A Ferenc Ferdinánd életét kioltó pisztolylövés volt az a szikra, amely száz esztendővel ezelőtt, 1914. június 28-án felrobbantotta a balkáni puskaporos hordót és világégéshez vezetett. A példátlan hatású merénylet számos részletét, melyről a helyszínen lévő magyar detektívek is jelentettek, már akkor sikerült felderíteni. Véletlenek, mulasztások és politikai motivációk egyaránt szerepet játszottak a száz évvel ezelőtti eseményekben – írja Völgyesi Zoltán az Magyar Nemzeti Levéltár archívumában.

A lakosság megosztottsága

„A trónörökös pár ellen bomba és revolvermerényletet követtett (sic!) el Nedelko Caprinovics nyomdász és Gavo Princip diák" – jelentette expressz táviratában Kádár detektív 1914. június 28-án Szarajevóból, tudatva, hogy „revolvermerényletben mindkettő meghalt", s így zárva sorait: „tettesek elfogva." A magyar nyomozónak a belügyminisztérium „3 c" alosztálya számára küldött távirata röviddel az események után, a helyszínről adott hírt a tragédiáról, és arra is utal, hogy aznap Szarajevóban két merényletkísérlet zajlott, és az első nem járt sikerrel: „a bombamerénylet fenségekben kárt nem tett".

Nem tudni, mi volt Kádár detektív pontos feladata Szarajevóban, de azt biztosan megtapasztalta, hogy Bosznia-Hercegovina szerb lakosságának egy része idegen megszállóként tekint a Monarchiára. A tartomány 1908. évi annexióját Szerbia hevesen ellenezte, és ezt követően megnőtt a politikai feszültség.

A tartománygyűlés felszínre hozta a lakosság megosztottságát, és nyilvánvaló tette a politikai széthúzásból fakadó politikai veszélyeket. Míg a muszlim hitű bosnyákok megelégedtek azzal, hogy fokozottabb autonómiát követeljenek, a szerb képviselők a Monarchiától való függetlenedést és a Szerbiához való csatlakozást akarták, a horvátok ezzel szemben a Horvátországgal való egyesülést pártolták, ami a Monarchia keretében elvileg megoldható elképzelésnek számított. Egyre nagyobb ismertségre tett szert a radikális szerb fiatalok körében népszerű Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) nevű szervezet, amely Bosznia felszabadítását és Szerbiával való egyesítését hirdette, és Monarchia-ellenes tüntetéseket szervezett.

Az okkupáció óta sokat fejlődött Szarajevó, ahol a lakosság nagyobb fele a békésnek tartott muszlim hitű bosnyákokhoz tartozott, és az volt az elterjedt vélemény, hogy a feszültséget egy hangos, Belgrádból tüzelt szerb kisebbség okozza.

A büszkeség ára?

Szarajevóban nagy várakozás előzte meg Ferenc Ferdinánd fogadását, aki a szarajevói és a raguzai hadtestek közös hadgyakorlatára érkezett, amit a város közelében tartottak. A trónörököst Bosznia-Hercegovina 1911-ben kinevezett új katonai kormányzója, Oskar Potiorek táborszernagy hívta meg, aki a látogatást a kedélyek megnyugtatása és a Monarchia presztízsének megerősítése szempontjából is fontosnak tartotta, de azt saját tekintélye növelésére kívánta felhasználni. Az invitálás elfogadása logikus lépés volt politikai szempontból, hiszen Ferenc József 1910. évi látogatása óta nem járt Habsburg-Lotharingiai személy a tartományban, ráadásul a trónörökös volt a hadsereg főparancsnoka, ami a hadgyakorlat megtekintését is indokolta.

A trónörököst többen óvatosságra intették, illetve figyelmeztették. Rumerskirch báró, a főudvarmester a feszült légkör miatt a nyilvános szarajevói látogatás lemondását javasolta.

Ráadásul a trónörökös elutasította azokat a szigorú biztonsági intézkedéseket is, amelyek Ferenc József 1910-es szarajevói látogatását jellemezték. Akkor olyan kettős katonai sorfal védte az uralkodó útvonalát, senki sem közelíthette meg az uralkodót. A trónörökös, bár tisztában volt a veszéllyel, megtiltotta, hogy kordonnal védjék. Nem akarta, hogy távol tartsák a néptől, s kerülni akarta a feltűnő intézkedéseket, büszkén, trónörököshöz méltón akart bevonulni, feleségének, Zsófia hercegnőnek is imponálva.

Bomba után…

Bár legalább 120 helyi rendőr vigyázta a város nyugalmát, és számos detektív figyelte a fejleményeket, felkészült merénylők számára kedvező volt a terep, főként azért, mert a helyi sajtó közölte a főherceg pontos szarajevói programját. A látogatást szervező táborszernagy és környezete nemcsak óvatlan volt, egyenesen baklövést követett el azzal, hogy nem változtatott a kiszivárgott programon.

Június 28-án napfényes vasárnapra ébredt a város, amelynek állomásán Potiorek kormányzó díszőrséggel fogadta a vendégeket. Tíz óra után indult el a hat járműből álló gépkocsioszlop a városháza felé, a zászlókkal és virágokkal feldíszített útvonalon. Az első kocsiban négy rendőrtiszt ült, a másodikban a város polgármestere, a muszlim Fehim Čurčić effendi, mellette a város rendőrfőnöke, a harmadikban a trónörökös és felesége, valamint szemben velük, a lehajtott ülésen Oskar Potiorek.

A menet a várost átszelő folyócska, a Miljacka mentén, az Appel rakparton haladt. Ekkor, Kritzler Lajos detektív elmondása szerint tőle alig 300 méterre következett az első merényletkísérlet. Negyed 11 körül egy fiatalember lapos, szögletes tárgyat dobott a trónörökös felé, ami az autó hátrahajtott tetőponyvájára, onnan az úttestre esett, majd a mögöttük kb. 40 méterrel haladó negyedik kocsi alá kerülve robbant fel, megsebesítve a kocsiban ülő Potiorek szárnysegédjét, Merizzi alezredest, egy másik tisztet és még vagy húsz közelben tartózkodó nézőt. A főherceg és párja sértetlen maradt. Rövid megállás után folytatták útjukat, most már gyorsabb ütemben, a városházára.

Az incidens az ünnepi hangulatot elrontotta. A városházi fogadáson a trónörökös a polgármester beszédét megszakítva felháborodásának adott hangot amiatt, hogy bombával fogadták, és a helyi vezetőket hibáztatta. A főudvarmester, aki már az előző este sem pártolta a látogatást, most a további program lefújását és az azonnali távozást javasolta.

Mint később kiderült, a bombának vélt robbanószerkezet átalakított szerb kézigránát volt, ami 10-13 másodperccel robbant a beélesítés után. Mivel gépjármű alatt robbant fel, szétvágódó töltete, ami apró ólomdarabkákból és szögekből állt, csak kisebb sérüléseket okozott. A tettes menekülni akart, de elfogták. Kiderült, hogy a neve Nedeljko Cabrinović, boszniai szerb, 19 éves, a foglakozása nyomdász. Azt is elmondta, hogy egy rendőrnél érdeklődött, melyik kocsiban ül a trónörökös, aki készségesen eligazította.

…félautomata pisztoly

A kihallgatás még javában folyt, amikor még szenzációsabb hír röppent fel a városban: megölték a trónörököst és a feleségét! Egy bizonyos Gavrilo Princip nevű diák lőtte le őket, akit Kádár detektív táviratában Gavo keresztnéven említi, a Gavrilo rövid változatát használva, talán  ismerősei nevezhették így. Hamar kiderült, hogy ő is boszniai származású szerb, még nem töltötte be 20. életévét, s Belgrádban tanul, tehát ő is határon túlról érkezett. Belga gyártmányú Bowning félautomata pisztolya Szerbiából származott.

Az csak egy véletlenen múlott, hogy a trónörökös közelébe tudott kerülni. Ferenc Ferdinánd ugyanis a városházi fogadás után úgy döntött, hogy meglátogatja a helyi kórházban Merizzi ezredest, akit vérző sebbel szállítottak el, ezért módosítottak az útirányon. Az előzetes tervek szerint a trónörökös a városházáról az állami múzeum új épületéhez hajtott volna.

Egy végzetes mulasztás folytán azonban az első két kocsi sofőrjét nem tájékoztatták az útvonal megváltoztatásáról, így bekanyarodtak az Appel rakpart és a Ferenc József út sarkán az eredeti tervnek megfelelően, s a harmadik autó, melyben a trónörökös ült, követte őket a rossz irányba (sofőrje elvileg tudott a változásról, de azt az utasítást kapta, hogy kövesse az előtte haladó kocsit). Amikor Potiorek észlelte hibát, azonnal megálljt parancsolt, s utasította a sofőrt, hogy forduljon vissza. Egy pillanatra megállt az autó a sarkon, mielőtt megkezdte volna a visszafordulást, épp ott, ahol Princip várakozott. Amint megpillantotta a trónörökös autóját, Princip közelebb lépett, előkapta pisztolyát és egyből tüzelt, célzás nélkül. Utólag arra sem emlékezett, hogy hány lövést adott le. A hercegnő haslövéstől vesztette életét, a trónörökös nyaki ütőerét érte halálos találat, és még 11 óra sem volt, amikor mindketten meghaltak.

Nem tudni, hány lövés volt

Princip elfogása előtt megpróbálta pisztolyát maga ellen fordítani, ám kiütötték a fegyvert a kezéből, majd a feldühödött járókelők rárontottak, s alaposan elverték, mire a rendőröknek sikerült „kiszabadítani", s elvezetni. Kihallgatásakor megtépve, szakadt ruhában, halkan, vontatottan beszélt, ám vállalta tettét, s nem tagadta, hogy gyilkos szándék vezette. Azt mondta, hogy csak a trónörököst akarta megölni, a feleségét nem. Megbánást nem tanúsított, mivel a Monarchia vezetőit gonosztevőknek tartotta, akikkel nem bűn végezni.

Hogy pontosan hány lövést adott le vele, azt nem sikerült kideríteni. Egyik szemtanú három, másik négy lövést vélt hallani. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy kinek szánta azt a golyót, ami Zsófia hercegnővel végzett. Egyesek szerint azt is a trónörökösnek, mások szerint Potioreknek.

A szarajevói merénylet nemcsak politikai vetülete, hanem a véletlenszerű elemei miatt is számos szerzőt megihletett, írókat, újságírókat éppúgy, mint rendezőket. Egy 2003-ban készült BBC dokumentumfilm újabb részlettel fokozta a véletlen körülmények összjátékát, s felröppentette a hírt, miszerint egy szendvics miatt tört ki a világháború! Ez a verzió ugyanis azt állítja, hogy Princip a menetre várakozva megéhezett, ezért felkereste a sarki kávézót, ott elfogyasztott egy szendvicset, és az ajtón kiléve megpillantotta a trónörököst a közeli autóban. Ám ez az epizód merő kitaláció, nincs semmi történeti alapja.