Budapesti döntéshozói körökben "két tábor" alakulhatott ki abban a kérdésben, hogy mennyire fontos a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) – erre a következtetésre jutottak minapi magyarországi látogatásukon londoni felzárkózó piaci elemzők.

Két tábor

A világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató csoportja, a Morgan Stanley londoni befektetési részlegének elemzőstábja a múlt héten tett tájékozódó látogatást Budapesten.
A kormányzati és banki illetékesekkel tartott megbeszéléseikről a cég közgazdászai közölték: széleskörű konszenzust tapasztaltak Budapesten arról, hogy pusztán finanszírozási szempontból nincs szükség IMF-megállapodásra, mivel a kormány készpénztartalékai bőségesek.

A Morgan Stanley adatai szerint az év hátralévő részében még 2,2 milliárd euró szuverén devizakötvény-adósság és valamivel több mint 1 milliárd eurónak megfelelő hazai kibocsátású kötvénykötelezettség jár le, ezzel szemben 6 milliárd eurónyi készpénztartalék áll, amely „jócskán kitarthat még a jövő évben is".

A Morgan Stanley londoni elemzőinek véleménye szerint ugyanakkor valószínűleg van egy frakció a kormányon belül – Varga Mihály, az IMF/EU-tárgyalásokért felelős miniszter közvetlen környezetében –, amelynek tagjai úgy gondolják, hogy az IMF-megállapodás megkötése jó döntés lenne bármilyen forgatókönyv megvalósulása esetén, a Fideszen belül mások azonban „jóval kevésbé lelkesednek" az IMF/EU-ellenőrzés iránt, hacsak ez nem válik igazán szükségessé.

A magyar fél tárgyalóasztalnál marad

A cég londoni elemzői szerint lehet vitatni a két tábor méretét, a legutóbbi kommentárok azonban arra vallanak, hogy ez utóbbi csoport lehet erősebb helyzetben. Más szóval ez annak az álláspontnak az érvényesülését jelenti, hogy az IMF-megállapodás elérése kívánatos lenne, „de nem bármilyen áron" – áll a Morgan Stanley londoni közgazdászai által budapesti tárgyalásaikról összeállított elemzésben.

A ház szakértőinek véleménye szerint mindebből az következik, hogy külső piaci nyomás – például 300 forint/euró fölé gyengülő forintárfolyam – hiányában jó eséllyel nő az IMF-megállapodás bizonyos idejű további késedelmének valószínűsége.

A Morgan Stanley londoni felzárkózó piaci elemzői szerint az „nagyon valószínűtlen", hogy a magyar fél feláll a tárgyalóasztaltól. Ha azonban a piaci kondíciók jók, abban az esetben a cég szerint magasabb a kockázata annak, hogy a tárgyalások tényleges előrelépés nélkül meghatározatlan ideig elhúzódhatnak.

Vita sarokszámokról

Más nagy londoni házak elemzői is hasonló következtetésekre jutottak korábbi budapesti megbeszéléseik nyomán.

A City egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató csoportja, a Barclays felzárkózó piaci elemzőstábja néhány hete szintén Magyarországon tett tájékozódó látogatást, és erről Londonban befektetők számára összeállított ismertetőjében közölte: a cég központi forgatókönyve az, hogy az IMF/EU-megállapodás 2013 első negyedéve előtt nem valószínű.

A ház szerint a menetrendet gyorsíthatja, ha romlanak a külső feltételek, és ez emeli a magyar befektetési eszközöket terhelő kockázati felárakat, gyengítve egyben a forintot.
A Barclays elemzői szerint azonban ennél nagyobb késedelem is lehetséges, ha a globális kockázati kondíciók javulnak, és az IMF/EU-tárgyalásokon nem közelednek egymáshoz az álláspontok egyes „érzékeny" kérdésekben.

A Morgan Stanley londoni elemzői mostani budapesti látogatásukat összegző ismertetőjükben közölték: megbeszéléseikből az tűnt ki, hogy a fő vitás kérdések a jövő évi költségvetéssel és a kormányzat növekedési várakozásaival kapcsolatosak. A kormány 2012-re 0,1 százalékos, jövőre 1,6 százalékos növekedést feltételez, a Morgan Stanley jelenleg érvényes – nemrégiben rontott – előrejelzése ugyanakkor az, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az idén 1,2 százalékkal visszaesik, és jövőre is csak 0,7 százalékkal növekszik.

4:3 – aggasztó arány

A Morgan Stanley londoni elemzőinek becslése szerint a hivatalos várakozásoktól elmaradó növekedés miatt – ha a kormány nem von be alternatív finanszírozási forrásokat – 2013-ban a hazai össztermék 4 százaléka körül lehet az államháztartási hiány, ami a kitűzött célnak csaknem a kétszerese lenne.

A ház szakértői a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájával kapcsolatos elemzésükben aggasztónak nevezték az augusztusi kamatcsökkentési döntést eredményező 4-3-as szavazati arányt, mert véleményük szerint ez arra utal, hogy több kérdésben is alapvető a nézetkülönbség a monetáris tanácson belül. Ezek közé tartozik az infláció: a tanács keményebb alapállású tagjai úgy gondolják, hogy a magas szinten beragadt infláció felett nem lehet csak úgy átsiklani, tekintettel arra, hogy a központi magyar jegybanknak inflációs célkövetésre szóló mandátuma van.

Az enyhítésre hajló tagok ugyanakkor úgy tartják, hogy a gyenge kereslet előbb-utóbb úgyis leviszi az inflációs ütemet.{loadposition otp}

Forintromlás: magasabb „fájdalomküszöb"

A Morgan Stanley elemzői szerint azonban ez a megosztottság veszélyes, mert egyrészt kiszámíthatatlanabbá teszi a pénzügypolitikai döntéshozatalt, másrészt bizonytalanabbá válik az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen mértékű forintgyengülést kész eltűrni a kamatcsökkentés és a növekedés serkentése érdekében.

A cég londoni szakértői közölték: budapesti látogatásuk nyomán az a benyomásuk támadt, hogy magasabbra került az a „fájdalomküszöb", amelyet a központi jegybank a forintárfolyam esetében hajlandó elviselni, vagyis a monetáris tanács a korábbinál készségesebben tolerál valamelyes forintgyengülést.

A Morgan Stanley elemzői összességében azt jósolták, hogy ha még az idén ősszel megszületik az IMF/EU-megállapodás, akkor az MNB jövőre 5,00 százalékig csökkentheti alapkamatát a jelenlegi 6,75 százalékról.