Egy román közmondás szerint „jaj annak a háznak, amelyben a tyúk kukorékol, a férfi pedig hallgat és kapar”. Egy bukaresti napilap szociológust és etnológust kérdezett a nőnap közeledtével a román társadalom nőgyűlöletéről.

Az ortodox egyház hatása

Romániában a törvény szavatolja ugyan a teljes egyenlőséget a nő és a férfi között, a valóságban azonban másképpen fest a helyzet. Számos felmérés kimutatta, hogy azonos munkáért a férfiak nagyobb bért kaptak, mint a nők. Az sem titok, hogy bizonyos vezető munkakörökben nem szívesen alkalmaznak nőket. A vállalatok vezetői között, a politikai életben, a parlamentben a nők száma jóval alulmarad a férfiak számánál.

A szociológus Alfred Bulai szerint mindez azért van, mert a román társadalom alapvetően patriarchális, nagyrészt az ortodox egyház hatására, amely szerint a férfi és a nő kapcsolata roppant egyszerű: a nőnek szófogadónak kell lennie, hallgatniuk kell a férjére. A román társadalom patriarchális berendezkedésű volt még a 20. században, a kommunizmus idején is, amikor pedig az ortodox egyház befolyása erőteljesen háttérbe szorult.

A szociológus szerint azonban a román társadalom nem tekinthető nőgyűlölőnek, ilyen irányban semmiféle radikalizmus nem nyilvánul meg. Ennek ellenére az IRES felmérése szerint a megkérdezettek több mint hatvan százaléka vélte úgy, hogy a családfő szerepét a férfinek kell betöltenie, és neki kell ráadásul eltartania a családot is. A román férfiak csaknem fele, negyvennyolc százaléka szerint a nőknek nem kellene például autót vezetniük, negyvenhat százaléka pedig úgy gondolta, hogy a nőknek nem lenne szabad munkát vállalniuk, hanem a gyermekek gondozásával kellene foglalkozniuk.

A férfiak „védekeznek”

Alfred Bulai emlékeztet rá, hogy az első jog, amelyet a nők világszerte kivívtak maguknak, a munkához való jog volt. Nos, Romániában most nagyon sokan úgy vélik, hogy elegendő, ha biztosítják a nők számára a munkához való jogot – véleményük szerint a nőknek ezt egyben megtiszteltetésnek kellene tartaniuk.

A szociológus nem tagadja, hogy a nők iránti tisztelet hiánya is nagy szerepet játszik például a családi erőszakban. Ebben természetesen a neveltetés a fő tényező. Ugyanakkor a férfiak félnek a hagyományos értékek felrúgásától, a már megszokott patriarchális kultúra esetleges megváltozásától. A nők jó ideje egyre inkább teret nyernek, a férfiak pedig „védekeznek” – véli Alfred Bulai.

Franciaországban rosszabb a helyzet

Az etnológus Paula Popoiu derűlátó: szerinte az utóbbi 50 év alatt például jelentőset változott a helyzet a nők megítélése területén. Fél évszázaddal ezelőtt a nő még nemigen mert lázadni a férfival szemben, azóta viszont már másképpen alakul a férfi-nő viszonya. És ez igaz a faluhely esetében is, amely egyre nyitottabbá válik a város, mi több Európa irányában. Nem csak a férfiak, hanem a nők is munkát vállalnak a határokon kívül, és hazatérve egészen más szemléletet hoznak magukkal.

Igaz, faluhelyen még élnek a nőkkel szembeni hagyományok. Faluhelyen így alakult a családi élet, a nők hagyományosan az alárendelt fél szerepét töltik be még ma is, úgy érzik, a fakanál mellett a helyük, a háztartással és a gyermekekkel kell foglalkozniuk, a férfi az úr a házban, mindezt azonban nem lehet nőgyűlöletnek nevezni.

Az etnológus maga is úgy véli, hogy a román társadalom nem lehet nőgyűlölő. Érvéként Franciaország példáját hozza fel, ahol – talán Párizs kivételével – a családon belüli „nőgyűlölet” igen erőteljes. Még inkább igaz ez Oroszország esetében.

„Intellektuális nőgyűlölet”

Paula Popoiu ezzel szemben nagyobb veszélynek tartja azt a jelenséget, amelyet ő „intellektuális nőgyűlöletnek” nevez. A férfiak igen sok esetben igyekeznek magasabb rendűen viselkedni akkor, amikor a nők a „férfiak területét” – például vezető tisztségeket – „veszélyeztetik”. Ezért van az, hogy vezető tisztségekben sokkal kevesebb nőt találnunk, mint férfit – jóllehet a férfiak csaknem egybehangzóan az állítják, hogy nem zárkóznak el mindettől. Igaz, az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a nők egyre többször vállalnak felelősségteljes feladatot, kerülnek fontos, vezető tisztségekbe – bár azért a „csúcsvezetésbe” még mindig igen nehezen kerülnek be.

A férfiak közül igen sokan nem szeretik azt, hogy feleségük magasabb tisztségbe kerül, mint ők, vagy esetleg többet keres, mint a „ház ura”. Az etnológus igen fontos dolognak tartja azt is, hogy a román társadalomban már nem tartja magát az a nézet, hogy a nőnek nem kell tanulnia, elég, ha mondjuk zongorázni tud, vagy elsajátítja a háztartás vezetését, megtanul főzni-mosni-vasalni.

A nőgyűlölet feltehetően sohasem fog teljesen eltűnni, hiszen a férfi és a nők közötti ellentétek Ádám és Éva óta fennállnak, éppen a két nem közötti különbségek miatt – jegyzi meg végül félig tréfásan – félig tehát komolyan – Paula Popoiu etnológus.