Mikulás ünnepe évszázadok óta él a köztudatban, és gyerekek milliói várják december első hetét, hogy ajándékot kapjanak a piros ruhás télapótól. De tudjuk, hogy ki is volt ő valójában? Hogyan jelenik meg más kultúrákban? És, hogy halála után miért lopták el a csontjait?

A jótékonykodó püspök, Szt. Miklós, valós személy volt, aki Patara városában, Törökországban született, és vagyonát nem sajnálva adakozott a rászorulóknak. Gyermekkorában árván maradt egy járvány következtében, és ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt) a város kolostorába költözött. Miután elvégezte az iskolát a papi hivatást választotta, később püspökké avatták.

A Mikulás nevei:
Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Brazíliában és Peruban: Papa Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulu Pukki
Franciaországban: Pere Noel
Hollandiában: Kerstman
Japánban: Jizo
Kínában: Shengdan Laoren
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Romániában: Mos Nicolae
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Christindl
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Spanyolország: Papa Noel
Svédországban: Jultomten

Nagy népszerűségnek örvendett a nép körében, ugyanis meghallgatta az emberek panaszait és odafigyelt mondandójukra. Ám a ma ismert szokás, nem alakult volna ki, ha a püspök nem szerez tudomást a szomszédságában zajló vitatkozásról. Ugyanis, a kolostor mellett élő szegény embernek három lánya volt, ám hozomány nélkül nem tudta őket férjhez adni. Ezért azon vitatkoztak, melyik lány álljon rabszolgasorba, hogy némi pénzhez juttathassa a családot. Szt. Miklós azonnal a bajbajutottak segítségére sietett és egy- egy zacskó aranyat adott a rászoruló lányoknak. Ám mindezt névtelenül tette, és csak bedobta az ablakon adományát, hogy ne tudják ki a segítőjük. A legkisebb lány, éppen a zokniját akarta szárítani a tűzhely mellett, amikor behuppant a kéményből az utolsó aranycsomag. A zárt ablakok miatt, a püspök kénytelen volt felmászni és a tetőről juttatta le az ajándékát. Innen ered a zokni illetve cipő előkészítése Mikulás estéjén, amibe reggelre ajándékok kerülnek. És hogy miért pont December 6-án ajándékozunk? A püspök, neve napján előszeretettel lepte meg a gyerekeket dióval, almával és egyéb finom falatokkal, a hideg idő beköszöntekor.

Ezekért az adakozásokért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak amelynek jelentése: ajándékozó apa. A fiatalok és gyermekek védőszentje, a tengerészeké is egyben. Az olaszok még a csontjait is elraboltatták a kalózokkal 1087-ben, hogy a hajózók védőszentjeként jobban vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.

Külföldi Mikulás-napi szokások

A norvégoknál nagyon hasonló a szokás, mint nálunk, azzal a kivétellel, hogy Krampuszok helyett Manók kísérik a Mikulást, akit náluk Nisse-nek hívnak, és nem éjszaka érkezik a kéményen keresztül, így ruhája mindig tiszta.

Németországban Mikulás megfelelője a Nikolaus. A protestáns (evangélikus) gyerekek nem december 6-án várják Nikolaust, hanem saját „Pelzetmärtel” néven ismert ajándékozójukat Szent Márton napján, azaz november 11-én.

Angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal.

Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed Moroz újév napján hozott ajándékokat.