Az utóbbi időben Romániában egyre több szó esik a first lady, az „első asszony” intézményéről. Az államfő mandátumának első hónapjaiban körvonalazódott, hogy Carmen Johannis nem zárkózna el attól, hogy nagyobb szerepet vállaljon az országnak, ha nem is politikai, de társadalmi és művelődési életében.

Carmen Johannis férje elnökségének viszonylag rövid ideje alatt is bebizonyította, hogy nem fél az „Elena Ceauşescu szindrómától”: sportrendezvényeken vett részt férje oldalán, Klaus Johannist elkísérte külföldi útjaira, Párizsba, Berlinbe, Brüsszelbe. Utóbbi látogatása ellen felmerültek ugyan kifogások – Brüsszelbe egyedül a román államfő utazott a feleségével –, Roxana Dumitrache, a női egyenjogúságért küzdő aktivista szerint azonban az elnökházaspár közös brüsszeli útjának kettős jelentősége is volt. Egyrészt Carmen Johannis nyíltan felvállalta közéleti szerepét, másrészt ezzel hangsúlyt kapott az a tény is, hogy az államfő és felesége „eredeti partneri kapcsolatban” áll egymással.

Németországba látogatva Carmen Johannis az ott élő románokkal találkozva ígéretet tett arra, hogy a jövőben igyekszik majd minél többet tenni a romániai, valamint a határon túli románságért. „Szeretnék az eddiginél is jobban részt venni az oktatási folyamatban, támogatni a fiatal tehetségeket” – mondta.

Az általános vélemény az, hogy Carmen Johannis „színrelépése” kedvezően hatna Klaus Johannis elnökségére. Felesége mindenben megfelelne az „első asszony” társadalmi szerepkörének, ez korántsem válna az államfő hátrányára, és legalább olyan talpraesett lenne, mint a politikus férje. 

Az első asszony intézményesítése elől maga Klaus Johannis sem zárkózna el. Korábban ugyanis kifejtette, számára mindig örömet okoz, ha az ő „első asszonya” elkíséri, ahova csak lehetőség nyílik. Véleménye szerit ez lenne az első lépés az első asszony intézményéről zajló nyilvános véleménycsere előtt.

Több tízezer lájk

Carmen Johannis a társadalmi oldalakon több tízezer lájkot kapott, vagyis rokonszenvnek örvend a lakosság körében. Szociológusok maguk is úgy vélik, hogy a román társadalom nem zárkózna el az „első asszony” intézménye elől. Ezt az INSCOP Research által végzett legutóbbi felmérés is tanúsítja, amikor is a mintacsoport közel 60 százaléka tartotta jónak, hogy az elnökfeleség nagyobb – jótékonykodási, kulturális, oktatási – szerepkört vállaljon a román társadalomban. Ennek az ellenkezőjét csupán 23 százalék állította.

A megkérdezettek alig valamivel több mint másfél százalékának volt rossz véleménye Carmen Johannisról – ez a szám statisztikailag akár el is hanyagolható –,  több mint 26 százaléka pedig nagyon jó, és csaknem 50 százaléka jó véleményt alakított ki az államfő feleségéről.

Igaz, az elnök nejének népszerűsége részben azzal is magyarázható, hogy a lakosság még „biankó csekket” adott a Johannis házaspárnak, az államfő népszerűsége egyelőre nem csökkent, ami természetesen kihat Carmen Johannisra is.

Carmen Johannis erényei

Második könyvében, a Bookfest könyvvásár alkalmából május 23-án bemutatásra kerülő Primul pas című kötetében maga Klaus Johannis is foglalkozik az első asszony intézményével. Az államfő örömmel látja, hogy hosszú évek után most első ízben fordult elő az, hogy a választók nagyobb szerepvállalást várnak az államfő feleségétől is. Klaus Johannis ezt azzal a nyitottsággal magyarázza, amelyről az ország lakossága tett bizonyságot az elnökválasztás idején. Természetesen hozzáteszi azt is, hogy mindebben feleségének is szerepe van.

„A rokonszenv, amellyel mindenütt fogadják Carment felbátorít és örömmel tölt el minket. Nem gondolom, hogy az első asszonynak az államfő amolyan függelékévé kellene válnia, és nem is veheti át az államfő szerepét. A feleségem azonban mellettem állhat minden kezdeményezésemben, hozzájárulhat az általunk felvállalt eszmék jobb fogadtatásához, ahhoz, hogy kapcsolataink szorosabbá váljanak a társadalom egy bizonyos szegmensével, és miért ne, szerepet vállalhat oktatási kampányokban, az ifjú tehetségek támogatásában” – írja könyvében Klaus Johannis.

Az államfő szerint felesége rendelkezik a közéleti személyiség erényeivel, és jóllehet továbbra is a nagyszebeni Gheorghe Lazăr iskolában tanít – és nem is fog lemondani a tanításról, még akkor is, ha most már csak fél katedrája van, ez a munka ugyanis nagy örömet okoz neki –, azért elkísérte őt protokolláris eseményekre, gyakran utazott Bukarestbe.

„Egyikünk sem volt soha azon a véleményen, hogy le kellene mondania a tanításról. Úgy véljük, helyesen döntöttünk. (…) Egyedül a Szeben és Bukarest közötti út a fárasztóbb, ám egyikünk sem véli úgy, hogy a megoldás az lenne, ha egy bukaresti iskolában tanítana” – véli az államfő.

De úgy látszik, Klaus Johannis végül is bizonytalan az „első asszony” intézményesítésében. A könyvében megfogalmazottaktól némileg eltérően nemrégiben már úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi, hogy Románia felkészült volna minderre. „Az első asszony viszont igenis létezik: ő az én feleségem, Carmen. Ám nem hiszem, hogy mindezt intézményesíteni kellene” – jelentette ki.