A vasúti „keresztapák” – megnevezésük, a román „naş” szó is a maffiában használatos „keresztapából” származik – évtizedek óta zavartalanul szedik be a „zsebpénzt” a potyázni kívánó utasoktól. A brassói bíróság azonban, a vasutasok bűnszövetkezetének felgöngyölítésére beindult múlt heti akció során letartóztatott mintegy 70 személy mindegyikét szabadlábra bocsátotta.

Csúszópénzek vándorútja

Mivel a csúszópénzek beszedése alól tulajdonképpen egyetlen vonat sem képezett kivételt, így az alig egy napot őrizetben töltőket is az ország minden pontjáról gyűjtötték be, a bukaresti, valamint a brassói, kolozsvári, iasi-i, konstancai és craiovai tartományi vasúti igazgatóságok alkalmazottai voltak. Jóllehet egyelőre nem kellett rács mögé vonulniuk, a per azonban folyik ellenük. Az ügyészségi közlemény szerint egyebek között megvesztegethetőséggel, megvesztegetéssel, közérdek elleni szolgálati visszaélés elkövetésével vádolják őket.

Az érintettek munkakörileg is jelentősen megoszlanak: van közöttük mozdonyvezető, kalauz, vonatkísérő, főellenőr, a Vasúti Utasszállítási Országos Társaság szakellenőre.

A blattoloktól elfogadott csúszópénzek útját egyébként a gyanúsítottak pontosan kidolgozták. A kalauz – annak fejében, hogy nem állít ki hivatalos jegyzőkönyvet – pénzt kért el a jegy nélkül utazóktól, akik nyilván, szívesen adtak is, hiszen jóval a jegy ára alatt utazhattak. Akik sűrűbben vonatoztak, azok már pontosan tudták a távolságnak megfelelő borravaló összegét is, így soha vita nem támadt a megvesztegető és a megvesztegetett között. Utóbbinak a naponta összeszedett pénzekkel azonban ugyancsak el kellett számolnia, így vált megvesztegetettből megvesztegetővé.

Az összegek jelentős részét, mintegy 70 százalékát  ugyanis tovább kellett adnia feletteseinek, akik a maguk részéről a pénz egy további részét úgyszintén „feljebb” adták. A piramis csúcsa – egyelőre – a Vasúti Utasszállítási Országos Társaság szakellenőreiig ért el.

Osztozkodás alapfokon: az illemhelyen

A pénzcserére – alapfokon – nemesebb utat nem találtak, így az a vonatok illemhelyén került át a kalauztól annak közvetlen fölötteséhez, aki – lecsípve maga is a részét – az összeget továbbadta. A pénz ekkor már az Északi pályaudvar újságos vagy hűsítőt áruló bódéiban landolt, ahol rendszerint az államvasutak alkalmazottainak rokonai dolgoztak, így az összeg biztonságban volt. A kézről kézre adott összegekből, az ügyön dolgozó ügyészek szerint, a vasúti igazgatóságok főnökeinek is jutott.

A nyomozás során most azt próbálják majd megállapítani, hogy milyen maga szintig hatolt el a korrupció a vasútnál. Feltehető, hogy az érintettek rokonai is benne voltak a maffiahálózatban – vélik az ügyészek, akik szerint a vizsgált másfél éves időszakban a potyautasok mintegy 200 millió lejes kárt okoztak. A brassói bíróság melletti ügyészség ugyanis ennyi idő óta foglalkozik az üggyel, amelynek kapcsán terjedelmes anyagot gyűjtött össze.

Az Országos Vasúttársaság korábbi vezérigazgatója, Mihai Nicolaiciuc szerint a maffia csúcsa nem nyúlik túlságosan magasra, legfeljebb a vasúttársaság aligazgatóit fogja még át. Az igazgatókat ugyanis túlságosan gyakran cserélik, így szinte lehetetlen, hogy belefolyhatnának az akcióba.

Késve felébredt ügyészek          

A kivizsgálást az ügyészek 2011 nyarán indították be, és az akkor csak a brassói térségre vonatkozott. Az akciót aztán kiterjesztették a többi vasúti tartományra is, mivel – ezek szerint csak ekkor jöttek rá az ügyészek – a jelenség országos jelentőségű volt.

A kivizsgálás alkalmával speciális technikákat is alkalmaztak, álcázott nyomozókkal dolgoztak, a megvesztegetésről felvételeik vannak. A román államvasutak utasszállító részlegének főnöke, Stefan Roseanu szerint azonban a kár az ügyészek által megállapított összegnél is nagyobb. Számításai szerint csupán idén mintegy 300 millió lejes kárt okoztak a potyázók.

A közszállítási rendőrség köréből kapott információ szerint 2005. és 2010. között a vasutasok által felmarkolt csúszópénzek miatt a vasúttársaság 370 millió eurótól esett el – ez mintegy 40 százalékát jelenti a cég költségvetéséből kiesett összegeknek. Az idei év első négy hónapjában több mint 60 ezer jegy nélküli utast értek tetten, akiktől a vasutasok nagyjából 750 ezer lejt vágtak zsebre.

Országosan egyébként több mint 200 vasúti alkalmazott ellen folyik az eljárás.

A csúcs: Bukarest-Craiova

A legirigylésreméltóbb utat a Bukarest-Craiova szakasz jelenti. Itt például az InterRegio nevű gyorsvonat kalauzai három nap alatt akár teljes havi bérüket is elnyerhetik csúszópénz formájában. A számítás pofonegyszerű: a szerelvényen általában 300 utas utazik. Közülük – az ügyészek és a vasúttársasági szakértők szerint – mintegy egyharmad nem vásárol magának jegyet, amely a távon közel 60 lej.

A „keresztapát” a jegy 40-50 százalékával lehet lefizetni, vagyis egy-egy út alkalmával 3000 lej gyűlik össze. a kalauz ennek az összegnek a 30 százalékát tartja meg, ami 900 lejnek felel meg, amit viszont megoszt kalauztársával és vonatfőnökkel, így 300 lej jut mindegyiküknek. A fennmaradó 2100 lej a vasúti főellenőrt, valamint a többi főnököt illeti meg. Csakhogy egyetlen műszakban mindhárman két utat tesznek meg, ami 600 lejjel egyenlő, így tehát három munkanap alatt kijön a havi 1800 lej körüli fizetése. {loadposition 4x4}

 Vasutasok tolvajnyelve

A vasutasok a csúszópénzek esetében külön tolvajnyelvet dolgoztak ki. Így például a jegy nélküli utasokat „vakoknak” nevezik. Ha azt mondják, hogy „veszik a táskát”, akkor az azt jelenti, hogy borravalót adtak valakinek egy vonatkísérői tisztség megszerzéséért. Ha „kokárdát” említenek, vagy „vörös szalagról” beszélnek, akkor már vonatfőnöki tisztség megszerzéséért adott baksisról van szó, ha pedig „kifordítják a kabátot”, akkor egyenesen főellenőri – vasutasnyelven: „a civil” – tisztségért felajánlott kenőpénzt értenek alatta.