Göncz Árpád „az utánozhatatlan sors embere” volt, aki életében megtestesítette a lehető legjobbat a múlt század második felének mozgalmas magyar történelmében. Bölcsességének köszönhetően népszerű volt akkor is, amikor nézeteivel nem ritkán kisebbségben maradt.

Egy igazi államférfi

Budapesten, a Kossuth téren ezrek emlékeztek a kedden elhunyt Göncz Árpádra, a magyar rendszerváltás emblematikus alakjára, a Harmadik Köztársaság első elnökére, a kegyelet virágait és égő gyertyáit helyezve el az Országház főbejárata elé. Szerdán az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén is megemlékeztek Göncz Árpádról. A megemlékezést kezdeményező magyar képviselő a plénumon arról beszélt, hogy Magyarország Európa egyik bölcsét, a magyar demokrácia egyik legnagyobb alakját gyászolja: „Göncz Árpád elnöksége óta nem volt hozzá hasonló, népszerű, a társadalom által rajongásig szeretett vezetője Magyarországnak”. Legújabb hírek szerint Göncz Árpádot a Fiumei úti sírkertben helyezik örök nyugalomra, Mádl Ferenc (1931 – 2011) mellett, aki utóda volt az államfői székben.

Életrajzi adatok, korai politikai tevékenysége

A Wikipédia szócikke szerint Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10. – Budapest, 2015. október 6.) József Attila-díjas magyar író, műfordító és politikus. Felesége Göntér Mária Zsuzsanna, több jótékonysági szervezet, alapítvány kurátora. Négy gyermekük született: Göncz Kinga (a második Gyurcsány-kormány külügyminisztere és az Európai Parlament tagja volt) 1947-ben, Benedek 1951-ben, Annamária 1954-ben, Dániel 1956-ban. Hat unokája és három dédunokája van.

Göncz Lajos római katolikus vallású posta- és távirdafőtiszt és az unitárius vallású Haimann Ilona gyermekeként született Budapesten. Gyermekkorában Budán lakott nagyszüleivel. Az Új Iskolába járt elemibe, majd 1932-ben beiratkozott a Werbőczy Gimnáziumba, ahol jelesre érettségizett. 1939-től az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok, ezzel egyidejűleg a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben szerezte meg diplomáját. A Teleki Pál Munkaközösségnek is tagja volt. Mivel egyetemi felmentéssel rendelkezett, így csak a második világháború végén kapott behívót. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.

Hazatérve, fiatalon meg is kezdte politikai tevékenységét. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A párt feloszlatásáig parlamenti titkár, majd főtitkár. A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott november 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát külföldre juttatni. Ez év májusában letartóztatták, majd 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult. Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.

Göncz Árpádról a halála után eltelt rövid időben is több tanulságos ismertetés és méltatás jelent meg. (Tamás Gáspár Miklós írását átvételben a Maszol is közölte.) Német Tamás az index.hu-n megjelent érdekes cikkében többek között a következőket írja, illetve idézi: A háború alatt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és részt vett a fegyveres ellenállásban is a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként. „Mentettünk szökött zsidókat, mentettünk Magyarországon ragadt székely egyetemi hallgatókat, katonaszökevényeket és diákokat, akik nem akarták, hogy »kiürítsék« őket. Gyakorlatoztunk, fegyvereket gyűjtöttünk, kihoztuk a zsidókat a gettóból nyilas karszalaggal, igazolványokat gyártottunk, beszerveztünk embereket" − mesélte a hívő katolikus Göncz erről az időszakról. (Ehhez annyit, hogy feljegyzések szerint Göncz Árpád felesége erdélyi származású.)

1981-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv szerkesztésében. A kötetben tette közzé Élet és szó egy anyagból című emlékező írását. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója, majd Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megnyitó szónoka volt. Alapító tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke, 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

Irodalmi munkássága

Göncz Árpád a börtönévek alatt tanult meg angolul, először szakfordítóként, majd íróként, műfordítóként dolgozott, 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották. „Nem maradt számomra más, mint a börtönviselt magyar értelmiségiek menedéke, a fordító élete. Esetemben rövid idő múltán az angol nyelvű írók műveinek fordítása. Ami idővel megnyitotta utamat az írás felé is. Ötvenkét éves voltam, mire ötévi várakozás után az első művem megjelenhetett…”, írta visszaemlékezésében.

Első műfordításai – egy Huxley-novella, a Szombat délután, és Golding: A torony – 1964-ben jelentek meg az Európa Kiadónál. 1965-től sorra jelentek meg műfordításai. 1981-től a Magyar Írószövetség műfordítói szakosztályának elnöke. Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése (első tizenegy fejezetét Réz Ádám fordította). Szintén ő a fordítója Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története, Andrew Lang Maflázia című művének, továbbá William Golding (például A torony, A piramis, Beavatás), John Updike (például Nyúlketrec, Nyúlháj, A kentaur, A farm, Eastwicki boszorkányok), Thomas Wolfe (Az időről és a folyóról), William Faulkner (Sartoris, Példabeszéd, Fiam, Absolon!, A hang és a téboly), Ernest Hemingway (Vándorünnep, A folyón át a fák közé, Szigetek az Áramlatban), William Styron (Feküdj le sötétben, Nat Turner vallomásai) regényeinek, valamint Peter Shaffer Equus című drámájának. 1994 óta a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke.1983-ban József Attila-díjat kapott. 2002 óta a Magyar Tolkien Társaságtiszteletbeli elnöke.

2012 novemberében Göncz Árpád négy gyermeke alapítványt hozott létre életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.

A köztársasági elnök

Göncz Árpád a XX. századi magyar demokratikus mozgalmak kiemelkedő szereplője – így ír a volt köztársasági elnökről a róla elnevezett alapítvány honlapja. Az alapítvány méltatása szerint közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, feleségével, Göntér Zsuzsannával közös mély szociális érzékenysége állnak máig töretlen népszerűsége mögött.

1990 májusától országgyűlési képviselő volt, 1990 augusztusától 2000 augusztusáig a Magyar Köztársaság elnöke. Az 1990-es taxisblokád idején az Antall Józsefet betegsége miatt a miniszterelnököt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter a hadsereg bevetését fontolgatta. Göncz Árpád behívatta a hadsereg főparancsnokát, és köztársasági elnökként megtiltotta, hogy a katonák közbelépjenek. Ő nyújtotta be a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt a parlamentnek, mivel az akkori törvények szerint több ezer taxist kellett volna elítélni.

1990 és 1994 között az elnök több törvényt küldött normakontrollra az Alkotmánybírósághoz. Ezek közül a legemlékezetesebb az úgynevezett Zétényi–Takács-törvény volt, amely lehetővé tette volna a kommunista diktatúra idején elkövetett, időközben elévült bűnök megbüntetését.

Az 1991-ben kezdődő médiaháborúban a köztársasági elnök többször is megakadályozta Hankiss Elemérnek, az MTV és Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének leváltását.

1992. október 23-án nem kezdhette el beszédét a Kossuth téren, mert szélsőjobboldaliak kifütyülték. Miután percekkel később sem csendesült a bekiabálás és füttyögés, végül le is tett a beszéd elmondásáról. 1997-ben visszaküldte a parlamentnek a privatizációs és az összeférhetetlenségi törvényt.

Köztársasági elnökként Göncz Árpád az ország legnépszerűbb politikusa volt, 1995-ben elsöprő többséggel választotta újra a parlament a jobboldal akkori jelöltjével és későbbi utódával, Mádl Ferenccel szemben. „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó” – mondta 1990. augusztus 3-án, amikor az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta. (Ezt a fejezetet a nol.hu-nak a köztársasági elnök halálára írt szerkesztőségi cikkéből vettük át.)

Méltatások távozása után

Szerte a világon sokan méltatták Göncz Árpád alakját, államfői nagyságát, a magyar rendszerváltásban és közvetlenül utána játszott kiemelkedő szerepét. Volt, aki Kossuth Lajoshoz, más Václav Havelhez hasonlította, de laza, vidám jellemében és a szabadsághoz való ragaszkodásában mindenki egyetért a BBC-től a Washington Postig. Különösen érdekesek a Václav Havellel vont párhuzamok, ezekről egy cseh és egy szlovák kiemelkedő politikust szólaltatott meg a nol.hu.

Alexandr Vondra cseh politikus, Havel egykori külpolitikai tanácsadója megállapította: Göncz Árpád és Václav Havel életútja drámai és felemelő párhuzamokat egyaránt tartalmaz. Mindkettőjüket másként gondolkodásuk, bátor ellenállásuk miatt börtönbe vetette a letűnt rezsim, de egyikük sem adta be a derekát, még irodalmi pályafutásukat sem tudták derékba törni. Vondra arról beszélt, „nagy igazságtételnek” tartja, hogy a rendszerváltás utáni első államfőkké őket választották hazájukban. „Máig emlékszem az 1990-ben lezajlott pozsonyi, olykor bizony még kaotikus rendezvényre, amelyen a két rokon lélek az értelmiségiek morális felelősségéről, a közép-európai népek és nemzetek sorsközösségéről beszélt. E hitvallás alapján jutottak el egy évvel később a cseh, magyar és lengyel közös történelmi emléket őrző Visegrádra, ahol megalapozták a három, majd pedig a négy tagország politikai, gazdasági, nem utolsósorban pedig kulturális együttműködését. Drámaíróként, értelmiségiként leginkább a pesti kisvendéglőkben, prágai és magyarországi baráti körben tudtak jóízűeket társalogni, eszmét cserélni a világ kis és nagy dolgairól. Államfőkként is megőrizték intellektuális felülnézetüket, távlatos gondolkodásukat, egész életükben vallott értékrendjüket. Elsősorban e nemes tulajdonságaik miatt él Václav Havel és Göncz Árpád is a cseh és a magyar nép, de valamennyi közép-európai és más demokrata szívében” – nyilatkozta a cseh politikus.

Méltatta Göncz alakját Rudolf Chmel irodalomtörténész, pozsonyi parlamenti képviselő, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete is. Szerinte Göncz Árpád „az utánozhatatlan sors embere” volt, aki életében megtestesítette a lehető legjobbat a múlt század második felének mozgalmas magyar történelmében, amelyet 1956 után az embertelen börtönben, a rendszerváltást követően pedig az államfői bársonyszékben élt meg. Éppen az utóbbi tisztségében mutatta meg államférfiúi tulajdonságait. Főleg ezeknek és bölcsességének köszönhetően népszerű volt akkor is, amikor nézeteivel nem ritkán kisebbségben maradt. Magyarokat kötött össze az anyaországban, annak határain kívül, miként Magyarországot is a szomszéd nemzetekkel és a világgal. Személyisége a tisztességes, erkölcsös politizálás garanciáját jelentette. Büszke európainak vallotta magát. Emberi léptéket minden körülmények között megőrző entellektüel és államférfiú volt, aki a magyaroknak, de nekünk, szlovákoknak is hiányozni fog. Nekem különösképpen, hiszen négy évtizedes őszinte kapcsolat, igaz barátság fűzött hozzá” – emlékezett Chmel a néhai magyar államfőre.

(A fenti háttér- összefoglalóban – óhatatlan tömörítéssel – az idézett forrásokból átvett szövegrészeket és idézeteket használtunk fel. Érdemes e források szövegeit teljes egészükben elolvasni).