A választások után – igaz, előtte sem volt kétséges – immár nyilvánvalóvá vált, hogy a Szociál-Liberális Szövetség alakít kormányt. A fő kérdés azonban csak az: kit nevez majd ki miniszterelnöknek Traian Băsescu – aki korábban a közvélemény értésére adta, miszerint (alkotmány ide, alkotmány oda) nem biztos, hogy a szociál-liberálisok által megnevezett politikust, Victor Pontát nevesíti majd a kormányfői tisztségre.

A lejáratott miniszterelnök

Politikai megfigyelők azonban úgy látják, hogy a Szociál-Liberális Szövetség – általa sem remélt – fölényes győzelme után meglehetősen beszűkültek az államfő lehetőségei. Szerintük Traian Băsescu előtt nagyjából három lehetőség áll.
Az egyiknek megfelelően a szociál-liberálisokra adott szavazatok meggyőzik az államfőt, hogy – saját meggyőződése ellenére – kinevezze Victor Pontát. Az államfő és a miniszterelnök együttműködése a továbbiakban egyáltalán nem lesz felhőtlen, hiszen a felek egyike sem bízik a másikban, ráadásul egyéni és csoportérdek, a pártkliensi igények kielégítésével, egyeduralmi törekvéssel vádolják egymást.

Traian Băsescu döntését viszont alighanem megkönnyítheti abbeli meggyőződése, hogy a következő időszakban a kormány előtt álló népszerűtlen intézkedések, az ország hatalmas adósságainak kifizetése kellőképpen lejáratja majd a kabinetet, és élén természetesen a miniszterelnököt. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság már korábban figyelmeztette a miniszterelnököt, a megelőző hitelfelvétellel vállalt kötelességek teljesítéséig nem ad újabb kölcsönt Romániának. Ezzel az országnak nem kevés gondot okoz majd nem csak a követelmények teljesítése – egyebek között veszteséges állami vállalatok privatizálása, magánmenedzser kinevezése élükre –, de a két hitelezővel szembeni kölcsönök visszafizetése is.

Rövid távú nyereség

Mindez jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a második Ponta-kormány voltaképpen képtelenné válik a gazdaság fellendítésére, a munkanélküliség csökkentésére, az életszínvonal emelésére – de legalább is arra, hogy azt a 2008. évi szintre hozza.

Ponta kormányfővé történő kinevezésével a Szociál-Liberális Szövetség minden bizonnyal azon lesz, hogy Traian Băsescut tegye felelőssé mindezért. Ilyen tekintetben Traian Băsescut legelső alkotmányszegését követően felfüggesztik majd tisztségéből, ami – kétharmados parlamenti jelenlétüket illetően – feltehetően harmadszorra is sikerülhet nekik. Ráadásul az alkotmány és a tervezett törvénymódosítások alkalmával a referendumra vonatkozó kitételt is oly módon változtatnák meg, hogy az államfő megszavazásához ne a szavazási listán, hanem a választások megjelentek több mint fele is elégséges legyen.

Ezzel a változattal tehát Traian Băsescu viszonylag rövid távú győzelmet arathat, hosszabb távon veszítene. Igaz, az államelnökségben sem lenne túl sok öröme, hiszen szüntelen ellentmondásba kerülne a parlamentben túlsúlyban lévő hatalommal és a kormánnyal.

Ponta helyett Geoană?

A második változat szerint az államfő nem fogadja el a Szociál-Liberális Szövetség jelöltjét, Victor Pontát. Érvként erre a döntésére felhozhatná azt, hogy Victor Ponta éretlen a kormányzásra, hogy plagizált, de – önmagát főleg Brüsszel és Washington előtt igazolva – azt is, hogy nyugatellenes kijelentései miatt nem alkalmas Románia európai integrációjának szavatolására.

Az nyilvánvaló, hogy kormányfőt csakis a győztes demokrata liberálisok sorából nevezhet ki, mégpedig a szövetségen belül a legtöbb szavazatot szerzett Szociáldemokrata Párt tagjai közül. Az államfő köreiből származó források szerint Traian Băsescu egyebek között Mircea Geoanára gondolt, aki előtt – még Románia washingtoni nagykövete és külügyminisztersége alatt – nyitva álltak az ajtók Washingtonban, és akit Brüsszelben is jó szemmel néznek. Kérdés, mekkora a szakadék kettejük között, még a 2009. évi elnökválasztások nyomán, amikor Geoană már elnökként ünnepelte magát, hogy később kiderüljön: a csatát Traian Băsescu nyerte meg.

Igaz, hogy az államfő ezzel a döntésével minden bizonnyal kiváltaná felfüggesztését, hiszen a Szociál-Liberális Szövetséget képező mindhárom tömörülés – a szociáldemokraták, a nemzeti liberálisok és a Konzervatív Párt – érthetővé tette: ez esetben mindenképpen rákényszerülnének erre a lépésre.

Szövetségbontás

A következő változat – amit talán Traian Băsescu a legjobban akarna – a Szociál-Liberális Szövetség megbontása lenne. Politikai elemzők közük többen is ezzel a variánssal magyarázzák az államfő – igazán nem államfőhöz illő – lépését, hogy nem sokkal urnazárás előtt a facebook-oldalán közzétett videófelvétellel sürgette a magyarokat a szavazáson való részvételre. Ehhez az elképzeléséhez ugyanis okvetetlenül szükséges volt az, hogy az RMDSZ bekerüljön a parlamentbe.

Ezt a változatot alátámasztja a nemzeti liberálisok heves ellenszegülése is az RMDSZ-szel történő kormányzással szemben. A nemzeti liberálisok közül többen is attól tartanak, hogy az RMDSZ-szel megerősödött Szociáldemokrata Párt – amely a vasárnapi szavazás alkalmával is jobb eredményeket ért el a Nemzeti Liberális Pártnál – az RMDSZ-szel oldalán önmaga vállalhatná fel a kormányzást. Ez esetben az a szava sem kötné, hogy Crin Antonescu államfő-jelöltségét támogatja. A szociáldemokraták közül többen is kifogásolták, hogy 2014. után sem lehetne majd szociáldemokrata államfő-jelölt.

Traian Băsescunak azt is reméli, hogy az ily módon ellenzékbe szorult Nemzeti Liberális Párt a demokrata liberálisokkal tud csak együttműködni – Dan Diaconescu Néppártjával ugyanis teljes mértékben lejáratná magát, ez viszont a Demokrata Liberális Párt megerősödésével járna.

Az államfő kormányfője

Az államfő az alkotmány 203. szakaszára hivatkozik, amely szerint Románia Elnöke jelöltet nevesít a miniszterelnöki tisztségre, miután tanácskozott a parlamentben abszolút többséggel rendelkező párttal, vagy abban az esetben, ha nincs ilyen többség, a parlamentben képviselt pártokkal. Traian Băsescu ezért nem hajlandó a szociál-liberálisok küldötteivel tárgyalni, a szövetséget alkotó pártokat egyenként hívja meg a tárgyalásra. A Szociál-Liberális Szövetség közlését, miszerint csakis közös küldöttséget tart elképzelhetőnek, az államfő annak bizonyítékaként tekintette, hogy vezetői nem bíznak meg egymásban.

Traian Băsescu megrajzolta az általa kinevezhetőnek tartott kormányfő fantomképét is: a miniszterelnöknek lojálisnak kell lennie a nemzeti érdekekhez, azokból nem szabad engednie párt-, csoport- vagy médiaérdekek miatt, mindvégig szem előtt kell tartania az alkotmányt, a jogállamiságot, nem lehet támadható vagy zsarolható, és ne legyen titkolni valója az önéletrajzában.

Nevek

Annak kapcsán, hogy az államfő végül is kit akar, vagy kit nem akar miniszterelnöknek, több találgatás is elhangzott. Amint már szó volt róla, az államfői hivatal kiszivárogtatott hírei szerint Mircea Geoanát kinevezné – azt viszont biztos (maga az államfő célzott rá) hogy Călin Popescu Tăriceanut vagy Victor Pontát nem kívánja a kormány élén látni. Ugyancsak ő utalt rá, hogy kormányfőként szívesen nevezné ki Mihai Tănăsescut – csakhogy ő az Európai Beruházási Bank alelnöke, ahol „hússzor annyit keres, mint egy romániai miniszterelnök" – mondotta.

Victor Ponta szerint az államfő Ioan Rusra, Liviu Dragneára és George Maiorra gondol, ám egyikük sem vállalná el a tisztséget – vélekedett a miniszterelnök, jóllehet Ioan Rus esetleges jelöltségét az Új Köztársaság pártjának elnöke, Mihai Neamţu is megerősítette.

A politikai élettel nemrégen szakító Lavinia Şandru, az Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés korábbi alelnöke „megbízható forrásból" tudja, hogy az eljövendő kormányfő Mariana Gheorghe, a Petrom igazgatója lesz.