Romániában tíz magánvállalat közül négy veszteséggel dolgozik. A Román Nemzeti Bank jelentése szerint a fizetésképtelenné vált magánvállalatoknak adott pénzek a rossz hitelek közel háromnegyedét teszik ki.

Bukarest vezet a negatív listán

Az országban összesen 244 600 veszteséggel dolgozó magánvállalat létezik, ez a magánvállalatok 41 százalékával egyenlő. A legtöbb veszteséges vállalat kereskedelemmel foglalkozik, arányuk 38 százalék, majd a szolgáltató cégek következnek, 37 százalékkal, az ipari szolgáltatásokat nyújtó cégek aránya 29 százalék.

A legtöbb veszteséggel dolgozó magáncég mikrovállalat, ilyen vonatkozásban összesen 231 500 kiscég érintett. Több mint 67 ezer vállalat tevékenysége csupán papíron létezik, üzleti forgalmuk egyáltalán nincsen.

Területi megoszlás szerint a legtöbb veszteséges vállalat Bukarestben van, ezek a veszteséggel dolgozó cégek 24 százalékát teszik majd, majd – jócskán leszakadva – Kolozs megye következik, 5,4, százalékkal, a dobogó harmadik fokát pedig Temesvár foglalja el, 4,7 százalékkal, Konstanca megye mindössze 0,1 százalékkal marad le a dobogóról.

A veszteséges vállalatok finanszírozása tekintetében az a paradox helyzet áll fenn, hogy az ilyen típusú cégek a legtöbb hitelt kapják – 2014-ben összesen több mint 87 milliárd lejes kölcsönt vehettek fel. Ez az összeg az ország valamennyi vállalata adósságának csaknem egynegyedét jelenti. A több mint 87 milliárd lej finanszírozásból csaknem 64 milliárd lejt közvetlenül a részvényesek adtak, a fennmaradó részt pedig az azonos gazdasági csoporthoz tartozó különféle entitások nyújtották.

A fő gond: a pénzügyi fegyelmezetlenség

A veszteséggel dolgozó cégek jelentős kárt okoznak a nemzetgazdaságnak. Egyrészt nagymértékben csökkentik az állami költségvetési bevételeket, másrészt pedig a kifizetések késleltetésével vagy elmaradásával torzulást okoznak a vállalati partnerközi kapcsolatokban.

A vállalatok esetében a legnagyobb gondot éppen a pénzügyi fegyelmezetlenség jelenti, és ilyen tekintetben éppen a fizetésképtelenné váló vállalatok okozzák a legfőbb problémát.

Jóllehet az utóbbi időben a fizetésképtelenné váló cégek száma csökkenő tendenciát mutat, a gazdasági életet még mindig igen rossz irányban befolyásolják.

Romániában a cégek nyeresége összesítve 20,9 milliárd lej. Ez a szám kétfajta „cégcsalád” tevékenységéből tevődik össze: a nyereséggel dolgozó cégek profitja ugyan 62,9 milliárd lej lenne, a veszteséges cégek azonban ezt a nyereséget 42 milliárd lejjel csökkentik. A veszteségek tekinttében a magánvállalatok járnak az élen, 39 milliárd lejjel.

A 2014 januárja és 2015 júniusa közötti időszakban veszteséget mutató cégek fizetésképtelensége átlagosan 18 hónap volt. Igaz, az ipari termeléssel foglalkozó magánvállalatok esetében ez a szám elérte a 22 hónapot is.

Az utóbbi évek trendje azonban arra utal, hogy a fizetésképtelenséget bejelentő cég a legtöbb esetben nem jön már helyre, legtöbbször felszámolásra kerül. Az ilyen vállalatok újjászervezésére, szerkezetváltására csak igen ritka estben kerül sor.

Az „adókönnyítés” rossz megoldás

A Román Nemzeti Bank felmérése szerint az országban a magánvállalatok egyharmada dolgozik állandó veszteséggel. Jelentős részük amolyan „garzon-cég”, amelyeket kizárólag pénzmozgatás céljából hoztak létre, kisebb részük pedig sikertelen családi vállalkozás, ám mindez nem változtat azon a tényen, hogy  csaknem 200 ezer cég működik állandó veszteséggel – áll a központi jegybank pénzügyi stabilitást elemző jelentésében. Ezek a vállalatok, ha veszteségeik ellenére mégis piaci szereplők maradnak, nem kerülnek felszámolásra, károsan befolyásolják a bankok finanszírozási politikáját is.

Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója, a jelentés bemutatásakor több alkalommal is utalt rá, hogy a pénzügyi stabilitás megőrzése csöppet sem elhanyagolható tényező, hiszen mindennek hiányában elképzelhetetlen a piacgazdaság zökkenőmentes és hatékony működése. Az úgynevezett „adókönnyítés” viszont igen rossz hatással van a gazdasági életre, hiszen az adók csökkentésével egy időben fokozódik viszont az infláció, növekszik az államadósság és leértékelődhet a nemzeti valuta is.

A pénzügyi válság végén különösképpen jelentőssé válik a makrogazdasági politikák megfelelő irányítása. Mugur Isărescu arra is figyelmeztetett, hogy az árak stabilitása egyáltalán nem jelent garanciát a pénzügyi stabilitásra. Az árak stabilitását két veszély is fenyegetheti: a defláció vagy pedig a szélsőségessé válható infláció.

Ilyen vonatkozásban Európában most a németországi központi jegybank elnökének tételét fogadják el, miszerint a pénzügyi stabilitást nem szavatolhatja egymagában a nemzeti bank, hanem szükség van a makrogazdasági politikák szigorú egybehangolására is.