A vasárnapi európai parlamenti (EP-) választásokkal csak az első szakasz zárul le az uniós intézmények átfogó megújításának hónapokig tartó folyamatában, amelynek végén új Bizottságot választanak az EU ügyeinek intézésére. Idén először az európai pártcsaládok eljátszották, hogy valóban konkrét személyekről szól az EP-választás, e szerint a logika szerint pedig a tagállamoknak a választásokat megnyerő néppárti Jean-Claude Junckert kellene bizottsági elnöknek jelölniük.

Egy tisztség – sok jelölt

A helyzet azonban sokkal bonyolultabb: egyrészt a szocialista jelölt, a német Martin Schulz sem adta fel a küzdelmet, másrészt a tagállamok vezetői is megtartanák maguknak a jogot, hogy megnevezzék Barroso utódját. Az európai parlamenti választásoknál sokkal nagyobb játszmában 28 tagállamnak és az európai pártszövetségeknek, illetve a brüsszeli frakcióknak valamiféleképpen közös nevezőre kellene jutniuk arról, ki legyen az EU végrehajtó szervének, az Európai Bizottságnak az elnöke, illetve mely országok adhatnak ebben az öt évben biztosokat, és ők milyen tárcát kapnak majd.

Az idei választáson az európai pártszövetségek már azzal az igénnyel léptek fel, hogy az ő jelöltjeik közül kell kikerülnie a Bizottság következő elnökének, a portugál José Manuel Barroso utódjának, ezért az öt jelentősebb alakulat mind megnevezte a maga emberét, és eljátszottak egy, a nemzeti választásokhoz nagyon hasonló kampányt, a kontinenst körbeutazó jelöltekkel, tévévitával.

Néppártiak és szocialisták csatája

A választásokat az előzetes eredmények szerint a Fideszt, de a romániai demokrata liberálisokat és az RMDSZ-t  is a soraiban tudó Európai Néppárt nyerte, vagyis a pártszövetségek logikája szerint a Tanácsnak a volt luxemburgi miniszterelnököt, Jean-Claude Junckert kellene jelölnie – ő már vasárnap este be is jelentette az igényét a posztra.

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű: egyrészt a tagállamok vezetői közül senki nem ígérte meg, hogy valóban a győztes pártszövetség jelöltjét javasolják majd a Bizottság élére, másrészt a szocialista jelölt, a német Martin Schulz sem adta fel a harcot, és igyekszik majd többséget szervezni maga köré a frissen megválasztott EP-ben megpróbál.

Az EP-ben hagyományosan egyik pártnak sincs abszolút többsége, így a mostani választások során sem szerzett többséget egyetlen párt sem, a két legnagyobb frakciót, az Európai Néppártot és az Európai Szocialisták Pártját is ideértbe.  A bizottsági elnök megválasztásához szükséges abszolút többség ugyan 376 szavazat, de egy stabil többséghez az esetleges kiszavazások miatt ennél is szélesebb támogatást kellene összegyűjteni.

Orbán Juncker ellen – Băsescu mellette

Az első lehetőség Juncker visszalépése, akár önként teszi ezt, akár a pártja erőszakolja ki – utóbbi lehetőségre utalhat egyebek mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozata, amely szerint nem támogatja, hogy a volt luxemburgi kormányfő legyen a Bizottság elnöke. személyében Romániában sincs egyetértés: Traian Băsescu román államfő Juncker híve, Victor Ponta miniszterelnök pedig a szocialista politikust kívánja elnöknek.

Schulz azzal is számol, hogy Silvio Berlusconi korábbi olasz miniszterelnök pártja eltávolodik a Néppárttól, hiszen számos kérdésben egyáltalán nem értenek egyet. A Forza Italia esetleges kilépésével 17 mandátummal csökkenne az Európai Néppárt ereje.

A magyar miniszterelnök vonakodása nem új keletű. A magyar kormánypárt ugyanis már eredetileg sem Junckert, hanem Michel Barnier francia uniós biztost támogatta az Európai Néppárt idén márciusi, Dublinban rendezett kongresszusán.

Persze, a magyar miniszterelnök kijelentése mögött ugyanakkor az is meghúzódhat, hogy – kormányfőtársaihoz hasonlóan – egyszerűen nem szeretne túl korán elköteleződni egy álláspont mellett, mert a kérdés nagyon sok más személyi kérdéssel összefügg. Így például a tagállamokat leginkább érdeklő kérdés, hogy kik és milyen uniós biztosi posztot kaphatnak – egy-egy adott posztra már az Európai Bizottság elnöke kéri fel az országok biztosjelöltjeit, és cserélhet el még az utolsó pillanatban is posztokat két jelölt között. Traian Băsescu román  államfő azonban máris bejelentette: Románia a mezőgazdasági biztosi tisztséget szeretné elnyerne, amelybe Daniel Cioloșt jelöltetné – igaz, ennek a tárcának a betöltése mindig igen vitatott volt.

Nem mindent tagállam adhat biztost

A helyzetet bonyolítja, hogy idén elvben már nem minden tagállam delegálhat  biztost: a lisszaboni szerződés szerint kilenc tagállam kimaradna, csak a következő ciklusban, 2019-ben kerülnének sorra. De mivel a tagállamok nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen uniós biztosuk, akár még az is előfordulhat, hogy a jelenlegi 28 biztosi poszt nem csökken le, jóllehet 16-18 szakpolitikával lefedhető lenne a Bizottság feladatköre.

A tét bonyolódhat, ugyanis megtörténhet, hogy csomagban dönthetnek az Európai Tanács állandó elnöke és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője („külügyminisztere”) posztjáról. Ezek szerepe akár fel is értékelődhetne, elég csak a kiéleződő orosz–EU-viszonyra gondolni. Mivel az EP csak július 1-jén ül össze először, a Tanácsnak van még ideje sakkozni a pozíciókkal.

Időigényes napirend

Az új összetételű, immáron 751 tagú Európai Parlamentben június 5. és 17. között újjáalakulnak vagy átalakulnak az eddig is létezett pártfrakciók, illetve június 23-ig új frakciók alakításának a szándékát is be lehet jelenteni abban az esetben, ha legkevesebb hét tagország legkevesebb 25 EP-képviselője ebben meg tud állapodni.

Június 26-27-én kétnapos hivatalos csúcstalálkozóra gyűlnek össze Brüsszelben a tagországok vezetői az Európai Tanács keretében. Akkor már lehetséges, hogy a testület európai bizottsági elnököt jelöl, amihez minősített többségnek kell kialakulnia a tagállamok között. A minősített többség kritériumrendszerében az egyes tagállamok eltérő nagysága, súlya is tükröződik. Lehetséges, hogy a csúcstalálkozó résztvevői csomagban hozzák meg egyes tisztségekre vonatkozó állásfoglalásaikat, és az európai bizottsági elnöki posztra jelölt személy mellett megnevezik saját testületüknek, vagyis az Európai Tanácsnak az új elnökét (a belga néppárti Herman Van Rompuy utódját), valamint esetleg az EU új kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét (a brit szocialista Catherine Ashton utódját) is.

Július 1. és 3. között Strasbourgban az Európai Parlament megtartja alakuló plenáris ülésszakát, és azon megválasztja a legfontosabb tisztségviselőket, köztük az EP új elnökét.

Az EP július 14. és 17. között újabb plenáris ülésszakot tart Strasbourgban. Ekkor már elképzelhető, hogy szavaznak az Európai Tanács által az európai bizottsági elnöki posztra előterjesztett jelöltről. A megválasztáshoz egyszerű többségre van szükség.
Ha júliusban sikerül megállapodni az Európai Bizottság elnökének a személyében, akkor a posztot elnyerő politikus megkezdheti a testület összeállítását, vagyis a tagállamok EU-biztosjelöltjei között a nekik szánt tárcák elosztását, illetve az ezt célzó megbeszéléseket. Az EP legkorábban szeptemberben szavazhat az új összetételű Európai Bizottságról.

A Barroso-bizottság mandátuma október 31-én jár le.