A közhiedelem szerint Románia – legalább is a két világháború közötti időszakban – Európa gabonatára, „éléskamrája” volt. Ezt nem egyszer még szakemberek is készpénznek vették, és tudományos munkáikban is hivatkoztak rá. Ebből csak annyi igaz, hogy Románia túlnyomóan fejletlen agrárország volt.

Az „Európa gabonatára” mítoszt a történész Bogdan Murcescu A román országok a török birodalom és a keresztény Európa között időszakban című könyvében szedi ízekre, azt is cáfolva, hogy az ország valaha is fontos szerepet töltött volna a földrész gabonakereskedelmében. Mindezt statisztikai adatokkal és a 19. századból fennmaradt gazdasági levéltári bizonyítékokkal támasztja alá.

Ezek alapján Románia valóban agrárország volt, ám fejlettségét tekintve az ágazat messze elmaradt más országok teljesítménye mögött, korántsem rendelkezett megfelelő technológiával ahhoz, hogy maximálisan kihasználja a szántóföldek termőképességét, így semmiképpen sem lehetett Európa éléskamrája. Mindezt egy másik történész, a 19. és 20. századbeli gazdasági statisztikák értelmezésében jártas Victor Axenciuc is megerősíti.

Bogdan Murcescu könyvében arról ír, hogy Romániában a mezőgazdasági termelés a 19. század második felében valóban fellendült, ezzel egyidőben megnövekedett az ország gabonaexportja is, amely a korábbi hatvanszorosára emelkedett. A mezőgazdaság ekkor a román export húzóágazata volt, meghatározta az ország egész gazdasági és társadalmi életét, ám Románia még ekkor is messze állt attól, hogy Európa éléskamrájának nevezzék; a román gabonaexport soha nem volt meghatározó jelentőségű Nyugat-Európa gazdasága számára.

Exportnövekedés, kenyérnélküliség

A két világháború közötti időszakban, amikor elterjedt az éléstár-mítosz, és amikor a romániai gabonatermelés és -export valóban megnövekedett, az ország kivitele évenként akkor ingadozó volt, nem egyszer a gabonaexport jelentősen visszaesett.

A két történész szerint a két világháború közötti „csúcsévekben” a román gabonaexport alig 10-11 százalékát jelentette a nyugat-európai államok importjának. Ez az arány az első világháborút megelőző években azonban elérte a 13 százalékot – de még ez sem játszott meghatározó szerepet Európában.

Az éléstár-mítosz kialakulásához hozzájárult az a körülmény, hogy 1918 után, az új tartományok Romániához csatolásával kialakult az az általánossá vált vélemény, hogy az ország mezőgazdasági potenciálja nagymértékben megnövekedett. Miután Románia az elcsatolt területekkel gyarapodott, az évi gabonatermelés átlagos értéke valóan 6,7 millió tonnáról több mint kilencmillió tonnára emelkedett, ezt az eredményt már 1919-ben elérte.

Emellett Románia a két világháború közötti időszakban, pontosabban 1938-ban eladta szinte teljes gabonamennyiségét, amelyet a nyugat-európai államok vásároltak fel. Ez igencsak hozzájárulhatott a mítoszhoz, hiszen abban az évben az ország valóban rengeteg gabonát exportált. Mindezt Ioan Alecu, a Bukaresti Agronómiai és Állatorvosi Egyetem professzora bizonyította korabeli dokumentumokkal.

Európa abban az évben, a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt ugyanis nagyarányú gabonaválsággal küszködött és Románia csupán búzából több mint 3 millió tonnát vitt ki, ami viszonyt súlyos következményekkel járt az ország élelmezésére nézve, Romániában abban az évben szinte nem lehetett kenyeret kapni. Csakhogy Bulgária 1938-ban is nagyobb hektáronkénti gabonatermést ért el, mint Románia. Ebben az évben ugyanis Romániában hektáronként 700 kilogramm búza termett átlagosan, míg Románia déli szomszédja elérte a hektáronkénti 1440 kilogrammos átlagos termést.

Még ma is messze állunk

Egy másik mítosz is elterjed Románia mezőgazdaságáról, miszerint a két világháború között az európai gabonaárakat a romániai dunai kikötőkben határozták meg. Ebből csupán annyi az igaz, hogy a román dunai kikötőkben működtek a gabonatőzsdék – az árakat azonban korántsem Románia határozta meg.

Az ország még ma is messze áll attól, hogy Európa éléstára legyen. Az átlagos búzatermés nem haladja meg a 2500 kilogrammot hektáronként – más országok ennél jóval többet termelnek. Hollandiában például háromszor ekkora búzamennyiséget takarítanak be hektáronként.

Emellett Románia ma már szinte képtelen tovább növelni mezőgazdasági területeit, hiszen az országban több mint egymillió földtulajdonos van, akik átlagosan nem egészen 10 millió hektárnyi földet művelnek meg. E földterületek közül azonban 2 millió hektárnyi 900 ezer farmer birtokában van, akik korszerűtlen módszerekkel, elavult technológiával gazdálkodnak.