Ha egy szóban kellene jellemezni a romániai média 2014-es állapotát, akkor a félelem szó lenne a legmegfelelőbb. Ez derül ki a Független Újságíró Központ jelentéséből, amelyet most hoztak nyilvánosságra. A felmérés 2014 októbere és 2015 áprilisa között készült, a központi és helyi sajtó vezetőinek, újságíróinak véleményét tükrözi.

A jelentés készítői sajnálkozva állapítja meg, hogy a „demokrácia őre”, a sajtó mindinkább a megfélemlítés légkörében dolgozik, a kötelességének eleget tevő néhány lap és pár újságíró ma már ritka a médiában.

Az újságírók „mumusai”

A közvélemény-kutatás a bukaresti központi sajtó mellett Besztercére, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra, Temesvárra, Nagyváradra, Aradra, Szatmárra, Zilahra, Gyulafehérvárra, Nagyszebenre, Dévára, Petrozsényra, továbbá Foksányra, Botoșani-ra, Iași-ra, Buzăura, Galacra, Sloboziára, Alexandriára terjed ki. A tanulmány szerzőinek aggodalmát igazolja az a tény, hogy a megszólaltatott újságírók közül többen nem voltak hajlandóak nevüket adni véleményükhöz.

Felmérésével a Független Újságíró Központ arra törekedett, hogy a „helyszínről” érzékeltesse a romániai sajtó helyzetét, állapotát. Mint kiderült, az újságírók legnagyobb félelmét állásuk elveszítése jelenti, de sokan azért is aggódnak, hogy a jelenlegi anyagi helyzetben megkapják-e egyáltalán majd a fizetésüket. Az újságírók egyaránt félnek a laptulajdonosoktól, a kiadóktól, a politikusoktól sőt, az állami hatóságoktól, intézményektől  is.

Félelmük igazolásául hozzák fel azt a tényt, hogy Romániában a médiapiac egyre inkább beszűkül, lapok, rádiók, tévék szűnnek meg, elbocsátásokra kerül a sor. Az újságírónak, állása elveszítése esetén nincs mit kezdenie magával a beszűkülő médiapiacon.

A sajtót fenyegeti a konkurencia – amelyben a szereplők nem mindig tiszta eszközökkel harcolnak egymás ellen –, az írott és nyomtatott sajtó könnyen reklámok nélkül maradhat, ami egyenlő a halállal. Az állami hatóságok gazdasági, pénzügyi ellenőrzése jelentős mértékben attól függ, hogy miként viszonyul a sajtótermék a hatalomhoz. Az „ellenzéki lapok” esetében gyakoriak az igen szigorú állami büntetések, amelyek nem egyszer maguk is hozzájárulhatnak a sajtótermékek megszűnéséhez.

Eltűnnek a fajsúlyos műfajok

A sajtót 2014-ben is számos kedvezőtlen körülmény befolyásolta. A televíziók például továbbra is igencsak előnyös helyzetben vannak a reklámpiacon, a „pénzesebb” hirdetések elsősorban a központi tévékhez mennek, hiszen azoknak nagyobb a nézettségük. Ezzel igencsak beszűkülnek az írott sajtó pénzügyi lehetőségei. A reklámpénzek elsősorban a kormánypárti kiadványokhoz kerülnek. Csökkennek a példányszámok, az embereknek, ha valamiről le kell mondaniuk, akkor csaknem mindig a sajtó-előfizetéssel kezdik. Igaz, ezzel egyidőben a tévé-adók nézettsége is folyamatosan visszaesik.

Az írott sajtó esetében nehézségekbe ütközik és sok pénzbe kerül a lapterjesztés. Az anyagi lehetőségek beszűkülése miatt csökken az újságírók fizetése – ami sok esetben amúgy sem voltak túlságosan magas. Az elbocsátások miatt az újságírókra egyre több munka hárul, ez a munkaidő növekedésével is jár. Aki pedig zúgolódik, az könnyen elveszítheti az állását. Az olvasók, nézők számának növelése érdekében a médiából lassan kivesznek a komolyabb műfajok, az írott és sugárzott média mindinkább a könnyed, úgymond szórakoztató témákra vált át. Ily módon csökken a kiadványok érdeklődése a fajsúlyos, komoly újságírók iránt.

Brutálisabb cenzúra

A 2014-es esztendőben mindezek a bajok sokkal inkább az előtérbe kerültek, hiszen tavaly választási év volt. Mindez együtt járt a minőség további romlásával, mindinkább eluralta a médiatermékeket az alpári nyelvezet, és mindez egyaránt vonatkozik a helyi és a központi sajtóra. Az állami hatóságok, szervek, de a politikai tényezők is igyekeztek mindinkább hatalmukba keríteni a médiát, irányítani akarták a médiatermékek hangnemét. Ez nem egy esetben sikerült is nekik. Az előző évekhez viszonyítva 2014-ben a cenzúra brutálisabbá és láthatóbbá vált, jelenleg viszont a tartalmi beavatkozás ismét visszafogottabb és kifinomultabb, ugyanakkor viszont – ebben a formában – általánosabb is lett.

A sugárzott helyi sajtó esetében nagy gondot jelent a digitális átállás, amely súlyosbítja a helyi tévé-adók helyzetét, de amely ugyanakkor esélyt ad a helyi nyomtatott sajtó számára ahhoz, hogy ismét hatalmába kerítse a helyi médiapiacot.

A játszma vége?

Összegzésként a jelentés készítői megállapítják: a médiapiac egyre súlyosabb tőkehiányban szenved, a régebbi „pénzszerzési módszerek” jelenleg már nem működnek. A médiafogyasztási szokások is drámaian megváltoztak, ilyen szempontból a „médiabrandek” részesülnek előnyben. Az újságírói közösségeket a zavar uralja. A médiafogyasztó számára ma már sokkal könnyebb információkhoz jutni, akár internethez között mobiltelefonon is bármilyen információ megszerezhető, a sajtó immár nem tölti be az elsődleges hírforrás szerepét.

Úgy tűnik, a játszma a végéhez ért; a hagyományos médiák veszítettek – állapítják meg a tanulmány szerzői. De – mint minden válsághelyzetben – az állapotok ez esetben is könnyen megváltozhatnak. Elég, ha valaki újabb, pénzes ötlettel áll elő, és máris ura lehet a piacnak. Igaz, meg kell találni a módszerét annak, hogy a sajtó ismét anyagi előnyöket hozzon. Az eddig elszenvedett veszteségek viszont könnyen behozhatók – vélik a Független Újságíró Központ szakemberei.