Riadt fejetlenség, félig vagy egyáltalán be nem tartott intézkedések – nagyjából így összegezte tapasztalatait egy 33 éves romániai nő, akit koronavírusos fertőzés miatt utaltak be a temesvári Victor Babeș Járványkórházba. Most már otthon van, gyógyultnak nyilvánították.

A hölgy március 8-án, vasárnap tért haza Bolognából, egy nappal azelőtt, hogy egész Olaszország a „vörös zónába” került. A Libertateának mesélte el részletesen kellemetlen kórházi kalandjait, tapasztalatait a román hatóságokkal.

Beszámolója szerint a Romániába tartó utasoknak még a repülőgépen űrlapot kellett kitölteniük, amelyben megjelölték, hogy hol tartózkodtak Olaszországban, mennyi ideig voltak ott, és megadták telefonszámukat is. Romániába megérkezve a reptéren megtörtént a lázmérés is, és mivel a hőmérő nála 37,7 fokot mutatott, az illetékesek közölték, hogy két héten át házi karanténban kell maradnia.

Arra viszont senki sem volt kíváncsi, hogy miként jut majd haza a repülőtérről, egyedül lakik-e vagy pedig másokkal, akik könnyen elkaphatják a fertőzést. Azt sem közölték vele, hogy a következő napokban mit kell majd tennie – arról viszont nyomatékosan tájékoztatták, hogy ha elhagyja a házi karantént, 10 és 20 ezer lej közötti büntetésre számíthat.

A nőt végül is élettársa vitte haza a reptérről. Hazaérkezve úgy határoztak, hogy külön-külön szobában szigetelik el magukat a kéthetes karantén során. A közegészségügyi igazgatóság becsületére legyen mondva, az intézmény munkatársai a következő két napon telefonon érdeklődtek az egészsége felől. A nő hétfőn és kedden jól érezte magát – az azonban továbbra sem érdekelte őket, hogy a fertőzésgyanús személyen kívül tartózkodik-e még valaki a lakásban.

Amikor pedig a hölgy – saját kezdeményezésére – tájékoztatta őket a másik személy jelenlétéről, akkor az illetékesek rábólintottak a különszobás megoldásra, amely szerintük elegendő lett volna ahhoz, hogy a partner elkerülje a fertőzést.

Pozitív teszt – negatív teszt

A helyzet szerdán azonban romlani kezdett, a nő ismét belázasodott, köhögött és rázta a hideg, csütörtökön éjszaka pedig már légzési nehézségekkel is küzdött. A tünetek hallatán a közegészségügyi igazgatóság javaslatára felhívta a 112-es sürgősségi számot.

A koronavírusos megbetegedésre jellemző szimptómák ellenére a mentők egyszerű, izoláció nélküli hordágyon szállították kórházba, ahol egy üres kórteremben helyezték el. Miután mintát vettek az orrából és a szájából, a földszintre küldték, ahol éppen a reggeliosztás történt.

„Elképedve láttam, hogy a pozitívnak minősített és a még nem tesztelt személyek reggelije, kenyere ugyanazon a tálcán volt, a hivatalosan még egészségesnek minősítetteknek és a fertőzötteknek ugyanazt a teáskannát kellett megfogniuk, ha teát akartak” – mesélte a nő, akivel egyébként csak déltájban közölték, hogy a tesztje pozitív lett, és már délután felé járt az idő, amikor egy másik, ugyancsak pozitívnak bizonyult nővel egy szobába került.

„Meg sem tudtam szólalni, nem értettem semmit, elsírtam magam. Nem is annyira a betegség miatt, inkább azért, mert fogalmam sem volt, hogy mi vár rám a továbbiakban, féltem. Az orvos futtában szólt, ha bármilyen gondom támad, telefonáljak neki – ám azt is tudtam, hogy mindössze három orvos van szolgálatban az egész kórházban, nem mertem hát őket megzavarni a magam bajaival” – idézte fel az első érzéseit a hölgy, aki úgy látta, hogy maguk az orvosok is félnek.

Korábban ugyanis azt ígérték, hogy naponta tesztelik őket, de a szombati teszt után többé már feléjük sem néztek. Márpedig az első teszttől eltérően ez a teszt negatív volt, a vasárnapi harmadik teszt tehát döntő lett volna, ettől függött, hogy elhagyhatja-e vagy sem a kórházat.

Keserű szájízzel maradt

A vasárnapi tesztet viszont az orvosok keddre halasztották, arra hivatkozva, hogy a kórháznak mindössze egy laboratóriuma van. A hölgy ekkor kérte, hogy legalább tegyék át egy másik terembe a beteg nő mellől. A válasz az volt, hogy nincs üres ágy, cserében viszont azzal a tanáccsal látták el, hogy sűrűn fertőtlenítse magát.

„Én mindezt megértettem, de sürgősnek találtam az újabb tesztet, egyrészt azért, hogy nehogy szobatársam megbetegítsen, másrészt szerettem volna a helyhiánnyal küszködő kórház számára felszabadítani az ágyamat, azoknak, akiknek valóban szükségük lehet rá” – magyarázta. Már-már a kétségbeesés határán járt, hiszen a pozitív és a negatív teszt után azt sem tudta, hogy beteg-e vagy egészséges.

Így aztán még vasárnap felhívta a közegészségügyi igazgatóságot, ennek nyomán pedig az újabb tesztre már aznap sor került – a hölgynek viszont mégis az egész napot a beteg nő mellett kellett eltöltenie, mivel csak este közölték vele az eredményt.

Végül még vasárnap este mentőkocsival hazaszállították, miután aláíratták vele, hogy odahaza szintén elszigeteli magát, amíg fertőzésgyanús élettársa teljesen le nem tölti a két hetes karantént. A nő természetesen kellemetlen szájízzel maradt a „kórházi kaland” után – élettársával együtt azonban abban bíznak, hogy az illetékesek ügyetlenkedései ellenére továbbra is egészségesek maradnak.