Néhány hónapon belül kiderül, hogy kit választ az amerikai jegybankként funkcionáló Federal Reserve (Fed) élére Barack Obama. Az amerikai sajtóban már hetek óta megindultak a találgatások.

A két fő jelölt

Nyilatkozatai alapján Obama olyasvalakit szeretne a jelenlegi elnök, Ben Bernanke utódjául, „aki érti a Fed kettős mandátumát, képes objektíven nézni a magas munkanélküliséget és a gazdaság növekedésének biztosítása mellett figyelni tud az inflációra is”. Jelenleg a két legnagyobb esélyesként Larry Summerst, Bill Clinton egykori pénzügyminiszterét, a Harvard korábbi rektorát és Janet Yellent, a Fed alelnökét emlegetik. A listára azonban felkerül a legkevésbé esélyesnek tartott egykori Fed-alelnök, Donald Kohn is.

Az 58 éves Summerst generációja egyik legtehetségesebb közgazdászának tartják, aki felismer mások által nem látott összefüggéseket, és minden érvrendszerben megtalálja a gyenge pontokat. Nincs egyetlen szakterülete, de karrierje során számos különböző témában írt azóta is elismert tanulmányokat. Sokan támadják nyers modora, kiállhatatlansága miatt Summers Obama korábbi gazdasági főtanácsadója volt, bennfentesek szerint az elnök már 2010-ben egy privát beszélgetés alkalmával felvetette számára, hogy örömmel látná a Fed élén. A korábbi jegybankelnök ugyanis nem sok hajlandóságot mutat a maradásra, ami az elmúlt évek gazdasági viharai után érthető. Ben Bernanke megbízatása 2014. január 31-én jár le.

A 66 éves Janet Yellen ugyanolyan felkészült a feladatra, mint Summers, csupán hangsúlybeli eltérések vannak kettejük közt. A Fed jelenlegi alelnöke lehetne az első nő a világon, aki jelentős jegybank élére áll. Kollégái szerint ő „kicsi nő hatalmas IQ-val”, aki úgy tud érvelni saját igaza mellett és darabokra szedni mások érvrendszerét, hogy az ellenfél „nem lesz dühös rá a végén”. A barátságos hangnem mellé mindig világos és követhető gondolatmenet és keménység is társul.

Ő volt az, aki Alan Greenspan Fed-elnöksége idején egy megbeszélésen az eluralkodó általános nézet ellenére nem értett egyet azzal, hogy a nulla inflációt tűzzék ki célul. Addig érvelt, amíg mindenkit meggyőzött: a gazdaságnak szüksége van valamekkora pénzromlásra. Nagy szerepe volt abban, hogy a jegybank egyik alapvető célja az évente két százalékon tartott infláció. Egyes republikánusok éppen emiatt ellenzik Yellen jelölését: szerintük a mostani nyilatkozatai úgy értelmezhetők, hogy nagyobb hangsúlyt fektetne a munkanélküliség elleni harcra, mint az infláció kordában tartására.

Yellen, a jövőt illetően kiszámíthatóbb Summers-nél, hiszen a Fed alelnökeként már most is számtalan alkalommal foglalt állást monetáris politikai kérdésekben, így jóval kevesebb meglepetést tartogathat, mint Summers, aki viszont nagyon jó viszonyban van Obamával, s a személyes bizalom kulcsfontosságú lehet az elnök szemében.

Jegybanki függetlenség – Washingtonban

Európával ellentétben, az USA-ban hagyományosan másképp értelmezik a jegybanki függetlenséget, a Fed élére általában olyan személy kerül, aki a megfelelő szakmai tudás mellett jó kapcsolatokat ápol az aktuálisan hatalmon lévő adminisztrációval. Summers nem csupán egy teoretikus közgazdász, de szilárd meggyőződésű és kemény vezető is egyben. Demokrata, aki gyakran képes ellentmondani, például adózási kérdésekben a párt által képviselt hivatalos álláspontnak.

Kulcskérdés lehet, hogy a jelölt miként vélekedik a Fed mérlegfőösszeg növelésnek terhére történő eszközvásárlási programjáról (QE) .Yellen, jelenlegi pozíciójából adódóan nagy valószínűséggel tovább haladna az elődje által kijelölt vonalon, addig folytatva a pénznyomtatást, amíg a munkanélküliség nem áll csökkenő pályára. Ez lényegében további lazítást jelent.

Summers sokáig nem foglalt állást a QE kapcsán, azonban áprilisban elmondta, hogy véleménye szerint a QE kevésbé hatékony a reálgazdaságban, mint ahogyan azt a legtöbb szakember véli. A jelenlegi helyzetet, a lassú növekedés és a magas munkanélküliség időszakát „új állapotnak” gondolja, ezért változtatna az eszközvásárlási programon és feljebb vinné a jelenleg rekordmélységben lévő kamatokat.

Obama is (félszájjal) megszólalt

Ahogyan a 2008-as demokrata előválasztások kapcsán, ismét előjön a már sokat vitatott gender-kérdés. Amennyiben ugyanis az elnök Yellen mellett teszi le a voksát, ő lehet az első nő ebben a kulcsfontosságú pozícióban. A napokban a szenátus demokratáinak harmada levelet írt Obamának és támogatásukról biztosítva Yellent kifejezték, hogy örömmel látnának egy hölgyet ilyen magas pozícióban, s egyúttal aggályaikat fejezték ki Summers múltja miatt.

Summers ugyanis nem csupán szavakkal, de pénzügyminiszterként intézkedéseivel is támogatta a piaci deregulációt. A Fed akkori elnökével, Alan Greenspan-nel karöltve közösen dolgoztak a pénzügyi szektor szabályozásainak lazításán.

1999-ben minisztersége ideje alatt szavazták meg a Gramm-Leach-Bliley-törvényt, amely lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok befektetési tevékenységet is folytathassanak. Sokak szerint ez nagymértékben hozzájárult a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához és a károk súlyosságához. Summers személye ezért még a demokratákat is megosztja.

A két jelölt ellen és mellett indult kampányok augusztusra már olyan hevesek lettek, hogy Obama is jobbnak látta megszólalni. A csak félig kimondva ugyan, de megerősítette, hogy Summers és Yellen a két esélyes, a bejelentés azonban ősszel várható. Arról pedig, hogy mi a Fed-elnök legfontosabb feladata, úgy nyilatkozott: az amerikai jegybank elnöke a világ egyik legfontosabb gazdaságpolitikai döntéshozója, feladata elsősorban az infláció kordában tartása és a teljes foglalkoztatottság elérése azzal, hogy tovább élénkíti a gazdaságot.

Rizikózik-e az amerikai elnök?

Ha Obama azt szeretné, hogy a monetáris politika az eddig kialakított mederben haladjon tovább, Yellen lenne a biztos választás, hiszen nagy valószínűséggel minden különösebb probléma nélkül szavaznák meg a szenátusban. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy kockáztat és a magasabb pozíciókban már korábban megedződött Summerst részesíti előnyben. Egy 40 közgazdászra, stratégára és kereskedőre kiterjedt közvélemény-kutatás szerint azonban a megkérdezettek 70 százaléka szerint az elnök nem vállal majd rizikót és a jelenlegi alelnököt jelöli. Július végén egyébként demokrata kongresszusi képviselők egy csoportja zárt ajtók mögött figyelmeztette Obamát, hogy szerintük Summers nem volna jó választás.

A döntés rendkívül fontos lenne, hiszen habár fontos monetáris döntéseket a regionális Fed-ek vezetői és az elnök közösen, közös bizottságban hozzák meg, mégis az elnök szavaira mozdulnak a piacok.