Hatalmas pénzeket emészt fel az amerikai elnökválasztási kampány. Az összegeket a jelöltek csak úgy tudják előteremteni, hogy vállalkozókhoz fordulnak segítségért.

158 nagyvállalkozó

A New York Times megállapítása szerint idén Amerikában 158 nagy magánvállalkozó járult hozzá az elnökválasztások finanszírozásához. Ők egyelőre 176 millió dollárt költöttek ilyen célra. Az összeg – főleg amerikai viszonylatban – nem túlságosan nagy, de egyelőre még csak alig kezdődött meg a jövő évi elnökválasztási kampány, a nagy pénzek minden bizonnyal majd a vetélkedés záró szakaszában érkeznek. Szakértők szerint a jövő évi elnökválasztási kampány emészti majd föl a legtöbb pénzt.

Tekintve, hogy a legnagyobb összegek elsősorban magánvállalkozóktól érkeznek, a pénzben elsősorban nyilván azok a jelöltek részesülnek, akik a leghatározottabban tesznek ígéretet a profitadók csökkentésére, és a legnagyobb előnyöket nyújtják a vállalkozóknak. Utóbbiak szerint ezzel fenntartható lesz a továbbiakban is az előnyeit immár évtizedek óra bebizonyító gazdasági és társadalmi rendszer. Ez az a rendszer – állítják – amely szabadságot biztosít mindenkinek, és bárki számára lehetővé teszi a meggazdagodást.

A nagyvállalkozók – és a pénz miatt az elnökjelöltek is – voltaképpen fellépnek a többségi akarattal szemben, hiszen az ország lakosságának kétharmada a gazdagok nagyobb megadóztatását akarja elérni.

A fordulat éve 2010 volt

2010-ig az amerikai törvények nem tették lehetővé azt, hogy az Egyesült Államok több mint 400 milliárdosa hozzájárulhasson az elnökválasztási kampány finanszírozásához. A fordulatot azonban éppen 2010 hozta meg, amikor is a Legfelsőbb Bíróság határozata nyomán teljes mértékben „liberalizálták” a kampányfinanszírozást: ekkor hozták létre a kampányra befizetett összegeket begyűjtő Politikai Akcióbizottságokat, amelyeknél nem határozták meg az összegyűlő pénzek felső szintjét.

A Politikai Akcióbizottságokon belül bárki akár egy millió dollárral is finanszírozhatja a kampányt. A Politikai Akcióbizottságokon keresztül jelentős amerikai konszernek is hozzájárultak a kampány finanszírozásához, mint például az ExxonMobil, a Pfizer, a ConocoPhilips, a Chevron.

Elvileg a Politikai Akcióbizottságoknak függetlennek kellene lenniük, vagyis nem támogathatnak nyíltan egyetlen jelöltet sem. Lehetőségük nyílik azonban az ellenjelöltek befeketítésére. A törvények szerint az adományozó kérésére, a pénzösszeggel hozzájárulók nevét nem is hozzák nyilvánosságra. A kevesek pedig, akik viszont vállalják adományaikat, azok nem igen nyilatkoznak a sajtónak, főleg politikai nézeteikről nem.

A legutóbbi amerikai elnökválasztások idején egyébként a kampánypénzek 90 százalékát nem több, mint 100 személy folyósította. Amerikai szekértők szerint ez tulajdonképpen ellentmond a demokrácia szabályainak, a demokratikus folyamatok természetes menetének. Ily módon ugyanis az elnök személyéről döntők nevét a nyilvánosság legtöbbször nem ismeri meg.

A milliárdosok adományokat általában postafiókok, illetve korlátolt felelősségű cégek útján juttatják el. A kampányt finanszírozó milliárdosok villái legtöbbször – adózási okok vagy pusztán az intimitás miatt – nincsenek is saját nevükön, a civil társadalmi szervezetek ezért szinte képtelenek megállapítani az adományozók nevét illetve az általuk befizetett összegeket.

300 ezer dollár – és 21,7 dollár

Annyi bizonyos, hogy a hatalmas összegek adományozói a nagyvárosok luxusnegyedeiben élnek, így például Los Angeles esetében a Bel Air vagy Brentwood övezetében, Hustonnál a River Oaksban, vagy akár a Miami melletti szigeten, Indian Creek Village-ban, ahol egész hadsereg őrzi a 35 milliárdos birtokait.

A kampányfinanszírozásokat illetően a New York Times érdekes összehasonlítást tesz a milliárdosok és az egyszerű emberek „kampánypénzei” között. Miközben például a havi 68,5 millió dollárt kereső milliárdos, Kenneth C. Griffin 300 ezer dolláros adományokat juttat választási kampánycélokra, addig az „egyszerű amerikai polgár” – jövedelmeit számítva – arányosan mindössze 21,7 dollárt fordíthat erre a célra.

Az adományozók zöme ráadásul idősebb fehér férfi, abban az országban, amelyben mindinkább megnő a feketék, a nők és a fiatalok aránya. Legtöbben közülük a pénzügyi világban és az energetikában szerezték meg vagyonukat. Ez utóbb tény az utóbbi időben rányomja jegyét az amerikai gazdaság irányultságára és a társadalom polarizálódására is.

Az utóbbi évtizedekben, 1980 óta, a pénzügyi világban érdekelt milliárdosok vagyona megötszöröződött, amit jól jelez a választások finanszírozása is: a jelentős összegeket adományozók közül 64 milliárdos éppen a pénzügyi szektorban szerezte meg vagyonát. Az energetikai iparban érdekeltek közül a legbőkezűbbek a kőolajipari milliárdosok.

A keményebb környezetvédelmi törvényeket sürgető Soros György például hollywoody-i milliárdosokkal szövetkezve Hillary Clintont támogatja, a Wall Streeten meggazdagodottak pedig Jeb Bush oldalán állnak, aki maga is a pénzügyi világokban szerzete meg millióit.