A kelet-európai rendszerváltás és a hidegháború megszűnésének politikai kulisszái mögé nyújt betekintést az egykori szovjet pártfőtitkár visszaemlékezései alapján Zolcer János felvidéki tévés újságíró Gorbacsov titkai – az ember, aki megváltoztatta a világot című, októberben megjelent könyve. A kötetből kiderül, hogy a román diktátor, Nicolae Ceauşescu 1989-ben többször is Magyarország megszállását sürgette a glasznoszty és a peresztrojka atyjánál, és csapatokat vont össze a magyar határnál. Ezeket az információkat az 1989 decemberében Romániában forgató szerzőnek megerősítette Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is.

Kevés újságírónak – hát még magyarnak – adatik meg, hogy a kelet-európai rendszerváltás éveinek vezető politikusaival, a korszak nagyhatalmainak államférfijaival parolázhasson, némelyikükkel személyes viszonyt ápoljon. A 64 éves, felvidéki születésű Zolcer Jánosnak munkája során erre nem csak hogy alkalma nyílt, mondhatni erre alapozta a pályáját.

A tévés producer számtalanszor találkozott a néhány hónap múlva 90-ik évét töltő Mihail Gorbacsov egykori szovjet pártfőtitkárral, idősebb George Bush amerikai elnöknél három hetet töltöttek együtt az Egyesült Államokban, és elkísérhette Németországba Helmut Kohl kancellárhoz, Izraelben pedig Simon Peresz miniszterelnökhöz. A munkakapcsolatból baráti ismeretség lett. A baráti kapcsolatból pedig nemrég egy kötet is született: Zolcer János a kerek születésnap közeledtével könyvet írt a Szovjetunió első és egyben utolsó elnökéről, Gorbacsov titkai címmel.

Hogy lehet bejutni Gorbacsov dácsájába?

Zolcer János már a középiskola elvégzése után újságírásból élt. 1986-ban emigrált Németországba, majd 1989-ben Münchenben megalapította a Zolcer TV nevű filmprodukciós céget. Az 1990-es évek végére már Németország és a térség legnagyobb magántudósító-hálózatával rendelkezett. Mint könyvében írja, ekkor határozta el, hogy elkészíti a dokumentumfilm műfaj legkülönlegesebb vállalkozását: alaposan megismeri, és egyedi módon bemutatja a világ vezető politikusait, akik az 1989-1990-es években gyökeresen megváltoztatták a világot.

Ez a korszak a hidegháború végét, a két világrendszer között vasfüggöny leomlását, a kelet-európai kommunista blokk megszűnését hozta el. Sok ország visszakapta önrendelkezési jogát, lerombolták a berlini falat, a két Németország egyesült, a Szovjetunióban betiltották a kommunista pártot, megszűnt az apartheid, és béke ígérkezett a Közel-Keleten.

Zolcer János terve az volt, hogy egy nagyon ismert személyiség közreműködésével mutatja be a korszak legfontosabb politikusait. Mihail Gorbacsovot szerette volna felkérni a dokumentumfilm-sorozat prezentátorának, akivel akkor még semmilyen kapcsolatban nem volt. A Münchenben élő, Kecskemétről 1956-ban Németországba emigrált Josef von Ferenczytől kért segítséget. Az üzletember és médiacézár egész Európában kiváló kapcsolatokkal rendelkezett, döntéshozói szinteken. Tetszett neki Zolcer János dokumentumfilm-sorozatának terve, ezért felhívta Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminisztert, aki Gorbacsovval jó, baráti kapcsolatot ápol.

A német politikus is jó ötletnek tartotta a tervezett dokumentumfilm-sorozatot, és a segítségével néhány napra rá létre is jött Zolcer János első találkozója a peresztrojka és a glasznoszty atyjával egy bécsi szállodában. Gorbacsov igent mondott a tévés producer felkérésére, és néhány hétre rá Moszkvában alá is írták az együttműködési megállapodást.

„Gorbacsovval éveken keresztül dolgoztunk együtt: a filmforgatás kapcsán és később, egyéb projektekben is. A mai napig rendszeres a kapcsolatunk. Járt a müncheni házamban és annak atombiztos bunkerében; járt nálam Budapesten; voltam nála Moszkva közeli dácsájában; megtisztelt azzal, hogy még a hálószobát is megmutatta – amelyben ma is minden úgy van, ahogy évtizedekkel ezelőtt felesége hagyta –, ahova senki idegent nem enged be; elvitt kaukázusi szülőfalujába, Privolnojéba; nagyon sokszor találkoztunk az irodájában és a világ számos pontján…” – írja könyvében Zolcer János.

Ceauşescu kirohanása Magyarország ellen

A tévés producer a koronavírus-járvány alatt keletkezett szabad időt használta ki arra, hogy kötetbe foglalja mindazt, amit a világ legnagyobb hatalmának egykori vezetőjéről húsz év alatt megtudott. A Gorbacsov titkai című könyvéből kiderül, hogyan vezettek a volt szovjet pártfőtitkár reformjai a hidegháború végéhez. De életpályáját követve megismerjük Gorbacsovot, az embert is, illetve betekinthetünk a kelet-európai rendszerváltás politikai kulisszái mögé. Zolcer János a volt szovjet pártfőtitkárra hivatkozva olyan információkat is megoszt, amelyek még soha nem láttak napvilágot.

Erdélyi szemmel olvasva a magyar újságíró könyvének kétségkívül a Romániára vonatkozó fejezete a legérdekesebb. Gorbacsov emlékei alapján a szerző részletesen beszámol a Varsói Szerződés Szervezete vezetőinek 1989. július 7-én, Bukarestben tartott tanácskozásáról. Mint írja, ekkor már csak kívülről látszott egységesnek a szocialista országokat tömörítő katonai tömb. Valójában a reformországok (Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország) szemben álltak a keményvonalas szocialista-kommunista politikát képviselő többi kelet-európai állammal (NDK, Csehszlovákia, Románia, Bulgária).

A keményvonalasok szemében Lengyelország, de főleg Magyarország egyre liberálisabb politikája kimondottan irritálta Nicolae Ceauşescu akkori román pártfőtitkárt és a hasonlóan gondolkodó kollégáit, a kelet-német Erich Honeckert, a csehszlovák Gustáv Husákot, a bolgár Todor Zsivkovot. Ezek a pártvezetők a bukaresti tanácskozáson élesen támadták a Németh Miklós kormányfő vezette magyar küldöttséget és a lengyel delegációt. A Magyarországon és Lengyelországban folyó eseményeket az internacionalizmus és a proletárhatalom elárulásának, a marxizmus-leninizmus sárba tiprásának nevezték.

A házigazda, Nicolae Ceauşescu indulatos felszólalásában nagyon határozottan kikelt Magyarország „Nyugat-barát, a szocializmus eszméit lábbal tipró, a kelet-európai szocialista tábor egységét szétverő” politikája ellen. A román diktátor azt javasolta: ha Magyarország folytatja politikai irányvonalát, és letér a szocialista útról, akkor a Varsói Szerződés Szervezetének többi tagja közösen lépjen fel ellene. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy Magyarország és Lengyelország jelenléte nélkül tanácskozzák meg a helyzetet, és tegyék meg „a szükséges lépéseket”.

„A beszédet Gorbacsov és a magyar küldöttség vezetője, Németh Miklós is megdöbbenve hallgatták. Németh Miklós a beszéd kezdetétől egyre izgatottabb lett. Gorbacsov, aki távolabb ült Némethtől, higgadt pillantással, egy félre nem érthető >>nyugi<< kacsintással >>csitította<< őt. Miután Nicolae Ceauşescu befejezte mondandóját, Gorbacsov azonnal, pillanatnyi szünetet nem hagyva felállt és beszélni kezdett. A résztvevők néma csendben figyelték, hogyan reagál majd a >>Főnök<< Ceauşescu beszédére. De bármennyire várták is a választ, Gorbacsov hosszú beszédében egyetlen szó, egyetlen utalás sem történt Ceauşescu javaslatára” – idézi fel könyvében Zolcer a tanácskozáson történteket.

Az akkori szovjet pártfőtitkár azt javasolta bukaresti beszédében Varsói Szerződés Szervezete tagországai vezetőinek, hogy közös állásfoglalásban jelentsék ki: egyik ország sem avatkozik be a másik tagállam belügyeibe azon a címen, hogy az eltér a közös ideológiától. Ez a megfogalmazás a külvilág szemében azt jelentette, hogy a Szovjetunió részéről többé nem várható hasonló lépés, mint ami megtörtént 1956-ban Magyarországon vagy 1968-ban Prágában. A kommünikét elfogadták.

Gorbacsov válasza Ceauşescunak

Nicolae Ceauşescu azonban nem nyugodott bele a történtekbe, a bukaresti tanácskozás után néhány nappal elhívta telefonon Gorbacsovot. „Azt mondta nekem Ceauşescu – idézi a szerző a volt szovjet pártfőtitkárt –, nagyon bölcs megoldásnak tartja, hogy beszéde után nem reagáltam a felvetésére. Ő is úgy gondolja, hogy a javaslatát alaposan meg kell fontolni. Ugyanakkor fontos lenne a magyarok és a lengyelek nélkül egy megbeszélést tartani. Továbbra is hangsúlyozta, hogy: Magyarországot és Lengyelországot meg kell büntetni, mert letértek a szocialista útról”.

Gorbacsov cseppet sem kedvelte Ceauşescut – írja Zolcer János. A mindig különc és meglehetősen szovjetellenes politikát folytató román diktátor önfejűsége már évek óta szálka volt a szemében. Ceauşescu telefonhívásra határozottan és egyértelműen reagált: közölte vele, hogy a Szovjetunió nem kíván beavatkozni a kelet-európai országok reformjaiba. „Mit akarsz? Hogy a Szovjetunió küldjön újra tankokat, mint azt korábban tette Berlinben, Prágában, Budapesten? Hogy újra vérontás legyen? Egyiknek sem volt semmi értelme és eredménye. Hát én ezt nem teszem meg!” – válaszolta a szovjet pártfőtitkár a román diktátornak.

Pár héttel a találkozó után Gorbacsov elküldte Németh Miklósnak annak a levélnek a másolatát, amelyben Nicolae Ceauşescu hivatalosan követelte, hogy akár fegyveres erővel, a Szovjetunió vezetésével, meg kell akadályozni a magyarok és a lengyelek terveit, és ehhez kéri a támogatást. A levelet a budapesti szovjet nagykövet, Borisz Sztukalin adta át a magyar kormányfőnek. 

„A nagykövet átadott nekem egy lezárt nagy borítékot, amelyet személyesen Gorbacsov küldött. Kinyitottam, és benne volt egy részletes katonai terv. Ceauşescu dolgozta ki csehszlovák, keletnémet és bolgár kollégáival: hogyan szállják meg Magyarországot. A nagykövet elmondta, a tervet néhány napja Ceauşescu küldte Gorbacsovnak, és kérte a végrehajtáshoz a Kreml segítségét. Megdöbbenve lapoztam a tervet, majd megkérdeztem a nagykövetet: és mi volt erre Gorbacsov válasza? A nagykövet azt mondta: semmi, Gorbacsov nem válaszolt, és nem is fog válaszolni” – ezt már Németh Miklóstól idézte Zolcer János.

Az újságíró az akkori magyar miniszterelnöktől tudta azt is meg, hogy két héttel a válasz nélkül hagyott levél elküldése után Ceauşescu ismét felhívta Gorbacsovot. „Ez a telefonbeszélgetés már megtalálható a különböző archívumokban. Gorbacsov felkapta a vizet és visszaszólt: mit akarsz, hogy küldjük a tankokat úgy, mint 1953-ban, 1956-ban, 1968-ban? Amíg én itt vagyok, erre nem kerül sor. Ez tehát egy határozott rendreutasítás volt, és én Ceauşescu minden lépéséről tudtam” – nyilatkozta Németh Miklós a szerzőnek.

A román fél provokációi

Ceauşescu sosem kapott választ katonai tervére Gorbacsovtól, de nem törődött bele az újabb kudarcba. Egyedül próbálkozott. Csapatokat vont össze a magyar határnál, hadseregében állandó volt a harckészültség. 1989. augusztus 19-én éjfélkor, amikor Lengyelországban Wojciech Jaruzelski  elnök  nem  a  kommunista  párt,  hanem  az  ellenzékből kinőtt Szolidaritás jelöltjét, Tadeusz Mazowieckit bízta meg kormányalakítással, Ceauşescu azonnali katonai beavatkozásra szólította fel a Varsói Szerződés Szervezetének tagállamait. „Szerencsére felhívását senki sem vette komolyan, egyedül pedig nem volt bátorsága lerohanni Lengyelországot. Ebben az akcióban is kérte Gorbacsov segítségét, de a Kreml erre sem reagált” – írja Zolcer.

A szerző a Romániáról szóló fejezetben megemlíti, hogy akkoriban Románia és Magyarország egy katonai szövetségbe tartoztak ugyan, de valójában már jó ideje ellenfelek, sőt ellenségek voltak. Ceauşescu 1989 hónapokig azon mesterkedett, hogy előkészítsen egy incidenst, amelynek kapcsán a Varsói Szerződés Szervezetének beavatkozását kérhetné a szocialista útról letért Magyarország ellen. Ilyen próbálkozás volt Zolcer János szerint az 1956-os forradalom vezérének, Nagy Imrének budapesti újratemetésén egy román provokáció is vagy egy magyarországi román menekülttábor megtámadása”. Ceauşescunak egyik sem jött be.

Zolcer felidézi azt is, hogy Budapesten 1989. június 16-án tartották Nagy Imre újratemetését. Ennek kapcsán a bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, és hivatalosan is tiltakozott a temetésen történtek ellen, azt állítva, hogy „Nagy Imre és társai temetésén szocialistaellenes, románellenes, nacionalista, revansista megnyilvánulások történtek.” Ez ellen Románia erélyesen tiltakozott és jelezte, hasonló incidenseket a jövőben nem fog tűrni. „Tiltakoztak, miközben a >>provokációt<< a román titkosszolgálat szervezte” – írja a szerző, aki szerint Németh Miklós és kormánya nem hagyta magát provokálni, pontosan tudták, mire megy ki a játék.

„Amit lehetett, leírtam”

Zolcer János a Maszolnak megerősítette, hogy a könyve Romániával foglalkozó részét a Mihail Gorbacsovval és Németh Miklóssal folyatott beszélgetései alapján állította össze. A magyar miniszterelnöktől kapott információi alapján írta meg azt, hogy Ceauşescu 1989-ben csapatokat vont össze a magyar határnál, és azt is, hogy a román titkosszolgálat provokációkat szervezett Nagy Imre újratemetésén. Arról pedig, hogy a román diktátor Tadeusz Mazowiecki miniszterelnöki kinevezése után közvetlenül is sürgette Magyarország megtámadását, Wojciech Jaruzelski volt lengyel államfő beszélt neki Gorbacsov 75. születésnapján, Moszkvában.

A szerzőtől megkérdeztük azt is, vannak-e még olyan információi Romániáról, amelyek esetleg helyhiány miatt nem fértek be a könyvébe. „Vannak, de azért nem kerültek bele a könyvbe sem, mert ezek baráti beszélgetésen hangzottak el, amiknek tartalmát nem áll módomban közölni. A bizalmas beszélgetések épp azért bizalmasak, mert két ember között zajlanak és nem a nyilvánosság előtt. Amit lehetett, leírtam” – válaszolta a tévés újságíró.

A forradalom első magyarországi áldozatáról is tudósított

Zolcer Jánostól megtudtuk azt is, hogy 31 évvel ezelőtt, 1989 decemberében Romániában forgatott a müncheni Bayerische Rundfunk producereként. A december 25-i határnyitás után Nagyváradra hajtottak a stábbal. „Nagyon puskaporos volt a városban hangulat. Emlékszem, egy templom mellett egy lelkésszel készítettem interjút, amikor a környező tetőkről lőni kezdtek. Azonnal a földre hasaltunk, és vártunk. Közben azt éreztem, valami folyadék került a földre tapadó arcom alá. Egy idő után abbamaradt a lövöldözés, kezdtünk feltápászkodni. Ekkor láttam, hogy az interjúalanyom vérzik, ez folyt az arcom alá. Hozzáhajoltam, megfogtam a pulzusát: meghalt” – idézte fel a tévés újságíró.

Beszámolója szerint a forgatócsoporttal bemenekültek egy közeli kórházba, de a kórházat is elkezdték lőni. A betegágyak alá feküdtek, hogy az ablaküveg ne hulljon rájuk. Zolcer János elmondta, ebben a kórházban találkozott a romániai forradalom első magyarországi áldozatával, aki december 26-ra virradóra lőttek le. A férfi egy taxisofőr volt, aki teletömte a kocsiját kenyérrel, s ahogy megnyílt a határ, azonnal átjött Romániába, hogy élelemmel segítse az embereket.

„A taxisofőr a kórházban kirakta a szállítmányát. Készítettem vele egy rövid interjút, aztán máris rohant, hogy új szállítmányt hozzon. Alig telt el félóra, a kórház folyosóján toltak egy vérző, több helyen meglőtt embert. Ránéztem, a taxisofőr volt. Az orvosok nem tudták megmenteni az életét. Azonnal felhívtam a budapesti Kossuth Rádiót és tudósítottam a tragikus eseményről” – idézte fel a 31 évvel ezelőtti eseményeket Zolcer János.