A Szovjetunió széthullása után az egyes köztársaságokban hatalomra jutott vezetőknek ma már a gyermekei is komoly vagyonnal és befolyással rendelkeznek – aligha függetlenül felmenőik hathatós támogatásától – állítják a posztszovjet térségbeli helyzetet jól ismeró politikai elemzők.

A szuvas fog – mint ugródeszka

Ezek szerint bizonyos esetekben akár egy fogorvosi szék is ugródeszka lehet a politikai karrier szempontjából. Türkmenisztánban például a jelenlegi államfő, Gurbanguly Berdymuchamedov korábban az előző elnök, Saparmurat Niyazov fogorvosa volt. Az a mendemonda, miszerint egyben a volt elnök törvénytelen fia is volna, mindeddig nem nyert megerősítést.

Ukrajnában Alekszandr Janukovics, aki végzettségére nézve úgyszintén fogorvos, nem lett ugyan elnök, ám amióta apja, Viktor Janukovics a kelet-európai ország államfője lett, a korábbi névtelen, szürke fiú Ukrajna egyik legbefolyásosabb nagyvállalkozójává vált. „Ugyan magyarázná már meg az elnök, vajon fiacskája hány ukránnak húzta ki a fogát ahhoz, hogy 30 millió eurónak megfelelő pénzért képes legyen megvásárolni az ukrán fejlesztési bankot" – gúnyolódott az államfő politika vetélytársa, Julija Timosenko – persze, még mielőtt letartóztatták.

A foghúzások száma azonban aligha volt döntő ebből a szempontból. Nyilván a rokoni kötelékek eredményezték, hogy a 39 éves Alekszandr beférkőzött az ukrán oligarchák közé, s az építőipar mellett más ágazatokban is komoly tényezővé vált, felvásárolva más oligarchák üzleti részesedéseit. Az ügyletek egy részét egy liechtensteini tröszt bonyolítja le.

Női ágon

Az efféle hatalmi struktúrákat persze nem nézik jó szemmel Brüsszelben, ám ezzel Kijev nemigen törődik. Az Európai Unió keleti határain túl egyébként nagyon is elterjedtek ezek a módszerek, az oligarchikus nepotizmus elsősorban a dél-kaukázusi és közép-ázsiai országokban virágzik.

Azerbajdzsánban például Ilham Alijev elnök nemcsak a gáziparban, de – felesége és leányai révén – más iparágakban is döntő beleszólással bír. „A gazdasági és politikai hatalom szorosan összefonódik – állítja egy helyi bankár –, a családok és klánok rendkívül erősek."

Hasonló a helyzet a kőolajban és földgázban gazdag Közép-Ázsiában, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy a hagyományosan paternalista Kazahsztánban és Üzbegisztánban elsősorban a leányok diktálnak, mivel a helyi dinasztiáknak nincsenek fiúgyermekeik. Ha a lojalitásukkal nincs baj, akkor a vejek is labdába rúghatnak, mint a kazah Timur Kulibajev.

A férfi és felesége – Nurszultan Nazarbajev államfő lánya – tavaly a 938. helyet foglalta el a leggazdagabb emberek nemzetközi rangsorában, amelyet a Forbes magazin állított össze. A házaspár kezeli azt az állami alapot, amelyben a kazah kormány összes ipari részesedése összpontosul.

A vők azonban hamar kegyvesztetté is válhatnak, mint azt Rahat Alijev példája mutatja, aki Ausztriába menekült apósának, Azerbajdzsán elnökének hosszú keze elől. Az államfő lányának férjét leváltották minden tisztségéről (többek közt a jegybank elnöke is volt), majd távollétében halálra ítélték. Az azeri titkosszolgálat megpróbálta elrabolni az Ausztriába szökött férfit, ám az akciót az osztrák biztonsági szervek meghiúsították.

A lányok viszont egész iparágakat tarthatnak ellenőrzésük alatt. Mint Franke-Schwenk, a kieli egyetem közép-ázsiai szakértője írta: a kazah államfő mindhárom lánya politikai vagy gazdasági téren rendkívüli befolyással bír, egyúttal pedig irdatlan külföldi vagyonnal rendelkezik.

Üzbegisztánban az elnök lánya, a 40 éves Gulnara Karimova a leggyűlöltebb, de egyben a legbefolyásosabb személyek közé tartozik. Húgával együtt Párizsban és Genfben él, s a Bilanz című zürichi folyóirat szerint Svájc tíz leggazdagabb asszonya között tartják számon.

Titkosszolgálatiak, dácsaszomszédok

Az orosz elnök lányai viszont egyetlen „vagyonellenőr" névsorában sem bukkannak fel. Vlagyimir Putyin dollármilliárdjai hozzá hű útitársak (cselgáncs klub, KGB) pénzügyi csatornáin keresztül áramlanak. Az elnök dinasztiát sem hoz létre. A gazdaságon belül kiépített hatalmi monopólium azáltal lesz egyre erősebb, hogy Putyin titkosszolgálati harcostársai vagy maguk ülnek a konszernek kulcspozícióiban, vagy pedig saját gyermekeiket ültetik oda.

A névsor meglehetően hosszú. Szergej Ivanov, az azonos nevű egykori KGB-tisztnek és a Kreml-apparátus jelenlegi főnökének 32 éves fia már 24 éves kora óta a harmadik legnagyobb orosz bank, a Gazprombank alelnöke volt, mielőtt 2011-ben a második legnagyobb biztosítótársaság, a Sogaz élére került. A társaság második embere 2007 óta nem más, mint Putyin unokafivérének a fia.

A gáziparból részesedni roppant vonzó dolog. Igaz ez a legnagyobb orosz nyugdíjpénztár, a Gazfond esetében is. Ennek elnöke Jurij Samalov – Putyin dácsaszomszédjának, Nyikolaj Samalovnak a fia. A papa szervezte meg Putyin Szocsi közelében épült kastélyának a finanszírozását egymilliárd dollár értékben. Samalov korábban a Siemens Medical Solutions részlegének volt a képviselője Szentpéterváron.{loadposition otp}

Ennél meredekebb karrierre is akad példa. Pjotr Fradkovnak, a külföldi hírszerzés főnökének 34 éves fia korábban a Vnyesekonombank alelnöke volt, ma pedig az exporthitel-biztosító ügynökség főnöke. Nyikolaj Patrusev, a nemzetbiztonsági tanács elnöke a nagyobbik fiát a negyedik legnagyobb orosz bank vezetőségében helyezte el. Putyin elnök nemrég a tanácsadójává nevezte ki Anton Usztyinovot.

A fiatalember az unokaöccse annak a korábbi igazságügyi miniszternek, aki levezényelte a Jukosz olajkonszern (a kegyveszetté vált és kirakatperben sokévi börtönbüntetésre ítélt Mihail Hodorkovszkij cége) államosítását.