Ezerhétszázötvenhét napos igazságszolgáltatási huzavona után megszületett az ítélet Dan Voiculescu privatizációs perében. A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács által bebizonyítottan volt szekus ügynök üzletember ellen az Élelmiszeripari Kutatóintézet törvénytelen privatizációja miatt folytattak eljárást.

Tizenkét év helyett: öt

A médiacézárt, egyben a Voiculescu Ipari Csoport valamint a Grivco többségi részvényesét, az Élelmiszeripari Kutatóintézet részvényesi közgyűlésének és igazgatótanácsának tagját, a bukaresti Bioprod részvényesi gyűlésének tagját, egyben pedig a vállalat vezérigazgatóját, a Konzervatív Párt egykori alapítóját – vagyis Dan Voiculescut – akár 12 évi börtönbüntetésre is ítélhették volna. A bukaresti törvényszék csütörtökön öt év letöltendő börtönre ítélte, de még ez a döntés sem végleges, a vádlott fellebbezhet. Ügyvédje máris bejelentette, élni fog a fellebbezés jogával.

A bukaresti törvényszék ugyanakkor a büntetés letelte után további három évre eltiltotta Dan Voiculescut polgári jogainak gyakorlásától, ugyanakkor 600 ezer lej megfizetésére ítélte – ez az összeg az Élelmiszeripari Kutatóintézet 18 millió részvények ára, az értékpapírokat egyébként Dan Voiculescu lányának, Camelia Voiculescunak adományozta. Egyben, vádlott-társaival közösen, csaknem 61 ezer eurót kell kifizetnie a mezőgazdasági minisztériumnak okozott károkért.

A törvényszék egyszersmind lefoglalta bizonyos javait, közöttük a bukaresti Kiseleff körúton levő, 250 ezer euróra értékelt villáját, és a Román Fejlesztési Banknál elhelyezett több mint 15 millió lejes folyószámláját.

„Megdolgozott” a milliókért

A vádirat szerint Dan Voiculescu, politikai helyzetét kihasználva, közel 3,6 hektáros területet vásárolt az Élelmiszeripari Kutatóintézettől, a piaci árnál sokkal olcsóbban. Fő feltételezett cinkosainak egyike, Corneliu Popa, az Állami Területek Ügynöksége Igazgató Tanácsi tagjaként, a román államtól kapott felhatalmazás nélkül, beleegyezett az Élelmiszervegyészeti Központ privatizálásába, az épületek, a hozzájuk tartozó földek részvényeinek árát pedig a valós piaci ár közel 95-szörösére csökkentette. Így a részvénycsomag 104 730 euróért jutott Dan Voiculescu birtokába, holott annak valós ára 7,9 millió euró volt, ezzel mintegy 60 millió eurós kárt okozott az államnak. A bűnvádi dosszié szerint az Élelmiszeripari Kutatóintézet privatizációja egyedül Voiculescu cégének, a Grivcónak hozott hasznot – de ez nem is igen történhetett másként, hiszen a „versenytárgyaláson” kizárólag Voiculescu cége, a Grivco vett részt.

Dan Voiculescu viszont „megdolgozott” a jogtalan nyereségért. Cinkosaival együtt tulajdonképpen 1991-től egészen 2003-ig számtalan törvényellenes pénzügyi és kereskedelmi akciót hajtottak végre annak érdekben, hogy megkönnyítsék a földterület átvételét Dan Voiculescu számára. Cinkosai számára jókora időbe telt, ameddig a dokumentációk meghamisításával sikerült leértékelniük a Kutatóintézet földterületeinek, a Baneasa negyedben levő, csaknem 10 ezer négyzetméteres felületű épületeinek árát, és nem volt könnyű feladat „igazolni” azt is, hogy a „vásárló” mindenben megfelelt a magánosításra kiírt versenytárgyalás feltételeinek.

Ezerhétszázötvenhét napos huzavona

A 2003-ban elkövetett tettéért Dan Voiculescu ellen 2008. december 4-én indították meg az eljárást az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság ügyészei; a vádpontok  miszerint pártvezetői tisztségét, e tisztséggel járó befolyást és a tekintélyét kihasználva saját maga és mások számára pénzt, előnyöket, más, jogtalan hasznokat szerzett.

Dan Voiculescu ekkor még nem volt tagja a parlamentnek, ügye így a bukaresti törvényszékre került. Két hétre rám december 15-én azonban már beiktatták szenátornak, a dosszié 2009. március 3-án pedig átkerült a legfelsőbb bírósághoz. A vizsgálatok 2009 őszéig szüneteltek, és csupán 2009. október 28-án kezdődött meg az ügycsomó tárgyalása a legfelsőbb bíróságnál. Az ügy éveken át elhúzódott. 2012. június 25-én, kevéssel a legfelsőbb bíróság első ítélete előtt, Dan Voiculescu lemondott szenátori rangjáról, így tehát a dosszié ismét átkerült a bukaresti törvényszékhez. 2012-ben, a parlamenti választások alkalmával Dan Voiculescu megintcsak sikerrel pályázta meg a szenátori tisztséget, ám először beteget jelentett, majd kivette honatyai szabadságát, így – az új törvényhozás 588 honatyája közül egyedül – 40 napon át nem tette le a szenátori esküt. A bukaresti törvényszék azonban mindennek ellenére úgy ítélte meg, hogy Dan Voiculescu immár szenátor, és 2012. december 20-án az ügycsomót újból áttette a legfelsőbb bírósághoz.

Dan Voiculescu végül is 2013. január 22-én letette szenátori esküjét – különben elveszítette volna tisztségét. A legfelsőbb bíróság 2013. január 25-én úgy döntött, sürgősségi eljárással vizsgálják meg a dossziét, az korrupcióellenes ügyészség ügyészeinek kérésre pedig határidőként január 31-ét jelölte meg. A dosszié a Ionuţ Mateiból, Cristina Rotaruból és Ioana Bogdánból álló ítélőtanács elé került, akik már több politikust is elítéltek. Legvisszhangosabb döntésüket Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök esetében hozták, akit két év szabadságvesztésre ítéltek.

Dan Voiculescu ekkor ismét lemondott szenátori tisztségéről, hogy ügye ne kerüljön a „kemény” ítélőtanács elé. Miután pedig már nem volt többé a parlament tagja, a legfelsőbb bíróság a dossziét ismét átirányította a bukaresti bírósághoz, amely szeptember 26-án hozott ítéletet az ügyben.

Megúszhatja büntetés nélkül?                  

Akárcsak Adrian Nastase börtönbüntetése esetében, a fővádlott, Dan Voiculescu, ez alkalommal is kisebb büntetést kapott, mint a dosszié „mellékszereplői”. Így például hat évre ítélték el Gheorghe Mencinicopschit, az Élelmiszeripari Kutatóintézet volt vezérigazgatóját, egyben részvényesi közgyűlésének tagját. Ugyanennyit kapott Corneliu Popa, az Állami Ingatlanok Ügynöksége Igazgató Tanácsi tagja, Sorin Pantiş, a Grivco ügyvezető vezérigazgatója, Sandu Jean-Cătălin, a Gricvo csoporthoz tartozó Benefica Rt. ügykezelője valamint Vlad-Nicolae Săvulescu, az Állami Tulajdon Ügynökségének privatizációs igazgatója. Dan Voiculescu további három feltételezett cinkosát úgyszintén öt esztendőre ítélték el.

Az utolsó szó jogán Dan Voiculescu ügye kapcsán két rendellenességre igyekezett felhívni a bírák figyelmét. Egyrészt azzal érvelt, hogy – cinkostársaival ellentétben – őt a kivizsgálást végzők soha nem hívták be nyilatkozatot tenni. Másrészt arra hivatkozott, hogy a vádakat nem támasztja alá semmiféle közvetett vagy közvetlen bizonyíték, nincsenek tanúk, telefonlehallgatások, dokumentumok, amelyek bűnösségét alátámasztanák. Amikor azonban megpróbált arra is hivatkozni, hogy egyebek között a többi vádlottak fenntartott kapcsolataiban a dosszié „telepátiáról” beszél, a bíró félbeszakította

Dan Voiculescu számára még két lehetőség nyílik az ítélet megtámadására: azt megfellebbezheti a táblabíróságnál és a legfelsőbb bíróságnál. Ügyvédi rafinériákkal a táblabírósági fellebbezést akár egy-két évig is elhúzhatja, a legfelsőbb bíróság ítélete is legalább 3-4 hónapot vehet igénybe.

Az új büntetőjogi törvénykönyv viszont jövő év februárjában lép életbe, rendelkezése szerint pedig a bűncselekmények elévülési határideje a jelenlegi 15 év helyett csupán 10 év. A privatizációra 2013-ban került sor – így Dan Voiculescu megúszhatja az ügyet büntetés nélkül.