: a világ nagy gyógyszeripari vállalatai azt a téveszmét igyekeznek elhinteni az emberekben, hogy mindenki, aki egy adott pillanatban enyhe rosszulléttel, múló fertőzéssel küzd, az automatikusan gyógyszerezésre szoruló beteg. A gyógyszeripariak pedig minden betegségre tudnak legalább egy orvosságot.

Minderre több példát is felhoz, közöttük azt is, hogy jóllehet az depresszió elleni gyógyszerek nem ajánlatosak a lehangoltság enyhébb formájában szenvedő betegek esetében, azokat rendszerint ilyen esetekben is felírják. Ezzel magyarázható, hogy az antidepresszánsok forgalma néhány év alatt a többszörösére emelkedett. Ráadásul a pharma cégek a depresszió enyhe formájának esetében a gyógyszerezésről lemondó orvosokat hibáztatják az öngyilkossági ráta emelkedéséért.

A végső következtetést egy neves orvos, Marton Winkler vonja le Jorg Blech Betegségek feltalálói című könyvének adott nyilatkozatában. Szerinte az orvostudomány örökké abban reménykedett, hogy minden betegségre talál majd gyógyszert. Az „egészségkufárok” – vagyis a gyógyszeripariak – most azon vannak, hogy minden újabb gyógyszerükre feltaláljanak egy újabb betegséget.

A gyógyszeripari cégek pénzzel vagy nyomásgyakorlással arra próbálják meg rávenni a nemzetközi orvosi közösség jelentős tagjait, hogy az olyan betegségek tüneteit – mint például a magas vérnyomás, a koleszterin – eltúlozva azon legyenek, hogy a csaknem egészséges ember is gyógykezelésre, orvosságra szoruló betegnek érezze magát.