Új betegség ütötte fel a fejét és rohamosan terjed. A neve: nomofóbia, amely nem más, mint a „no-mobile-phone phobia” (magyarul talán nincs-mobil fóbia) kifejezés rövidítése, és a mobilkapcsolat vagy internetkapcsolat elvesztésétől való beteges félelmet, rettegést jelenti. Romániában is vannak áldozatai.

A jelenség komplex jellegű, vonatkozik magának a készüléknek az elvesztésére, elromlására, adatvesztésre, a személyes fiókokhoz való hozzáférés lehetetlenné válására, a „nincs térerő”, „nincs wi-fi”, a „nem enged be a Google, Facebook” típusú pánikra.

Fizikai tünetekkel járhat

Miről lehet felismerni a nomofóbot? A jelek meglehetősen világosak, és sokban hasonlítanak az általános függőség jeleihez. A nomofób szüntelenül magánál hordja az okostelefont, mindenütt használja, függetlenül attól, hogy hol van, beleértve a fürdőkádban eltöltött időt is. Retteg attól, hogy nem kapja meg, nem tudja elolvasni az üzeneteit, vagy hogy nem tudja csatlakoztatni az akkumulátor töltőt, vagy mert váratlanul elsötétül a kijelző…

Akadnak, akik az akkumulátor lemerülésétől jobban szoronganak, mint az agyvérzéstől, mások a személyes adatok, fiókok hozzáférhetetlenségétől rettegnek. Sokaknak frusztrációt okoz a térerő vagy wifi akár néhány perces hiánya is. A nomofóbiától szenvedők kényszeresen ragaszkodnak a mobiltelefonjukhoz. A készüléket mindig biztonságban akarják tudni, ezért gyakran ránéznek (egy tanulmány szerint a mobilhasználók naponta átlagosan 34 alkalommal ellenőrzik a telefonjukat).

A fóbia tartós jelenléte akár az egészségre is kihathat, és az illető egész életét meghatározhatja, sőt, probléma akár fizikai tüneteket is okozhat. Ha a nomofóbiás személy rádöbben arra, hogy nincs nála a mobilja, vagy térerő hiányában nem tud hívást kezdeményezni, esetleg a körülmények nem alkalmasak arra, hogy feltöltse a készülékét, pánikrohamot kaphat, légzési nehézségei támadhatnak, szédülés, hányinger és remegés jelentkezhet, fokozottabb verejtékezést, szaporább szívverést és mellkasi fájdalmat tapasztalhat.

A vécétől az ágyig

A nomofóbia jelentős társadalmi problémát okoz. A Time közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 50 százaléka bevallotta, hogy az ágyban, alvás közben is magánál tartja a mobil telefont – és szenvednek hiányától.

A SecurEnvoy nevű angol mobilszolgáltató által megkérdezett 1000 ember 66 százaléka tart attól, hogy elhagyhatja a mobilját, és anélkül kell boldogulnia. Úgy tűnik, a nőkre inkább jellemző a nomofóbia, hiszen a 71 százalékuk válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy retteg-e a mobilja elvesztésének gondolatától. A férfiak esetében ez az arány 61 százalék. A betegség terjedésére jellemző adat, hogy az elmúlt években 13 százalékkal emelkedett a nomofóbiások száma.

A Hootsuit érdekes statisztikák készített az emberek mobilozási szokásairól. Ezek szerint az emberek 82 százaléka elalvás előtt még mobilozik, reggel, felébredés után pedig ugyanezt teszi az emberek 76 százaléka, 54 százalék pedig a mobiltelefon jelzéseire ébred. A mosdóban az emberek 25 százaléka használja a telefont, 36 százalékuk okostelefonján nézi az időjárást, 26 százaléka híreket keres a mobilon, nem egészen 9 százaléka pedig olvasásra is használja telefonját. Egy átlagos nap az emberek akár százötvenszer is használják mobiltelefonjukat.

Olyan a hatása, mint a kokainnak

A gyermekek pedig nem tesznek mást, mint utánozzák a felnőtteket. Főleg azok válnak telefonfüggővé, akik fiatalon kezdték a telefonozást, és nem tapasztalták meg, hogy milyen anélkül élni. Nem véletlen tehát, hogy mobiltelefontól való függőség általában a fiatalokat érinti: a SecurEnvoy felmérése szerint a 18 és 24 év közöttiek 77 százaléka nomofób, és közvetlenül utánuk 25-34 közöttiek következnek 68 százalékkal.

Ők általában még annyira sem tudják kontrollálni a használat mértékét, mint az idősebbek. Igen sokan állítják, hogy fogalmuk sincs róla, mennyi időt töltöttek az interneten. Vannak olyan kisgyermekek, akik – plüssmaci helyett – csak a mobiljukat szorongatva tudnak elaludni. Ezek a gyerekek úgy érzik, minden információ a kis készülékükből érkezik számukra, és ha nincs náluk vagy lemerült, akkor valami fontosról lemaradnak.

A jelenség miatt egyes országokban már elvonó táborokat hoztak létre, illetve klinikai kezelést tettek elérhetővé az okostelefonjuktól függő gyerekek számára, például Dél-Koreában, ahol a kormány becslése szerint az okos telefontól való függőség 2,55 millió személyt érint, akik naponta több mint nyolc órát töltenek el a készülékükkel. Mi több, 2018-ban a dél-koreai serdülőkorúak 30 százaléka vált függővé az okostelefontól.

A szülő is sokat tehet azért, hogy a gyerek ne vigye túlzásba a telefonozást, az elsődleges a példamutatás lenne. Fontos, hogy a szülő le tudja tenni a telefont, és helyette tudjon a gyerekével beszélgetni, foglalkozni.  Okostelefon helyett akár kokaint is adhatnánk a gyermekünknek –hatásuk az agyra és a viselkedésre ugyanis nagyjából megegyezik. Ez brit terapeuták véleménye, akik átfogó programot hirdettek meg az okostelefonok ellen a szigetország több iskolájában is.

Az Y generáció naponta több mint 5 órát internetezik, ennek 40 százalékát mobiltelefonon teszi.  Számukra mindez természetes, hiszen ebben a légkörben nőttek fel.

Mi a helyzet Romániában?

A Mentsétek Meg a Gyermekeket romániai egyesület 1156 tagú, 12 és 17 év közötti fiatalokból álló mintacsoporton végzett legutóbbi felmérései szerint a romániai gyermekek több mint 25 százaléka legkevesebb hat órán át lóg az okostelefonon vagy a tableten. Ha az iskolában eltöltött és alvásra fordított időt leszámítjuk, akkor a romániai gyermekek jelentős része szabadidejének felében internetezik.

Csakhogy 10 gyermek közül legalább hét titokban az órák alatt is internetezik, akárcsak az órák közötti szünetekben. Az egyesület adatai szerint mindez kihat ezeknek a gyermekeknek a viselkedésére. A sokat internetező fiatalok kapcsolata megromlik a szülőkkel, a tanárokkal, a barátokkal, kevésbé bíznak a jövőben, saját döntéseikben, elszigetelődnek a valós világtól és többnyire virtuális világban élnek. Információikat nem a világból, hanem kizárólag a Facebookról, a You Tube-ról, a Wikipédiából szerzik be.

A Mentsétek Meg a Gyermekeket egyesület adatai szerint mobiltelefont használó gyermekek 43 százaléka állította, hogy látott szexuális tartalmú felhívásokat, illetve, hogy maguk is kaptak ilyen üzeneteket.