Tilos enni, inni, a földre ülni és a karzaton tüntetni – egyebek mellett ezeket a szabályokat tartalmazza Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke új parlamenti házirendje. Számos ország parlamentjében sokkal lazább a szabályozás, mint a „kövéri szigor”.

Lex Kövér: a jogok megfogyatkozása

Kövér László immár harmadik éve büntette a sajtót, miután 2011-ben visszavonta az összes állandó parlamenti belépő érvényességét, így a sajtó képviselőinek napi engedélyt kellett kérelmezniük, ha be akartak jutni az Országházba. A házelnök most korlátozott számban lehetővé teszi az állandó belépők kiállítását.

A házelnöki rendelkezés megszabja nemcsak az újságírók, hanem a szakértők számára kiadható belépők számát is: egy képviselő három, egy alelnök vagy egy bizottság négy, egy frakció legfeljebb 50 szakértőnek kérhet belépőt. Még a minisztériumok számára is van kvóta, legfeljebb negyven, a parlamenti ügyekkel foglalkozó munkatársuk kaphat állandó belépőt. Egyedül a Köztársasági Elnöki Hivatal neve mellett szerepel az a megjegyzés, hogy „létszámnak megfelelően”, vagyis igény szerint.

A rendszabály rögzíti, hogy a kupolateremben tilos a fényképezés, vagyis a turisták nem fotózhatják le a koronát és a koronázási jelvényeket. Ennek oka egyébként az, hogy hiába tiltották meg – a műkincsek védelmében – a vaku használatát, a turisták rendületlenül villogtattak az üvegvitrin felé.

A házelnök új rendszabályzata szerint a karzatra csak külön engedéllyel juthatnak fel a látogatók, akiknek ehhez a beléptetésnél elvégzett biztonsági átvizsgálás mellett újabb átvizsgáláson kell átesniük. A második emeleti karzatot, az úgynevezett kakasülőt csak a főigazgató külön engedélye alapján lehet használni. A kifejezetten tiltott tevékenységek között szerepel a „demonstrációs eszközök behozatala”, a hangoskodás és a demonstráció. A parlamentbe nem szabad bevinni például a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket, élő állatok bevitele (kivétel képeznek a vakvezető és a rendőrkutyák). A folyosókon enni és inni, alkoholos állapotban pedig már be sem lehet lépni az épületbe (más kérdés, hogy a büfében és a Vadász teremben kapni alkoholos italokat). Tiltott tevékenység emellett „a folyosókon és egyéb közös használatú területeken a járófelületen történő ülés, fekvés”.

Röpcét a ruhatárba

Ausztriában is kizárólag belépőkártyával lehet a parlament területére lépni, lehetőleg a főbejáraton. Az épület előtt földszinti látogatóközpont és kiállítótermek épültek, itt viszont külön igazolvány nélkül is tartózkodhatnak a látogatók. Hogy a törvényhozás adott plenáris ülésére, netán nyilvános bizottsági meghallgatására igyekvő tudósítók, érdeklődő polgárok célba juthassanak, arról a parlament vezetése által megszabott útvonal gondoskodik. A portaszolgálat emberei mutatnak utat, s ők gondoskodnak arról is, hogy a látogatók a lehető leggyorsabban hagyhassák el a nemzetgyűlés épületét.

A szabályok kijelölik, hogy az újságírók pontosan mely balkonon, galérián foglalhatnak helyet, s egyszerű „mezei látogatók” esetén miként kerülhető el a tumultus. Az ülést csendben követő tudósítók telefont, komputert, messzelátót csak akkor használhatnak, ha erre engedélyt kértek. Különben minden használati tárgyat, bőröndöt, kabátot, könyvet, sőt az írott szabályok szerint röpcédulát is le kell adni a ruhatárba, ahol garanciát lopás ellen viszont nem vállalnak.

Az nincs a magyaréhoz hasonlóan részletezve: miként kell a sajtó képviselőinek úgy viselkedni, hogy a politikusok munkáját ne zavarják, de be nem kiabálhatnak, a folyosókon nem ülhetnek a földön, enni, inni, dohányozni csak az erre kijelölt helyeken szabad. A parlamentbe állatot vinni Bécsben is tilos.

Sajtósok „paradicsoma”?

Sokkal lazább a szabályozás Romániában, ahol például sem a parlamenti ülés idején pornófilmek nézésén, újságolvasáson, alváson vagy kétszeri szavazáson rajtakapott képviselőknek nem sikerült elérniük, hogy a bukaresti parlamentből tudósító újságírók, operatőrök és fotóriporterek mozgástere ténylegesen leszűküljön.

A román törvényhozásban a sajtósok beülhetnek a képviselők vagy szenátorok üléseire, a szakbizottságok megbeszéléseire – az egyedüli feltétel, hogy nem avatkozhatnak bele a választottak munkájába. Viszont megállíthatják őket a folyosón, leülhetnek velük beszélgetni a büfében, étteremben, sőt, akár az ülés idején is odaosonhatnak székükhöz, és például kihívhatják a hallba egy interjúra.

A plénumnak nevezett nagy ülésteremben teremőrök vigyáznak a rendre, és udvariasan visszaterelik a „szemtelenkedő” sajtósokat a számukra fenntartott helyre, a terem végébe vagy a lelátókra. A házirend viszont már rögzíti, hogy tilos videót, fényképet készíteni az illemhelyen, a konyhán, az étteremben, illetve a fémdetektoros kapuk közelében.

Az újságírók azt is eldönthetik, honnan szeretnék követni a parlamenti vitákat: a számukra kialakított és megfelelően ellátott sajtóirodában, a hall közepén elhelyezett fotelekben ülve plazmatévéről követve a bent zajló eseményeket, vagy akár az ülésteremben figyelve minden apró mozgást.

Az újságírók szolgálatában

Brüsszelben és általában az EU-központokban a sajtóakkreditációs rendszer az újságírókat szolgálja. Vagyis nem a sajtó munkásainak elüldözése, munkájuk megnehezítése a cél, mindössze annak biztosítása, hogy lobbisták, civil aktivisták és egyéb érdekképviseletben utazók ne kapjanak minden uniós intézmény  (EP, EB, Tanács stb.) sajtótermeihez érvényes úgynevezett badge-et, vagyis belépőkártyát.

A regisztrált zsurnaliszta szabadon mozoghat az Európai Parlamentben, minden nyilvános eseményre, így a meghallgatásokra, szakbizottsági és plenáris ülésekre is bebocsátást nyer. Túlzott érdeklődés esetén pedig az EuroParlTV-n át élő közvetítésen követheti a történéseket. A sajtóbelépő tehát messze nem csak a sajtótermek és sajtótájékoztatók látogatását teszi lehetővé. Sőt, az audiovizuális akkreditációval bármelyik ülésen kamerás felvételeket vagy fotókat készíthetnek a tévés-rádiós újságírók és a fotósok, a külön nekik fenntartott karzatról vagy üléssorokról. Ráadásul a nagyobb figyelmet generáló ülések elején néhány percig az EU csúcspolitikusait egészen közelről is fotózhatják, kamerázhatják. Az EP és az Európai Bizottság ugyanis őszintén hisz a sajtószabadságban, s ezért – néha ugyan fancsali pofával –, de majdnem mindent megtesznek.

Tiltólistán az EP kantinja és kávézói, bárjai vannak, ahol hasonlóan a biztonsági szolgálat létesítményeihez és a bejáratokhoz, tilos álló-, illetve mozgófelvételek készítése. Úgyszintén nem engedélyezett rejtett kamerák és hangfelvételre szolgáló eszközök használata. Az EP médiára vonatkozó szabályai mindössze annyit kötnek ki, hogy a televíziós forgatócsoportok, fényképészek kötelesek tiszteletben tartani az épületben tartózkodó valamennyi személy méltóságát és magánéletét.

Feszültség ezért inkább az olyan harmadik országokból érkező csúcspolitikusok brüsszeli látogatása esetén keletkezhet, amelyek nem rajonganak a sajtószabadságért. Legutóbb egy kínai delegáció esetében csaptak patáliát az újságírók, akik azt nehezményezték, hogy a kínai kormányfőtől csak a kínai sajtó kérdezhetett. Ezt fel is rótták az EB sajtószolgálatának, mely nem is tudott megnyugtató választ adni: mindössze annyit közöltek, hogy a diplomácia néha kompromisszumokat követel meg.

Az Európai Parlament ülésein vannak ugyan csokornyakkendőben, élére vasalt nadrágban dolgozó, régi vágású újságírók is, de valójában a kölcsönös tiszteletadáson túl nincsenek öltözködési előírások sem. A tudósító, ha úgy érzi, szemrebbenés nélkül megy sajtótájékoztatóra rövidnadrágban és szandálban a forró brüsszeli nyári napokon.

Mindent, ami nem gyilkol

A pozsonyi parlamentbe az újságíró elvileg mindent bevihet, amivel nem lehet gyilkolni. A médiamunkások az épületen belül is szabadon mozoghatnak, kivéve azokat a helyeket, ahová csak a parlament alkalmazottai vagy a képviselők léphetnek be – ezek jellemzően az irodák, ahol a hivatali munka folyik. A hang-, és képrögzítés azonban itt sem tilos, csak előzetes engedélyeztetéshez kötött, bárhol máshol szabadon lehet dolgozni. Az ülésterem fölött van a sajtópáholy, ez egyben a vendégek számára látogatható karzat is. Itt szabadon lehet laptopot használni, fotózni, egyedül a telefont kell lehalkítani. Mivel a szlovák parlament nem túl nagy, ezért itt eleve kevés újságíró és stáb fér el – egy-egy nagyobb horderejű szavazáskor megesik, hogy az újságírók egy részének csak „állóhely” jut.

A német, és a szerb parlamentben is szabadon mozoghatnak az újságírók, semmilyen korlátozás nincs, az akkreditációhoz is könnyen hozzá lehet jutni. Az épületekben korlátozás nélkül lehet hang- és filmfelvételeket készíteni.