Az állam hatalmas gyáregységei, az „ipari kolosszusoknak" mondott vállalatok felemésztik az ország nyersanyagjainak valamint áramtermelésének, közszállításának jelentős részét – és jóformán semmit sem termelnek, illetve amit legyártanak, az szinte teljességgel veszteséges.

Statisztikai haszon

Az állami vállalatok nagy része többtíz millió eurós veszteségekkel dolgozik, ezeket az összegeket pedig a költségvetésből fizetik ki. Tavaly ugyan az állam kezében lévő cégek összességükben némi nyereséget hoztak az országnak: a 31 nagyvállalat, 10 milliárd eurós áruforgalom mellett, 7,5 millió eurós haszonnal zárt. Ez igencsak jó eredménynek számított, mert tavalyelőtt például az állam által adminisztrált egységek 180 millió eurós hiánnyal fejezték be az évet.

Igaz, a tavalyi eredmény csupán a statisztikák szintjén érvényes. A Termoelectricának sikerült ugyanis eladnia részvényeinek egy részét 337 millió euróért, ami teljesen megváltoztatta az állami cégek nyereséglistáját. A Termoelectrica egyébként a tavalyi esztendőt 151 millió eurós veszteséggel zárta.

Az eltörölt adósságok

Az állam hatalmas gyáregységeinek több mint 145 ezer dolgozója van, munkatermelékenységük azonban kevésbé érdekli a vezetőséget, az csupán egy a kormány által jóváhagyott bevételi és kiadási listájának legvégén. Így aztán a veszteséges egységek alkalmazottait senki sem vonja felelősségre munkájuk termelékenységéért, így ők voltaképpen még akár nyereségesnek is számítanak. Az üzemeknek az állam pontosan tudja, hogy üzemeinek mekkora lesz a vesztesége minden egyes esztendőben – sőt, azokat be is tervezi költségvetésébe –, és azzal is tisztában van, mekkora munkaközösségüknek a munkatermelékenysége.

Ez utóbbi szempontból a több mint 24 ezer alkalmazottat foglalkoztató román államvasutak, a CFR Rt, az egyik legnagyobb veszteséggel dolgozó nagyvállalat közé tartozik, amely tavaly csaknem 167 millió eurós hiányt könyvelt el. A CFR Rt az évek során összesen 917 millió eurós hiányt „termelt", erre az összegre az állam idén áprilisban nem talált más megoldást, mint a cég veszteségeinek elengedését – pontosabban azoknak sürgősségi kormányrendelettel részvényekké átváltoztatását.

Az állam ugyancsak elengedte az Országos Kőszénipari Társaság 4,5 milliárd lejes adósságát is, azzal, hogy az átvette a nem nyereséges bányákat, a kohászati ipari kombinátoknál – így például a galacinál, a resicainál, a târgovisteinél – pedig az 1993 és 2002 közötti 1,3 milliárd dolláros veszteségeket törölte el.

A munkatermelékenység nem érdekes

Az állami nagyvállalatok a munkatermelékenységnél – vagyis a dolgozókként végzett munka eredményességénél – két módszert alkalmaznak, amelyeket figyelembe lehet majd venni a költségvetések megállapításakor. Az egyik módozatot a vállalat teljes bevétele jelenti, amit elosztanak az alkalmazásban lévők számával. Ennek a változatnak az alapján a személyenkénti pénzhozamot nézik. A második fajta megoldás már ennél bonyolultabb, a személyenkénti hozamnál felméri azt is, hogy a munkatársak mindegyike milyen tisztséget tölt be, és eszerint differenciálja a munkatermelékenységet.

A Tarom országos légitársaság esetében például a kiszolgált utasok részaránya szerint mérik az alkalmazottak hatékonyságát, a Transgaznál a személyenként felújított gázvezetékek kilométereként, az Országos Autópályák és Országutak Társaságánál a dolgozók munkatermelékenységét a karbantartott országutak éves száma alapján jegyzik.

A veszteséges állami vállalatok között van a Román Posta is, ez a cég tavaly „csak" 43 millió euró veszteséggel dolgozott. Alkalmazottjai évente 41 700 lejt „termelnek", vagyis munkanaponként 160 lejt, a Román Posta nettó átlagfizetése azonban csupán 1800 lej, miközben mondjuk a Hidroelectrica dolgozói háromszor nagyobb bért kapnak – jóllehet munkatársai éves viszonylatban csak 625 lejjel, vagyis napi 2 lejjel járulnak hozzá a cég bevételéhez.

És akkor ott van még a veszteséges állami nagyvállalatok táblázatában a legtöbb veszteséget felhalmozó Országos Kőszénipari Társaság, amelynek minden egyes alkalmazottja havonta több mint 3300 lejt kap, jóllehet évente mindössze 88 lejt – vagyis munkanaponként 33 banit – termel meg. A vállalat tavaly csaknem 99 millió eurós veszteséggel dolgozott, és rajta van a Nemzetközi Valutaalap által megfigyelt állami cégek listáján.

Magánmenedzserek kerestetnek

Ilyen bérezési rendszer mellett meglehetősen esetleges az állami nagyvállalatok dolgozóinak fizetése. A Pénzügyi Tanács csupán a közelmúltban hívta fel a kormány figyelmét az állam kezében lévő cégek gazdasági és pénzügyi helyzetének felülvizsgálatára, egyebek között a magánmenedzserek mielőbbi alkalmazására is figyelmeztetve.

Az állami cégek esetében a Szállítási Minisztérium ügykezelőségében lévő vállalkozásoknál lezárult a magánmenedzseri tisztségére jelentkezők életrajzi adatainak beadása. Az ezzel foglalkozó „fejvadászoknak" a hónap végére kell összeállítaniuk a rövidlistát, amely tíz menedzsert és 43 igazgató tanácsi tagot tartalmaz majd, olyan nagyvállalatok élére, mint a Tarom, a Metrorex, a Román Államvasutak személy- és áruszállítási részlege, valamint az Országos Autópályák és Országutak Társasága. A névsor a kormány szakilletékesei elé kerül majd.

A lista összeállításával és a rajtuk szereplők jóváhagyásával már csak azért is sietniük kell a hatóságoknak, mivel az intézkedés ott szerepel a Nemzetközi Valutaalappal a kormány által aláírt vállaláslistán, a magánmenedzserek mielőbbi kinevezésére pedig a valutatalap igen nagy hangsúlyt helyez.