A Románia elleni vb-selejtező alkalmával az erdélyi magyarok is megismerkedhettek testközelből a magyar labdarúgóklubok ultráival, akik a csúfos vereséggel zárult mérkőzés előtt és után mindent elkövettek annak érdekében, hogy átvonulásuk útvonalán hosszú ideig emlékezzenek rájuk.

Az ultrák a sportklubokat, de főként labdarúgócsapatokat támogató szurkolói csoportok olyan jellegzetes stílussal rendelkező válfaja, akikkel leginkább az európai és dél-amerikai labdarúgócsapatok mérkőzésein találkozhatunk.

Rövid történelem

Európában a legelső szervezett szurkolói csoport 1950-ben alakult Torcida néven Split városában, amit a Hajduk Split nevezetű helyi csapat szurkolói alapítottak.

Olaszországban az ultrák az 1960-as évek elején bukkantak fel, amikor az egyesületek jelentősen leszállították a stadionok bizonyos szektoraiba szóló belépőjegyek árát. Az 1990-es évek óta az ultrák gyakorlatilag teljes szubkultúrát fejlesztettek ki.

A csoport általában egy szűkebb vezetői szerepkört birtokló mag körül épül ki, ők irányítják az egész csoportot, őket követik a kisebb csoportokból szerveződő „gárda”, amelynek összetételét meghatározhatják baráti vagy helyi szálak, esetleg az azonos politikai nézet.

A csoportok transzparensekkel, drapériákkal, zászlókkal rendelkeznek, amelyeken a csoport neve és jelképe található. Némelyik csoport legyártatja és árusítja a saját termékeit, sálat, sapkát, pulóvert vagy kabátot. Egy csoport létszáma a néhány főtől a több ezerig terjedhet és a stadionokban általában elválasztanak a részükre egy vagy akár több szektort is. A mozgalom íratlan szabályai szerint az ultráknak lehetőség szerint, a távolságok és anyagi akadályok ellenére minden meccsen meg kell jelenniük otthon és idegenben. Szünet nélkül támogatni (énekelni, tapsolni) kell a csapatot, az eredmény alakulásától függetlenül. Törzshelyük állandó a stadionon belül. Minden csoport saját szimbólummal, címerrel rendelkezik, ezek gyakran az erőt és hűséget jelképező állatok a címerben (oroszlán, sárkány, párduc) esetleg pajzs alakú címer évszámokkal, rövidítésekkel. Nem ritkán politikai jellegűek is lehetnek (Che Guevara arckép, sarló és kalapács, kelta kereszt) esetleg könnyedebbek mint sörös korsó, rajzfilm figura, vagy marihuána levél. Gyakori az ellentábor szidalmazása.

Csapatok és ultrák

Magyarországon – mint egyébként másutt is – az ultrák nagy többsége leginkább a szélsőjobb felé tolódik el, mint például a Ferencváros, az Újpest, a Kispest, a Debrecen, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Zalaegerszeg „szurkolói”. (Baloldali tábort képzetek korábban a Székesfehérvár és Pécs ultrái).

Magyarországon az utóbbi években – főleg a 2006-os ősze, pontosabban az MTV-székház ostroma óta – erősödött fel az ultrák tevékenysége, és kezdtek rohamosan terjedni a nemzeti szimbólumok, így az árpád-sávos zászló, a Nagy-Magyarország térképe valamint a turulmadár használata.

Az, hogy az ultrák világnézete egy­értelműen szélsőjobboldali, nemcsak a bekiabálásokból, az internetes hozzászólásokból vagy az általuk használt jelképekből egyértelmű, hanem a neonáci zenekarokhoz való kötődésükből is. Az olyan együttesek, mint az Egészséges fejbőr, a Romantikus erőszak vagy az Oikor nem egyszerűen csak kedveltek az ultrák között, hanem maguk a zenészek is a szurkolói csoportokhoz tartoznak. 

A legjelentősebb a szembenállás a Fradi-Újpest között, ennek van a legnagyobb hagyománya és ennek a két csapatnak a tábora is a legnagyobb. A Ferencváros ultráinak keménymagjában nemcsak a nemzeti, hanem a keresztény identitás is fellelhető – igaz, meglehetősen sajátos formában. Miközben azt vallják, hogy gyűlölni kell az ellentábort, eközben legtöbben „igaz keresztényeknek” vallják magukat, akik szerint a Bibliát a magyarok írták, és Jézus is magyar volt, akit a zsidók megöltek.

Szintén nagyok az ellentétek a fővárosban a Honvéd-Újpest és a Honvéd-Vasas ultrái között is. Vidéken a labdarúgásban elsősorban a Diósgyőr-Nyíregyháza, Debrecen-Békéscsaba, Debrecen-Nyíregyháza, Haladás-ZTE, Nagykanizsa-ZTE, ZTE-Győr, Fehérvár-Győr, Pécs-Komló, Pécs-Fehérvár, Pécs-Kaposvár, Siófok-Kaposvár, Tatabánya-Győr, Celldömölk-Tatabánya, Celldömölk-ZTE, Szeged-Békéscsaba, Cegléd-Vecsés ultrái csapnak össze.

Különbséget kell tenni ugyanakkor az ultrák és a  futballhuligánok között. Bár mindkét csoport szélső­jobb­oldali beállítottságú, előbbiek inkább a hangulatért, például a pirotechnikai látványért felelősek, utóbbiakat viszont leginkább a balhé érdekli. A huligánok mintegy 70 százaléka valamilyen bűnözői csoporthoz kötődik, hogy kidobóként, autótolvajként vagy drogdílerként tevékenykednek. Nem ritka, hogy börtönviseltek.

A Ferencváros biztonsági cégét egy volt futballhuligán vezeti, aki embereit is jellemzően ebből a körből toborozza.

Szinte minden nagyobb magyarországi futballcsapatnak vannak ultrái. Bár a riválisok egymást ősel­lenségnek tekintik, országosan létezik egy unió is közöttük. Ha egy ügyben együtt akarnak fellépni – legyen az politikai tüntetés vagy mondjuk a románok, a szlovákok elleni válogatott mérkőzés –, akkor a ve­zetők megegyeznek, hogy ezúttal nem egymást tekintik célpontnak.

Kiemelt kockázati tényező

Biztonsági szakértők szerint, míg az ultrák egy része valóban csak hangoskodni jár a meccsekre, addig egy másik részük tudatosan és szervezetten fordul szembe a rendőrséggel. Ez nemcsak a rutinjuknak köszönhető, hanem annak is, hogy a „civil” életben bűnözői életmódot folytatnak. Ismerik a kons­piráció szabályait, a rendőrség műkö­dését, belső fegyelemmel rendelkeznek, és attól sem riadnak vissza, hogy szó szerint odacsapjanak a „birodalmi rohamosztagosoknak” – ahogy a kivezényelt rendőröket egymás között nevezik.

Véleményük szerint a rendőrség ma már felkészült a kezelésükre, ami azért is stratégiai jelentőségű, mivel a tüntetéseken, utcai megmozdulásokon az erőszak „motorjai” a futballhuligánok: ők az elsők, akik felveszik az utcakövet, és az egyre keményebb szavakat tettekre váltják.

A Nemzetbiztonsági Hivatal egyik évkönyve szerint a futballhuliganizmus „kiemelt kockázati ténye­zővé” lépett elő. A hivatal vélemény szerint bár a futballhuliganizmus alapvetően nem tekinthető a politikai-mozgalmi szerepvállalás fórumának, az ultrák között évek óta ott vannak a rasszista, hungarista szervezetek aktivistái, mint a kilencvenes évek második felétől kezdődően a Nemzetiszocialista Hálózat, a Blood & Honour Hungária nevű szervezetet tagjai. Számos hungarista az ultracsoportok vezetője, jelentős személyisége, a lelátókon, kerítéseken közszemlére tett transzparensek szélső­séges propagandatörekvést tükröznek.

A meccsnézők csoportjai

A lelátók nézőit több csoportokra lehet felosztani.

Egyrészt létezik egy alkalmi közönség, ők ritkán járnak el mérkőzésekre. A másik nagy csoport olyan emberekből áll, akik gyakrabban mennek ki a stadionba, és akik szurkolni járnak ki a meccsre.

Aztán ott vannak a huligánok, akik a balhét keresik egy-egy mérkőzésen, mivel úgy gondolják, hogy a csapat becsületét a pályán kívül is meg kell. Nem véletlen, hogy az ebbe a körbe tartozók szinte teljes egészében volt küzdősportolók, akik csapatba verődve fitogtatják az erejüket. Noha azt gondolnánk, hogy ez a „kemény mag” a legveszélyesebb csoport, ám a harc csak a két „sereg” között folyik, kívülállókra nem támadnak. Bár alkalmanként rasszista megnyilvánulásokra ragadtatják magukat, politikailag semlegesnek tekinthetők.

Az ultrák látványos produkcióval készülnek a mérkőzésre, ami sok esetben szintén nem nélkülözi az ellenfél ultráinak legyőzése iránti vágyat, de inkább verbális szinten. Alapvetően nem keresik a balhét, egyszerűen csak hangosabbak akarnak lenni az ellenfél ultráinál, de miután a huligánokkal egy szektorban helyezkednek el, belesodródhatnak egy-egy rendbontásba.

Végül pedig ott a „szutyok”, amely a huligánoktól kapta a nevét. Az idetartozók általában rossz anyagi helyzetűek, nemegyszer munkanélküliek, akiknek csak hétköznapi frusztrációik levetkőzése végett járnak meccsre. Keresik a helyüket, lézengenek, ami jelentős alkoholfogyasztással párosul, így a meccs végére kötekedni és randalírozni kezdenek. Előfordul, hogy a szutyok tagjai is csoportokba tömörülnek, ezek valamilyen szélsőséges politikai nézetet vallanak, ami elsősorban rasszista megnyilvánulásokban jelenik meg.

A névadás az ultrák identitástudatának egyik kifejezője. Vannak helyre utaló nevek, mint a Békéscsabai Stromcorner – Viharsarok. Egyes ultrák a stadionban elfoglalt helyük szerint nevezik meg magukat, mint például a Ferencváros esetében a 2-es vagy a 16-os szektor. Sokan klubjuk színeinek megfelelően választanak nevet, ahogyan azt a Ferencváros vagy a Videoton ultrái teszik: Green Monsters – Zöld Szörnyek illetve Red-Blue Devils – Piros-Kék Ördögök. Végül többen az általuk vélt jellemző tulajdonságaik alapján nevezik meg magukat: a Honvéd ultrái a Szelídek, a békéscsabaiak a Bed Boys – Rossz Fiúk nevet választották.