A közel három héttel ezelőtt eltűnt Malayisia Airlines MH370-es számú gépe az óceánba veszett – közölte Najib Razak maláj kormányfő, arra hivatkozva, hogy a repülő legutolsó ismert helye olyan messzire volt minden lehetséges leszállóhelytől, hogy az utasszállító nem érhette el egyiket sem.

A gép roncsait azonban továbbra sem sikerült megtalálni, így a bejelentés kizárólag erre a feltevésre alapoz. A repülőt a fél világ keresi Ausztráliától kezdve egészen Kazahsztánig, ám eddigi mindhiába. A közlés így továbbra sem akadályozza meg a legképtelenebb forgatókönyvek megszületését, miszerint a Boeing 777-200-as gépet földön kívüliek rabolták el, vagy fekete lyuk áldozata lett, esetleg tér-idő örvénybe került.

Egy hasonló eset

Malayisia Airlines MH370-es számú gépének eltűnése igen sok hasonlóságot mutat az Air France AF447-es, Rio de Janiero és Párizs között közlekedő repülőjének esetéhez. A francia A330-as Airbus 2009 júniusában tűnt el az Atlanti óceán fölött, és csupán két év múlva, 2011. áprilisában találtak rá roncsaira.

A francia gép 228 utast szállított, a legénység száma 12 volt – ez utóbbi teljesen megegyezik a maláj gépével, amely csupán egy utassal többet szállított. A Boieng 777-220-as valamint az Airbus 330-as repülők a legbiztonságosabb gépek közé tartoznak, maximális kihasználás mellett is csak igen kevés balesetet szenvedtek.

Ami az esetleges meghibásodást illeti, egyik gép pilótái sem jeleztek ilyesmit, ami a motorok, berendezések tökéletes működésére utal. Mindkét képen korábban apróbb hibákat javítottak ki. A francia Airbus esetében, mint kiderült, ennek semmi köze nem volt a balesethez. A maláji gépnél mindezt természetesen még nem tudni.

Mindkét gép az óceán fölött repült a radar képernyőjéről való eltűnésük pillanatában. A különbség a két eset között nagyjából csak annyi, hogy a malájföldi gép hirtelen irányt és magasságot változtatott az Indiai óceán fölött, majd a továbbiakban még órákon át repült, olyan övezetben, amely kívül esett a radarmegfigyelésen, feltehetően egészen az üzemanyag kifogytáig.

Az AF447-es járat nemzetközi vizekbe zuhant és a francia hatóságokat hatalmazták fel a kivizsgálásokra. Az MH370-es esetében nem tudni, hol is zuhant le, így azt sem sikerült még megállapítani, kiknek kell majd vizsgálatot indítani az ügyben. 

Ha az Indiai óceánban talált roncsdarabok valóban a maláj géphez tartoznak, akkor a felkutatás nem lesz könnyű dolog, a térségben rendszerint erős szelek fújnak. A szakemberek azt nagyjából kizárják, hogy az MH370-es felrobbant volna, hiszen a jelek szerint még órákig repült a lezuhanásig. Az általános szakvélemény szerint nagy valószínűséggel a maláj gépet eltérítették, és azt sem zárják ki, hogy az akcióban a pilóták is benne voltak. Azt nem tudni, mi céljuk volt a géppel a bűnözőknek.

Az entebbei bravúr

1976. július 4-én örömmámorban úszott Izrael lakossága: ha nem is áldozatok nélkül, de visszatért az a deszantos kommandó, amely több ezer kilométeres repülés után Entebbében kiszabadította egy légibusz túszul ejtett utasait.

A magukat a Népi Front Palesztina Felszabadításáért „Che Guevara” sejtjének nevező gépeltérítők nemzetközi terroristák voltak. Vezetőjük a 27 éves német ügyvéd, Wilfried Bose volt, aki a hírhedt terroristavezér, Ramirez Sanchez – vagy ismertebb nevén: Carlos, a sakál – hálózatához tartozott. A terroristák 58 „szabadságharcos” szabadon bocsátását követelték. Az entebbei reptéren megjelent Uganda volt elnök-diktátora, Idi Amin, aki közölte a túszokkal: tudja, hogy ártatlanok, de a palesztinok igazságos ügyért harcolnak.

Az izraeli kormány látszólag belement az alkudozásba, valójában azonban lázas tervezési akcióba fogott a túszok kiszabadítására. Mordehaj Gur, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke kijelölte a túszmentő akció kétszáz katonáját.

Július 3-án négy C–130-as Hercules katonai szállítógép és egy repülőkórháznak berendezett Boeing 707 indult el a több mint háromezer kilométer távolságra lévő Entebbébe. Jó ideig a Vörös-tenger fölött haladtak, utána Szudán déli részén, ahol szerencséjükre – állítólag a Nimeri elnök elleni puccskísérlet miatt – nem működtek a radarállomások. Nairobiban a kórházgép leszállt, míg a Herculesek fedélzetükön a különlegesen kiképzett katonákkal és 83 orvossal éjféltájt landoltak az entebbei reptéren.

Szinte minden percek alatt, óraműpontossággal zajlott le. A katonák megrohamozták a régi terminált, megölték mind a hét terroristát, s három túsz is a lövöldözés áldozatául esett. A gépből kivágódó dzsipekről géppisztolytüzet zúdítottak az ugandai katonákra, páncélököllel megsemmisítettek több ugandai MIG-et. Eközben egy ugandai katona az irányítótorony tetejéről öt túszt és négy izraeli katonát géppisztolyával eltalált, a kommandó vezetőjét, Jonatán Netanjahu alezredest, a jelenlegi izraeli miniszterelnök bátyját pedig halálosan megsebesítette. Az entebbei bravúros akció világszerte csodálatot keltett, a villámakcióról később könyvet írtak, sőt, a történetet kétszer is megfilmesítették.

Hét magyar gépeltérítő

A vasfüggöny 1948-as leeresztése után Magyarországon pilóták, illetve repülőgép-szerelők már sikeresen elkötöttek fél tucat katonai vagy vitorlázó repülőgépet, mégis 1956. július 13-án fordult elő először az, hogy egy erőszakkal megszerzett Malév-géppel külföldre jussanak a géprablók. A forradalom előtt három hónappal hét magyar fiatal (közülük hárman bokszoltak, egyikük berepülőpilóta volt a hadseregben, ketten pedig amatőr vitorlázórepülők voltak) szállt fel a Budapest-Szombathely légi járatra.

Az előre megbeszélt jelre a csapat tagjai elkezdték ütlegelni az utasokat, azt remélve, hogy köztük van a repülőgépeken – tudtukkal álruhában – utazó „ávós kísérő”. Hamarosan kiderült azonban, hogy Doktor Elek alhadnagy a pilótafülkében tartózkodott. Arra a később lefolytatott vizsgálatok sem adtak választ, hogy a gépkísérő miért nem használta fegyverét a 8-10 percig tartó gépelfoglalás közben, a fegyverszakértői vizsgálat szerint azonban pisztolya feltehetően csütörtököt mondott.

A pilótafülkéért folytatott közelharcot is a bokszolókkal megerősített disszidenscsapat nyerte. Miközben a gépeltérítők áldozataik és saját sérüléseik bekötözésével foglalatoskodtak, Polyák György 300-400 méteres magasságban a radarfigyelő rendszert kikerülve navigálta át a határon a húsz személyes LI-2-es utasszállítót. A gép – az üzemanyag fogytával – a Münchenhez közeli ingolstadti NATO-támaszpont épülő, véletlenül meglátott leszállópályáján landolt. Nyugaton szabadsághősként ünnepelték a csoportot, amely rögtön a világsajtó érdeklődésének középpontjába került.

Leugrott – és eltűnt

1971. november 24-én egy sötét öltönyt, fekete nyakkendőt, fekete napszemüveget viselő úriember szállt fel az amerikai portlandi nemzetközi repülőtérről a Washington állambeli Seattle-be tartó Boeing 727-100-as járatára. A felszállás után Dan Cooper egy cetlit csúsztatott az egyik utaskísérő kezébe, amelyen közölte, hogy a gépet eltérítették és bomba van nála.

Az ijedt hölgy továbbította a merénylő kívánságait a pilótának: Cooper 200 ezer dollárt kért húszas címletű jelöletlen bankjegyeken, továbbá két ejtőernyőt és két mentőernyőt, amelyet a seattle-i repülőtéren adtak át neki. Cserébe a pilóták, a fedélzeti mérnők és az utaskísérő kivételével elengedte az utasokat, majd újra felszállt az utasszállító.

Bár az ejtőernyők azt sugallták az FBI-nak, hogy a géprablók többen vannak, Cooper magányos bűnöző volt. Miután magára erősítette a pénzzel teli táskát, felvette az ejtőernyős táskákat és a 3-4 ezer méteres hegycsúcsokkal tarkított Cascada-hegység környékén kiugrott a gépből. Ezt követően eltűnt, hollétéről semmilyen információ nincsen. Sokak szerint nem élte túl az ugrást, hiszen ezt megelőzően senki sem ugrott ki utasszállítóból.

Egy hetes túszdráma

1999 decemberében az indiai légitársaság 814-es járatának eltérítéséről érkezett hír. Röviddel azután, hogy a Nepálból érkező repülőgép belépett India légterébe, a fedélzeten pakisztáni fegyveresek pattantak fel a helyükről, és azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják a gépet, ha a pilóta nem követi az utasításaikat. A gép nyugatra fordult, és egy hét után az indiai Amritsar, a pakisztáni Lahore, majd Dubai érintésével a tálib irányítású afganisztáni Kandahár repterén ért földet. Dubaiban a 176 utasból 27 túszt és egy megkéselt személyt elengedtek a terroristák.

A gépeltérítők elsősorban indiai börtönökben lévő 35 iszlamista aktivista szabadon bocsátását és 200 millió dollárnyi készpénzt követeltek. Az indiai túsztárgyalóknak sikerült meggyőzniük a terroristákat, hogy követeléseiket három fogolyra csökkentsék le.

A pakisztáni fegyveresek az eddigi leghosszabb gépeltérítő akció Afganisztánban átvették a három, szabadon bocsátott iszlamistát, akik később több terrorista akcióban – többek között a szeptember 11-i terrortámadásban – is érintettek voltak. A túszokat szabadon engedték, s egy különgép vitte őket vissza Delhibe.

Sikertelen próbálkozás                                   

Az Isztambul központú Atlasjet török légitársaság gépe 2007. augusztus 18-án 138 utassal és 5 főnyi személyzettel a fedélzetén az észak-ciprusi Ercanból tartott Isztambulba. A felszállás után nem sokkal két magas, sötétbőrű férfi hatolt be a pilótafülkébe. Azt állították, hogy az al-Kaida tagjai és egy bombával fenyegetőzve azt követelték, hogy az iráni Teheránba menjenek. A pilóta azonban a kevés üzemanyagra való tekintettel azt javasolta, hogy a dél-törökországi Antalyában szálljanak le.

A törökországi kényszerleszállást követően a helyi rendőrség azonnal körülzárta a gépet, a török túsztárgyalóknak sikerült meggyőzni a terroristákat, hogy a nőket és gyermekeket engedjék leszállni a gépről. Miközben a gyengébbik nem tagjai a lépcsőkön keresztül elhagyták a gépet, a két pilóta az ablakon keresztül távozott, a férfi utasok sem tétlenkedtek, s a kialakult káoszban a két gépeltérítő megadta magát. A dulakodásban többen is megsérültek.

A legnagyobb

2001. szeptember 11-e reggelén 19 arab terrorista az Egyesült Államok jelképeinek számító objektumok elpusztításának céljával szállt fel négy amerikai repülőgépre. Az al-Kaida terrorszervezet gépeltérítői kések segítségével vették át az uralmat az utasszállítókon, amelyekből kettőt a New York-i Manhattan szigetén álló Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba vezettek bele, mindössze 17 perces különbséggel.

Az American Airlines 77-es járata fél órával később az Amerikai Védelmi Minisztérium székhelyének, a Pentagon ötszög alakú épületébe csapódott be, míg a negyedik gép célpontja az eredeti tervek szerint a Capitolium, vagy a Fehér Ház lehetett, azonban utasai lefegyverezték a terroristákat, ám a szerencsétlenséget már nem tudták elkerülni: Washingtontól 15 percnyire, a Pennsylvania államban található Shanksville közelében zuhantak le – ki tudja hány életet mentve meg ezzel.

A több mint 15 ezer alkalmazottnak munkát adó ikertornyok két órán belül kártyavárként omlottak össze. A pokoli terv azon háromezer életet követelt.