Az elmúlt években rengeteg újságíró veszítette életét, és nem csupán haditudósítóként, hanem „békés” országokban is, amelyekben különböző érdekcsoportok, bűnbandák, terrorszervezetek végeztek velük – hangzott el az újságírók Dél-Koreában tartott világkongresszusán.

Az Újságírók Világkongresszusát idén Dél-Koreában tartották meg, az ottani újságíró egyesület szervezésében. Az eseményen több mint 80 sajtós vett részt a világ számos országából.

88 meggyilkolt újságíró

Az Újságírók Világkongresszusának résztvevői megfogalmazták a sajtó képviselőinek legfőbb aggodalmát: az újságírók elleni egyre növekvő agresszió veszélyét. Az újságíróknak nem csak a puszta létét érik fenyegetések, de saját maguk, valamint a sajtóorgánumok is fokozódó politikai és gazdasági agressziónak vannak kitéve.

Az évek során rengeteg újságíró veszítette életét, és nem csupán haditudósítóként, hanem „békés” országokban is, amelyekben különböző érdekcsoportok, bűnbandák, terrorszervezetek végeztek velük. Mindezek az akciók sokfelé még csírájában elfojtják a sajtószabadság kibontakozását, de akadályozzák az újságírók tevékenységét más országokban is – hangzott el a szakmai értekezleten.

A múlt év folyamán összesen 88 újságírót öltek meg munkavégzés közben – ez a legnagyobb szám egyébként 1995 óta, amióta ilyen irányú felméréseket is végeznek. 2014-ben újabb újságírókat raboltak el, gyilkoltak meg a konfliktusos, háborús övezetekben és folytatódott az újságírók „szakmai vétség” miatti bebörtönzése.

Szerkesztőség: a maffia

Le Diplomatique dél-koreai kiadásának főszerkesztője, Kim Hong-koog a sajtószabadságról és a sajtósok biztonságáról értekezve ilyen körülmények között nem tartotta csodának azt, hogy világszerte megnehezül a korrekt, pártatlan tájékoztatás.

A La Nacion című argentin kiadvány publicistája, Hinde Pomeraniec rendkívül sajnálatosnak tartotta, hogy még a 21. században is kockázatot jelent a szabad véleménynyilvánítás, a munkáját komolyan vevő újságírónak féltenie kell életét. Mint kifejtette, nagyarányú újságírói összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy fellépjenek a sajtó munkáját korlátozó törvénykezés ellen, amely a világ országainak zömében érezteti a sajtószabadságot visszafogó hatását.

Többen is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy még a demokratikusnak tartott országokban is akadályokba ütközik az újságíró munkája, és még ilyen országokban is meggyilkolják a sajtó képviselőit.  Ezzel a Charlie Hebdo című párizsi szatirikus lap munkatársainak halálára utaltak, akikkel januárban arab terroristák végeztek.

Mexikói újságírók a saját országukban fennálló képtelen helyzetre hivatkoztak. Mexikóban az újságírók életét elsősorban az erős drogkartellek fenyegetik, amelyek eltesznek láb alól mindenkit, aki fellép ellenük. Ilyen esetekben természetesen nem képeznek kivételt az újságírók sem.

Az országban tulajdonképpen a maffia kezében vannak a lapok, amelyek szerkesztőségeket fenyegetnek meg, újságírókkal, lapkiadókkal végeznek. A maffia vezérei mindezt nyíltan teszik, betelefonálnak a szerkesztőségekbe, vagy maguk tesznek „barátságos látogatást” a lapkiadóknál, és pontosan meghatározzák, mit közölhetnek és mit nem tevékenységükről a lapok.

Állami önkény Dél-Amerikában

A maffia mellett azonban a mexikói lapoknak szembe kell nézniük az állami önkénnyel is – amely nagyjából hasonlóképpen nyilvánul meg, mint a maffia esetében, ugyanakkor viszont szem előtt kell tartaniuk az ország nagy vállalkozóinak érdekeit is. Mexikóban gyakori az újságírók elrablása, megkínzása, meggyilkolása, elég mindehhez néhány mondat vagy szó, amelyet nem felel meg a maffia, a nagyvállalatok vagy az állam érdekeinek.

A dél-koreai értekezleten a mexikói újságírók azt is elmondották, hogy a sajtó, az újságírók legnagyobb ellenségei voltaképpen nem is a drogkereskedők, hanem az államot képviselő tisztségviselők, akik Maxikóban az újságírók elleni tavalyi támadásoknak közel a felét követték el.

Nem lehet terrorszervezetek szóvivője

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nagyvállalatok nemzetközi társaságok, de maga az állam is nyomást akar gyakorolni a sajtóra a világ valamennyi országában, igaz, eszközeik sokkal kevésbé látványosak – de azért nem kevésbé hatásosak. A sajtó sehol sincsen biztonságban, a sajtószabadságot egyetlen hatalom sem kedveli – hangzott el a megállapítás.

Az Újságírók Világkongresszusának résztvevők igyekeztek szoros egységbe tömöríteni a sajtó munkatársait, leszögezve: az újságírónak semmiképpen sem szabad a terrorszervezetek – legyen szó akár terroristák csoportjáról, akár állami terrorról – szóvivőjévé válnia.

A politikai és pénzügyi nyomásgyakorlás ellenére a világ sajtójának fel kell emelnie szavát az igazságtalanság, a jogfosztás, a megkülönböztetések ellen. Minderre óhatatlanul szükség van a sajtó világtekintélyének helyreállításához, hiszen a média – éppen pártossága, befolyásolhatósága miatt – sokfelé veszített népszerűségéből, a világ számos országában már nem hisznek az írott és nyomtatott sajtónak.

(Címoldalas illusztrációnk forrása: theunrealtimes.com)