Valóságos „fegyvervásárlási hullám” indult a rendszerváltás után a romániai községekben, elsősorban a Kárpátokon kívüli területeken. A beszerzések nem harcászati célokat szolgálnak, hanem az adott település „hősi múltját” hivatottak bizonyítani, háborús emlékművek tartozékai.

Annak idején, még az átkos „legszebb éveiben” az iskolában azt tanultuk, hogy Moldova és Havasalföld uralkodóinak fő célja a „nemzeti egység kiteljesítése” volt – még akkor is, amikor a nemzet fogalma nem is létezett –, másodsorban pedig a nép jólétéről gondoskodtak, illetve győzedelmes háborúkat vívtak a vad hódítókkal szemben.

Így vált például a feltehetően kegyetlenkedéseiről elhíresült Ioan Vodă cel Cumplitból Ioan Vodă cel Viteaz (és bár nem láttam az utóbbi idők iskolai történelemkönyveit, de félő, hogy neve azóta is változatlan maradt) és még Țepes vajda is egészen jó embernek tűnt – a tankönyvek szerint.

Az elődök hősiességének most már sok településen konkrét bizonyítékai is vannak. Számos község, falu nem sajnálta a pénzt és – a kormány engedélyével – kiselejtezett harci eszközöket vásárolt leltári áron a Védelmi Minisztériumtól, amely maga is örvendett a plusz jövedelmeknek. Román lapok szerint elsősorban olyan településekről van szó, amelyek nem igen vették ki részüket a zivataros háborús időkből. A „vásárlók” szerint ezek az eszközök a megemlékezést szolgálják, ébren tartják a nemzeti büszkeséget.

Első világháborút idéző második világháborús ágyúk

A „fegyvervásárlási hagyomány” a kilencvenes évek elején indult. A Galac megyei Târgu Bujor kisvárosának elöljárói, a hivatalos szervekkel folytatott hosszas tárgyalások után (a „terroristáktól” való félelem miatt a „fegyvervásárlások” eleve gyanús foglalatosságnak mutatkoztak) megkaptak egy galaci katonai egység ócskavas-készletéből a második világháborúban használt, kiselejtezett két 120 milliméteres ágyút. Ezeket a településen született Eremia Grigorescu tábornok szobrának két oldalán helyezték el, aki az első világháború idején igen rövid ideig védelmi miniszter volt. Igaz, ő az első világháborúban harcolt, de jobb híján megteszik a második világégésből származó ágyúk is.

A kisváros példáját községek is követni kezdték. Matca község mezőgazdasággal foglalkozó békés lakói 15 évvel ezelőtt megszavazták két 140 milliméteres ágyú megvásárlását, ezeket a második világháború román hőseinek szentelt emlékmű mellett állították fel. A külső szemlélő számára azonban úgy tűnik, hogy a polgármesteri hivatalt őrzik.

A korábbi polgármester is kissé furcsának tartotta mindezt, úgy érezte, elriasztja az ügyes-bajos dolgaikat intézni akaró lakosokat, és már arra gondolt, hogy azokat áthelyezik egy másik – és szintén világháborús hősöknek emléket állító – szobor elé. Az ágyúk egyébként darabonként 1500 lejbe kerültek, ami nem kevés pénz egy kis község esetében, és a bevásárlás meg is osztotta a település lakóinak véleményét, sokak szerint ugyanis kiszuperált ágyúk helyett a pénzt inkább az iskolára, a járóbeteg-gondozóra kellett volna költeni.

Csakhogy, a második emlékművel adódtak némi gondok: nemrégiben lelopták róla a nyolcvan kilós bronz sast, amelynek csak annyi volt a vétke, hogy bronzból készült.

Az kifejezetten érdekes, hogy mekkora keletjük van a 140 milliméteres ágyúknak. Schela lakosai öt évvel ezelőtt vásároltak maguknak két ilyen szerkentyűt, ezek a polgármesteri hivatal előtt álló hősi emlékművet őrzik, bár csövük a közeli olajmezők felé fordul. A polgármester szerint a településen igen nagy tisztelet övezi a háborús veteránokat, akiket meghívnak minden jelentősebb ünnepségre, ahol fel is szólalnak. Schelán haditechnikai kiállításokat is rendeztek, a lakosok pedig kezükbe is vehették a kiállított kiselejtezett fegyvereket.

Földhöz kötött repülők

Mindez semminek bizonyul Bălăbănești teljesítményéhez képest, amely harci repülőgépet vásárolt. Az IAR 93 jelzésű repülőgépet 2012-ben vették meg egy aranyosgyéresi katonai egységtől. Természetesen a gép nem rendelkezik motorral, sőt, fedélzeti fegyverekkel sem, mi több, szilárdan talajhoz rögzítették, nagyobb szélviharok esetére. Igaz, a vásár még így is megérte, hiszen mindössze 2500 lej fejében a község most már repülőgép-tulajdonos. Igaz, a gép karbantartása ennél már jóval többe kerül: a gépet betontalapzatra helyezték, időnként át kell festeni és biztosítani kell a védelmét is, hiszen az alumínium manapság keresett cikké vált.

A „fegyverkezés” tehát manapság divatos lett, nem csak a nagyvilágban, de a községek szintjén is. A kormány az utóbbi időben ilyen tekintetben rendkívül adakozóvá vált: MIG és IAR harci repülőket, ágyúkat, tankokat adományoz aprópénzért, minden érdeklődő településnek, intézménynek. A kabinet 2012-ben ilyen repülőket adott, szintén leltári áron például Stoenești és Mihail Kogâlniceanu községnek, MIG vadászgépet kapott Szentpál község, Năvodari, ágyukat vásárolhatott Balaci község és Roșiorii de Vede, Priscani község pedig négy ágyút is kapott, potom 27 ezer lejért, Pitești pedig négy tankot birtokába jutott.

2011 óta pedig az oktatási minisztériumhoz, a közlekedési tárcához és a belügyminisztériumhoz tartozó több egység is ma már vadászgépekkel, más harci eszközökkel büszkélkedhet, összesen 2,3 millió lej értékben.

Roman és Bákó érseksége maga is beszerzett két vadászgépet, egyikük a bákói Ștefan cel Mare Emberbaráti Misszió Központja előtt áll, a másik pedig a moinești-i Sfintii Apostol parókiát őrzi.