Hétfőtől mintegy 300 fős kínai üzletember-küldöttség társaságában Romániában tartózkodik a kínai miniszterelnök. Ez alkalommal a héten sorra kerül a kínai valamint a közép- és kelet-európai kormányfők találkozója, valamint megtartja munkálatait a kínai és kelet- illetve közép-európai gazdasági fórum is.

Románia csaknem 9 milliárd eurós kínai beruházásban reménykedik – egyebek között abban is bízik, hogy kínai beruházással elkészülhet a cernavodai atomerőmű 3. és 4. reaktora is, amelynek megépítése, anyagiak hiányában immár évek óta húzódik.

Ceauşescu álma                   

A cernavodai atomerőmű még Ceauşescu álmai közé tartozott. Terve az volt – akárcsak a jelenlegi hatalomnak és politikai pártoknak –, hogy az atomerőmű átadásával Románia megszabaduljon az orosz földgázimporttól. Az atomerőmű megvalósítását már régóta célul tűzte ki a romániai kommunista hatalom, ám az országban található urániumot a Szovjetunióba kellett exportálni. Moszkva a román urániumot – egyebek mellett – atombombái megépítésére használta. A SovRom Cuarţit nevű vállalat a Bihar megyei Rézbányafaluban kezdte meg tevékenységét – ám nem kvarcot és nem is rezet termelt ki, hanem urániumot.

Románia összesen 17 288 tonna urániumércet szállított a Szovjetunióba, Moszkva pedig nevetséges árat fizetett az urániumércért. A román vezetők elégedetlenek voltak egyrészt az ár miatt, másrészt pedig azért, mert az ércet nem Romániában dolgozták fel.

A rézbányafalui lelőhely azóta kimerült. Jelenleg az országban a Suceava megyei Cruceában termelnek ki urániumot, de a tervek szerint ezt a bányát is hamarosan bezárják, a készletek elapadása miatt. A román illetékes hatóságok most a Hargita megyei Tölgyesen, illetve a Neamţ megyei Grinţiesben terveznek urániumbányát nyitni.

Szovjet? Amerikai? Kanadai!

A Szovjetunió 1968-ban megszállta Csehszlovákiát a „prágai tavasz” elfojtására. Az európai „béketábor” országai közül Románia nem vett részt az akcióban. A Nyugat dicsérte Romániát, Bukarest azonban egyrészt szovjet megszállástól tartott, másrészt pedig – jogosan – attól félt, hogy Moszkva befagyasztja a földgázszállítást. Nicolae Ceauşescu ezért 1969-ben utasítást adott a román nukleáris program kidolgozására, és még ugyanabban az évben létrehozták a Nukleáris Energiaügyi Állami Bizottságot.

Az események gyorsan haladtak. 1976-ban már befejezték a Candu-típusú atomreaktor romániai üzemelésére vonatkozó hatástanulmányt. Ceauşescunak gondja volt rá, hogy ne szovjet technológiát alkalmazzanak, de arra is gondolt, hogy kihívás lenne Moszkvával szemben amerikai technológiát alkalmazni, így aztán Kanadára esett a választás.

Két évre rá a román külkereskedelmi állami vállalat, a Romenergo aláírta az atomerőmű megépítésére vonatkozó szerződést az Atomic Energy of Canada Limitred céggel a Candu-lícenc átvételéről, 1981-ben pedig megszületett a megállapodás az olasz Ansaldo vállalattal az első reaktor „klasszikus részének” megépítéséről. A munkálatok maguk 1982-ben indultak be, 1985-ben pedig elkészült az első rektor Calandria tartálya.

Ez volt az az időszak, amikor lábra kapott a hír, miszerint Ceauşescu atombomba előállítására készül. Ezt egyébként a diktátor a nyolcvanas évek legvégén nem is tagadta. Utóbb pedig, 1990 után a Nemzetközi Atomenergia-ügyi Ügynökség is megerősítette, miután közölte, romániai megfigyelői 100 milligramm plutóniumot találtak.

Ceauşescu terveinek megfelelően egyébként öt reaktora lett volna a cernavodai erőműnek, és elképzelése második atomerőművet is építettek volna Fogaras övezetében. A második atomerőmű tervéről egyébként a mostani hatalom sem mondott le, az ipari létesítményt ugyancsak Erdélyben terveznék megépíteni.

Világhírű cégek

1989 végén az első reaktor 45 százalékban készült el. Az első rektor üzembe helyezéséig azonban még hosszú időnek kellett eltelnie. A jelenleg az olasz Walter Tosto céghez tartozó bukaresti atomenergia felszereléseket gyártó vállalat megkezdte a különféle berendezések gyártását. Beindul a Brassó megyei, földvári uránium-feldolgozó üzem, a Turnu Severin melletti, halingai nehézvíz gyár.

Az első reaktort 1995-ben töltötték fel nukleáris tüzelőanyaggal, és 1996-ban kezdett áramot termelni. A Villamosipari Közhasznú Társaság 1998-ban három önálló vállalatra bomlott fel: a Conel a szállítással, a Nuclearelectrica a termeléssel, a Nukleáris Tevékenységet Ellenőrző Közhasznú Társaság pedig a kutatással foglalkozott. Ilyen körülmények között a Nuclearelectrica volt az a vállalat, amely megépítette a 2007-ben üzembe helyezett második reaktort.

A román állam ekkor versenytárgyalást írt ki a másik két reaktor megépítésére. Az ötödik reaktorról időközben lemondtak, mivel a Duna vízszintje már nem tette volna lehetővé öt reaktor hűtését.

A versenytárgyalásra világhírű végek jelentkeztek: a német RWE, a francia GdF Suez, a cseh CEZ, az olasz Enel, a spanyolországi Iberdrola és a romániai, galaci ArcelorMittal. Ekkor azonban az akkori gazdasági miniszter, Varujan Vosganiain közölte, az államnak a részvények 51 százalékát birtokolva többségi részvényesnek kell lennie, mivel az övezetbeli lakosság ily módon nagyobb biztonságban érezni magát.

Egy évig tartó tárgyalások után a román állam megszerezte a részvények 51 százalékát, az Iberdrola és az ArcelorMittal 6-6 százalékát mondhatta magának, a felsorol többi cég pedig 9-9 százalékkal maradt. Az államnak ez 2 milliárd eurójába került, a pénzt az Országos Fejlesztési Alapnak kellett volna biztosítania.

Fejetlenség, pénztelenség

A 2008-ban beköszöntő gazdasági-pénzügyi válság nyomán azonban az alap teljesen pénz nélkül maradt. A Boc-kormány gazdasági minisztere, Adriean Videanu ekkor az állam által ellenőrzött Tulajdonalaptól akart pénzt szerezni – ez az elképzelés azonban nem valósult meg.

A következő gazdasági tárcavezető, Ion Ariton erőfeszítése is hiábavalónak bizonyult az Electrica, a Transelectrica illetve a Hidroelectrica bevonására. Ilyen körülmények között 2010-ben a CEZ, az RWE, a GdF Suez és az Iberdrola kivonult a projektből. A Nuclearelectrica ily módon átvette a kivonuló partnerek részvényeit is, és így már 84 százalékos tulajdonos lett. Mindeközben pedig jelentősen megnőttek a két újabb reaktor megépítésének költségei, és elérték a 6,5 milliárd eurót. Ezt a pénzt sem a Nuclearelectrica, sem a román állam nem tudná kifizetni.

Victor Ponta kormányfő és Constantin Niță energiaügyi tárca nélküli miniszter idén tavasszal Kína irányában kezdett el érdeklődni. A próbálkozásnak némi eredménye is lett: a China General Nuclear Power Corp vállalat érdeklődést mutatott az iránt, hogy a Nuclearelectricával közösen építsék meg a reaktorokat.

Ily módon érthető, hogy a román fél nagy várakozással tekint a kínai üzletemberek romániai látogatása elé, hiszen ezzel végre megindulhatnak a munkálatok a 3. és 4. reaktor esetében is. A négy reaktorral működő cernavodai atomerőmű immár az ország energiafogyasztásának 40 százalékát lenne képes fedezni.