Az Eurovízió legutóbbi döntője sem hazudtolta meg önmagát: az osztályzatokban ismét nagy szerepet kapott a politika, maguk a dalok ismét mintha háttérbe szorultak volna. Az országok megint csak az egymás iránti szimpátia jegyében osztályoztak.

Ha Románia például a Moldovai Köztársaságtól nem kap 12 pontot, akkor kiszorul a középmezőnyből is, (Victor Ponta kormányfő megjegyzése szerint mindez azt jelezi, hogy Romániának kevés barátja van – mintha egy dalfesztiválon az országok közötti barátság lenne a döntő tényező), a tehetséges és csinos orosz ikerlányokat pedig a nézőtéren is általános füttykoncert fogadta, mintha a krími félsziget ügyét a koppenhágai Eurovízió döntőjén kellett volna megvitatni.

A politikai tényező mellett viszont idén jelentkeztek a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos ellentétek is, az Ausztriát képviselő és a versenyt megnyerő transzvesztita Conchita Wurst szereplése nyomán.

A felháborodást nyilvánvalóan a szakállas nő látványa, illetve az a tény váltotta ki, hogy nem annyira az előadott számot díjazták, mint inkább az európai tolerancia fitogtatására hozták ki győztesnek Főnix-madaras számát. (Az eurovíziós dalfesztiválon ugyanis nem az előadót, hanem magát a zeneszámot díjazzák).

Alapos a gyanúja ugyanis annak, hogy – a zeneszám, a koreográfia érdemei mellett – Conchita Wurst fölényes győzelméhez az is hozzájárult, hogy a másságtól idegenkedő országok számára, Európa leckét akart adni toleranciából – mintegy a szakállába nevetve.

„Furcsa” énekesek

A dalfesztiválon egyébként nem először jutottak a döntőbe „gay” versenyző.  1988-ban például az izraeli transzvesztita, Dana International Diva című számával szintén megnyerte a versenyt. 2007-ben további két transzvesztita került a legjobbak közé: a dániai Drama Queen és az ukrajnai Verka Serducha. Utóbbi a harmadik helyet szerezte meg, egyrészt excentrikus megjelenésével (a szakállas énekesnő azonban túltett rajta), másrészt erős politikai üzenetet tartalmazó énekszámának szövegével, és aki a színpadon kimondta: „Russia, goodbay”, ezzel Ukrajna orosz befolyás alóli kiszabadulásának óhaját hangoztatva.

Tavaly még maga Románia is „furcsa énekest” küldött a dalfesztiválra: Cezar Ouatut, aki úgyszintén egyféle női köntösben, „négy napos szakállal”, ugyancsak furcsa trillákat hallatott. A különbség csak annyi volt, hogy Conchita Wurst kiváló számmal jelentkezett, remekül énekelt, ruhája igen ízléses volt, és esetében a koreográfia is kifogástalan volt.

Conchita Wurst eurovíziós szerepléséről az osztrák ORF-tévé-állomás belső vitán döntött, miután az énekes(nő) megnyerte az idei Song Contest fesztivált. A bejelentést követően Conchita Wurst számos támadás áldozatává lett, mind Ausztriában, mind pedig külföldön, ahol például részvétele miatt Oroszország, Fehérorszország és Örményország a „szodómia fészkének” nevezte az eurovíziós dalfesztivált. A ORF bejelentését követően a Facebookon létrehozott Anti-Wurst oldalra négy nap alatt 34 ezer „like” érkezett. 

A legtöbbször övön aluli támadásokat azonban Conchita Wurst jól viselte. Mint kijelentette, ha csak az ő személyéről van szó, akkor mindez nem zavarja. „Az viszont elképesztő, hogy egy kis szakáll mekkora felháborodást képes kelteni” – jelentette ki.

Ki van a szakáll mögött?

A „szakállas énekesnő” bármilyen nagy feltűnést is keltett a dalfesztiválon (a lapok akkor is foglalkoztak volna vele, ha nem lett volna nyertese a versenynek), a hétköznapi életben viszonylag normális életet él.  A 24 esztendős Conchita Wurst, rendes nevén Tom Neuwirth kirakatrendező volt. A 13 ezer lakosú, felső-ausztriai Gmunden városában született.

A kisvárosnak magyar történelmi vonatkozása is van: Hunyadi Mátyás 1477. december 1-jén kötötte meg III. Frigyes német-római császárral a gmunden-korneuburgi békét, amelynek értelmében a magyar király 100 ezer arany háborús jóvátételt kapott, emellett pedig megszerezte a Habsburg-uralkodó jóváhagyását a cseh trón elfoglalásához.

Conchita Wurst hazájában 2007-ben vált híressé, amikor bekerült a Starmania tehetségkutató-show döntőjébe. Az Eurovízió versenyére már 2011-ben is készült, ekkor azonban be kell érnie a második hellyel.

Tom „Conchita” Neuwirth nem tagadja, nem könnyű dolog nőnek lenni. Esténként, amikor hazaér, igazi megkönnyebbülést érez, hogy megszabadulhat magassarkú cipőjétől és parókájától. Azt sem tagadja, hogy arcszőrzeténél némi trükköt is alkalmaz: szakálla ugyanis nem túlságosan sűrű, így aztán némi „kozmetikázásra” is szüksége van, speciális ceruzákat használ.

Tom „Conchita” Neuwirth saját vallomása szerint nem kívánja a nő szerepét eljátszani, ő egyszerűen transzvesztita akar lenni. Odahaza sem viselkedik „nőiesen”, nem mos, nem főz, inkább lustálkodni szeretne. Szerinte mostani győzelme azt bizonyítja, hogy éppen a másság tiszteletben tartása a garancia arra, hogy bárki előtt kitárulkozhat a jövő, akárki sikeres lehet.