A katonai ügyészség korábban Ion Iliescu volt államfőt és más állami vezetőkkel együtt azzal gyanúsította, hogy szándékosan provokálták ki az 1990-es "bányászjárás" erőszakos cselekményeit az ellenzékkel való leszámolás érdekében. A legfőbb ügyészség most ismét vizsgálódik az ügyben. De mi történt 1990 júniusában?

Az egyik érvénytelenített határozat a Ion Iliescu volt államfőt egyebek között minősített gyilkossággal, különlegesen súlyos emberöléssel vádoló bűnvádi eljárást szüntette be, bizonyítékok hiányában. A mostani döntés értelmében a jelenleg 85 éves volt államfő ellen mégis beindulhat az eljárás a 25 évvel ezelőtti tragikus események kapcsán.

Tanárokat, diákokat vertek

A bukaresti bányászjárásnak voltak ugyan halálos áldozatai, sebesültjei, az „igazi áldozat” viszont Románia volt, amelynek végzetesen megromlott a külföldi megítélése. Ion Iliescu akkori elnök a bányászokkal kívánta helyreállítani az általa szorgalmazott „eredeti demokráciát”.

A kommunista politikai iskolán nevelkedett Ion Iliescu semmit sem bízott a véletlenre: június14-e, a bányászok Bukarestbe érkezése előtt egy nappal, a hajnali órákban karhatalmi alakulatokkal rohamoztatta meg a demokrácia és a jogállamiság érvényesítéséért a téren éhségsztrájkot folytató antikommunista harcosok rögtönzött sátrait.

A nap az utcai összecsapások jegyében telt el, a Belügyminisztérium egységei számos provokatív akciót hajtottak végre, autóbuszokat gyújtottak fel, de lángban állt a Belügyminisztérium, a bukaresti rendőrség székháza is; a karhatalmiak mindezt a tüntetők nyakába varrva igyekeztek indokolni brutális fellépésüket.

Ion Iliescu csavargókról, fasiszta, vasgárdista erőkről beszélt, és a demokratikus érdekek védelmében ürügyén alkalmazott erőszakot a demokratikus erők ellen, megtévesztve nem csak a Bukarestbe utaztatott bányászokat, de a román közvélemény jelentős részét is.

A Bukarestbe érkezett bányászok – a titkosszolgálatok embereinek vezetésével – az Ion Iliescu-rendszert támadó lapok, romániai történelmi pártok székházait dúlták fel. Megsemmisítették a Bukaresti Egyetem Európában egyedülálló bányavirág gyűjteményét, szétverték a diákliga helyiségeit.

Tanárokat, diákokat vertek össze – közöttük a bukaresti egyetemisták akkori vezetőjét, (a később szélsőjobboldalra sodródott) Marian Munteanut –, és mindenkire rátámadtak, akinek „értelmiségi külseje” volt, azaz szakállat, vagy szemüveget, netán farmernadrágot viselt. Ekkor verték meg az RMDSZ két fiatal parlamenti képviselőjét, Szilágyi Zsoltot és Zsigmond Lászlót is. Áldozataikat civilek rendőrségi kocsikba rakták, legtöbbjüket a măgurelei katonai egységbe szállították, ahol ismét megverték és kihallgatták őket.

Másnap, június 15-én, miután „megtisztították” az Egyetem teret, a bányászok a Romexpo kiállítási csarnokában gyülekeztek, ahol Iliescu köszönetet mondott nekik az általuk tanúsított „magas fokú honpolgári és munkásfegyelemért”, a „demokrácia megmentéséért”. Innen az Északi-pályaudvarra vonultak, ahonnan visszaszállították őket a Zsilvölgyébe.

Vétlen vétkesek

Amint azt már megszokhattuk a román igazságszolgáltatás esetében, a „bányászjárás” ügycsomója is igen tekervényes utat járt be, amelynek során több alkalommal is felfüggesztették a büntető eljárást. Az idők során a legfőbb bíróság mellett működő ügyészség számos dossziét nyitott meg az 1990-es bányászjárás kapcsán, ám a gyilkosokra – hivatalosan – soha nem derült fény.

Az első dossziét 1998 októberében iktatták 74/P/1998-as számmal a katonai ügyészségen. Ebben azt kutatták, milyen körülmények között lőtték le 1990. június 13-15-e között Mitriţa Lepădatult, Mocanu Velicu Valentint, Dunca Gheorghiţát és Drumea Dragoşt. Az ügycsomó alapján 2008. májusában bíróság elé állították gyilkosságra való felbujtás, illetve gyilkossági kísérlet vádjával Mihai Chiţac és Gheorghe Andriţa tartalékos tábornokokat, valamint Traian Ştefan Călin, Dumitru Costea és Vasile Constantin ezredeseket.

Az ügycsomót az igazságszolgáltatási illetékesek kiegészítés céljából visszaküldték az ügyészeknek. Ugyanakkor egy 2007. évi júniusi dosszié alapján elrendelték a bűnvádi eljárás beindítását Ion Iliescu volt államfő ellen. Csakhogy Románia akkori főügyésze 2007 decemberében semmisnek nyilvánította a júniusi döntést.

A katonai ügyészség vizsgálódásai

1998 októberében a katonai ügyészség összeállította a 76/P/1998. számú dossziét, amely elsősorban azt vizsgálta, hogy az 1990. június 13-19-e között Bukarestben tartózkodó bányászokat hogyan jegyezték munkahelyükön jelenlévőknek. Ennek kapcsán a tetteseket csalással, közhivatalnok által elkövetett közirat-hamisítással, hamisított okirat tudatos felhasználásával vádolták.

A katonai ügyészségen ugyancsak abban a hónapban készült el a 77/P/1998. számú ügycsomó is, amely 60 személy gyanús körülmények közötti halálát vizsgálta; a holttesteket a Străuleşti II. temetőben hantolták el. Mindezt az 1990-1990. Évi Bányászjárások Áldozatainak Egyesülete jelezte.

Később, 2005 júniusában a katonai ügyészség áthárította illetékességét a bűnvádi és kriminalisztikai részlegre egy óvás nyomán, amely 72 vádlott előzetes letartóztatásának törvényességét vitatta. Ennek nyomán a részleg beindította a vizsgálatot Petre Buneci, Dinu Emil Dumitru, Alexandru Ţuculeanu, Horia Ghibănescu és Valentin Leanca ügyészek ellen, akikkel szemben 2006 májusában beszüntették az eljárást.

A katonai ügyészség egyébként hármas ügyben vizsgálódott. Elsősorban azt kívánta feltárni, miként történhetett, hogy a Străuleşti II. temetőben elhantolt, a bányászjárás következtében mintegy 60-100, erőszakos halált halt személy esetében nem állapították meg, milyen körülmények között veszítették életüket.

Ugyanakkor azt is ki akarták deríteni, hogy munkahelyükön hogyan igazolták a Bukarestben tartózkodó bányászok jelenlétét munkahelyükön. Harmadszor a bukaresti bányászjárás körülményeit, kiváltó okait elemezték, és tisztázni akarták annak a 27 civil gyanúsítottnak – közöttük Ion Iliescunak és Virgil Magureanunak – valamint annak a hét személynek a felelősségét a történtekben, akik a bányászjárás idején katonai rangokat töltöttek be. Közöttük volt Mihail Chiţac és Corneliu Diamandescu is.

A katonai ügyészek vizsgálódásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy a bányászjárás alkalmával 1300 személy sérült meg és mintegy 100 személy halt meg.

Az „események kortársa”

Romániát az Európai Emberjogi Bíróság 2014-ben arra kötelezte, folytassa a vizsgálatokat az 1990. évi bányászjárás ügyében. A strasbourgi igazságszolgáltatási szerv úgy vélte, a román állam feladata igazságot szolgáltatni az áldozatoknak, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az események óta. Az Európai Emberjogi Bíróság a bányászjárást az emberiesség elleni bűncselekménynek minősítette, amelyet a civil lakosság elleni rendszeres, célirányos támadás részeként követtek el.

Ion Iliescu azonban továbbra is bűntelennek vallja magát. A sajtó kérdésére, hogy a vizsgálatok ismételt beindítása érinti-e őt, a volt államfő kijelentette: mindez nincs kapcsolatban a személyével. Ő ugyanis „kortársa volt az eseményeknek” és bár felelős beosztásban volt, a dosszié újra megnyitásához nincs köze. „Bárkinek joga van elemezni, kommentálni az általa átélt távolabbi vagy közelebbi eseményeket, nincsen ezzel semmi baj”  – nyilatkozta Ion Iliescu.