A július 10-i döntővel véget ért a 15. labdarúgó Európa-bajnokság. A futball történetében úgy marad meg, mint az első, amelyen huszonnégy válogatott vett részt. És amely a fenyegető terror árnyékában zajlott, tekintettel a korábbi párizsi és brüsszeli súlyos merényletekre. Meg – kezdetben – a szurkolói vandalizmus jegyében. A francia elhárítás és rendfenntartás szerencsére kiválóan működött. Ötvenegy mérkőzést láthattunk, az utolsón dőlt el, hogy 2016-ban az Henri Delaunay-kupát, azaz a győztesnek járó trófeát Portugália szerezte meg. Összefoglalónk adatokra, statisztikákra alapoz, mentesen bármilyen szubjektivitástól.

Előzmények

Labdarúgó Európa-bajnokságot 1960-nal kezdődően szerveznek, az elsőnek a házigazdája éppen Franciaország volt, az egyedüli, amely eddig (az ideivel együtt) háromszor rendezhette meg a tornát. 1976-ig mindössze a selejtezőkből bejutott legjobb négy csapat alkotta a döntőt. A résztvevők számát 1980-ban nyolcra, 1996-ban tizenhatra növelték. Az UEFA határozata alapján idén először huszonnégy csapat vett részt (négy pótselejtezők nyomán).

Az első Eb-t a Szovjetunió nyerte. Három-három alkalommal a német (kétszer NSZK-ként) és a spanyol válogatott diadalmaskodott. A címvédés első ízben – és egyedül – a spanyol válogatottnak sikerült 2012-ben.

A harmadik hely sorsát 1980-ig az elődöntő vesztesei között döntötték el, 1984-ben azonban eltörölték a bronzmérkőzést, hivatalosan mindkét elődöntőst harmadiknak könyvelik el.

2000-ben először rendezett közösen Eb-t két ország (Hollandia és Belgium), majd 2008-ban (Ausztria és Svájc) és 2012-ben (Lengyelország és Ukrajna) szintén. 2020-tól Michel Platini javaslatára nem lesz külön „házigazda ország”, hanem az egyes mérkőzések rendezési jogát különböző országok egy-egy városa kapja meg.

Néhány érdekesség a legjobb csapatokkal kapcsolatban: Franciaország idén az 1984-as Eb, valamint az 1998-a vb után rendezett újabb nagy tornát. Egyfajta részvételi és továbbjutási rekordot mondhat magáénak Portugália, amely 1984-től ötször volt legalább elődöntős, kétszer a döntőig is eljutott; ugyanakkor Németország után a legtöbb „érmes helyezést” szerezte az Eb történetében. A németek 2006 óta a negyedik elődöntőjüket veszítik el, ezzel négyszeres bronzérmesek. Magyarország a második tornán, 1964-ben bronzérmet szerzett, miután (hosszabításban) 3-1-re legyőzte Dániát, 1972-ben negyedik lett. (A bronzmeccsen 2-1-re kikapott Belgiumtól.)

Eb-győztesek (helyszín, aranyérmes)

1960            Franciaország                Szovjetunió

1964            Spanyolország               Spanyolország

1968            Olaszország                   Olaszország

1972            Belgium                          NSZK

1976            Jugoszlávia                     Csehszlovákia

1980            Olaszország                    NSZK

1984            Franciaország                 Franciaország

1988            NSZK                              Hollandia

1992            Svédország                    Dánia

1996            Anglia                             Németország

2000            Belgium - Hollandia        Franciaország

2004            Portugália                       Görögország

2008            Ausztria – Svájc              Spanyolország

2012            Lengyelo. – Ukrajna        Spanyolország

2016            Franciaország                 Portugália

Összesített éremtáblázat (ország, aranyérem, ezüst, bronz)

Németország         3        3        4       (10)

Spanyolország      3        1        0        (4)

Franciaország       2        1        1        (4)

Szovjetunió           1        3        0        (4)

Olaszország         1        2        1         (4)

Portugália             1        1        3         (5)

Csehszlovákia      1        0        2         (3)

Hollandia              1        0        1         (2)

Dánia                    1        0        1         (2)

Görögország         1        0        0        (1)

Jugoszlávia           0        2        0         (2)

Belgium                0        1        1         (2)

Csehország          0        1        0         (1)

Anglia                   0        0        2         (2)

Magyarország      0        0        1         (1)

Svédország          0        0        1         (1)

Oroszország         0        0        1        (1)

Törökország         0        0        1        (1)

Wales                   0        0        1        (1)

Az összesített góllövőlista élmezőnye

9 gól

• Michel Platini (Franciaország)
• Cristiano Ronaldo (Portugália)

7 gól

• Alan Shearer (Anglia)

6 gól

• Thierry Henry (Franciaország)
• Patrick Kluivert (Hollandia)
• Ruud van Nistelrooy (Hollandia)
• Nuno Gomes (Portugália)
• Zlatan Ibrahimović (Svédország)
• Antoine Greizmann (Franciaország)

5 gól

• Milan Baroš (Csehszlovákia)
• Wayne Rooney (Anglia)
• Fernando Torres (Spanyolország)
• Zinédine Zidane (Franciaország)
• Jürgen Klinsmann (Németország)
• Marco van Basten (Holandia)
• Savo Milošević (Jugoszlávia)

2016 - Franciaország

Kezdjük az UEFA nagy sikerével, amely jószerint az EB-k eddigi gólkirályának, Michel Platininek az érdeme, ugyanis az UEFA elnöke szorgalmazta, hogy emeljék fel az Európa-bajnokság létszámát. (A francia sportvezető összeférhetetlenség és hűtlen kezelés miatt négy évre el van tiltva a sportággal kapcsolatos mindennemű tevékenységtől, májusban szóban lemondott az elnöki posztjáról, szeptemberben, az athéni tisztújító kongresszuson ezt hivatalossá is teszi majd.)

Az UEFA adatai szerint – a döntőre becsült nézőszámmal együtt – 2,4 millió szurkoló látta a mérkőzéseket a stadionokban (átlagosan 48 ezer), és összesen 3,6 millió a tíz hivatalos franciaországi szurkolói zónában. A tévében pedig 6 milliárd nézője volt az Európa-bajnokságnak.

A több meccs jelentősen hozzájárult a bevételek növekedéséhez. A bevételek a jelentős sportesemények alkalmával a közvetítési jogokból, a támogatói befizetésekből és licencdíjakból, valamint a jegyértékesítésből és a vendéglátásból befolyó pénzekből állnak össze. Az UEFA már közzétette, hogy – nyilvánvalóan a kibővített torna nagy sikereként – az Európa-bajnokság teljes bevétele várhatóan 1,93 milliárd euró lesz, a nyereség pedig 830 millió euró, előbbi 34 százalékkal több mint négy évvel ezelőtt, és utóbbi is rekordnak számít a kontinenstorna történetében. Ezt díjakra, az UEFA működtetésére (230 millió euró), valamint az ötvenöt tagország fejlesztési programjaira (600 millió euró) fordítják.

Párizs prefektusa sikeresnek ítélte meg az Európa-bajnokság biztosítását a fővárosban, ahol nagyobb incidensek nélkül zajlott a torna. A szurkolói zónában mintegy 1,2 millióan fordultak meg az elmúlt egy hónapban, a Stade de France pedig 650 ezer szurkolót fogadott. Sokan lehettek portugálok, tekintve, hogy Párizsban 240 ezer portugál él.

Az 51 meccsen 108 gól esett (a szétlövéseket nem számítva), ez 2,12-es átlag. Feltűnően sok mérkőzés dőlt el az utolsó percekben, hosszabbításban, illetve büntetőpárbajban.

Sárga lapból 205-öt osztottak ki a bírók, vagyis meccsenként négyet. Piros lap érdekes módon csak három volt, és abból is mindössze egy egy azonnali (tehárt nem második sárga miatti).

Portugálián kívül Lengyelország és Svájc nem kapott ki a tornán. A döntőbe mindkét csapat veretlenül érkezett.

Izland, az idei Eb fő meglepetéscsapata, pozitív gólkülönbséggel zárt, és Franciaország után (Wales-szel egyetemben) a legtöbb gólt szerezte. Wales több pontot szerzett, mint Portugália és Németország. A legtöbb gól a Franciaország-Izland (5-2), a legnagyobb gólkülönbség (4-0) a Belgium-Magyarország mérkőzésen született.

Ukrajna az egyetlen csapat, amelyik egyetlen gólt és egyetlen pontot sem szerzett, utána a legnagyobb negatív gólkülönbség az Ororszországé, a 2018-as világbajnokság házigazdájáé. A tornán nulla gólkülönbséggel (4-4) egyedül Anglia végzett, fölötte tizenegy csapatnak pozitív, alatta tizenkettőnek negatív a gólkülönbsége. Izland lakossága valamivel több mint háromszázezer, Wales lakossága valamivel több mint hárommillió fő.

A francia válogatott első négy középhátvédje nélkül játszotta le Eb-meccseit: Kurt Zouma (Chelsea) már februárban súlyos sérülést szenvedett, Raphael Varane (Real Madrid) és Jérémy Mathieu (FC Barcelona) szintén sérülés miatt, Mamadou Sakho (Liverpool) pedig – mint mára kiderült: hamis – doppingvád miatt volt kénytelen kihagyni a tornát. Elöl Karim Benzema (Real Madrid) hiányát pótolta Antoine Griezmann bombaformája.

A keretek közül Írországé (29,4 évvel) volt a legmagasabb átlagéletkorú , míg Németországé és Angliáé (egyformán 25,4 évvel) a legfiatalabb.

Az Eb végére az anyakönyvi kivonat közzétételével kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a portugálok középpályása, Renato Sanches valóban tizennyolc éves, azaz ő a legfiatalabb portugál futballista, aki valaha nagy tornán (Eb-n vagy vb-n), és a legfiatalabb játékos, aki az egyenes kieséses szakaszban gólt szerzett (Lengyelország ellen a negyeddöntőben). Előtte az egyik legfiatalabb résztvevő Cristiano Ronaldo volt: nem egészen tizenkilenc és fél éves 2004-ben.

Egy német szakportál becsült értékei szerint a huszonnégy Eb-résztvevő keretei közül a német éri a legtöbbet, 562 millió eurót. (A huszonhárom játékos „vételárát” tekintve.) Nem sokkal szorultak a második helyre a címvédő spanyolok, 557.5 millió euróval. A dobogóra még a belgák (460.9 millió euró) fértek fel. Magyarország a sor végén található, 27.3 millió euró összértékkel.

Teljes sorrend, 2016

1. Portugália                  7        3        4        0        9-5              13p

2. Franciaország            7        5        1        1        13-5            16p

3. Wales                         6        4        0        2        10-6            12 p

4. Németország             6        3        2        1        7-3              11 p

5. Olaszország              5        3        1        1        6-2              10p

6. Belgium                     5        2        0        2        9-5              9p

7. Lengyelország           5        2        3        0        4-2              9p

8. Izland                         5        2        2        1        10-9            8p

9. Horvátország             4        2        1        1        5-4              7p

10. Spanyolország        4        2        0        2        5-4              6p

11. Svájc                        4        1        3        0        3-2              6p

12. Anglia                      4        1        2        1        4-4              5p

13. Magyarország         4        1        2        1        6-8              5p

14-15. Írország              4        1        1        2        3-6              4p

14-15. Szlovákia            4        1        1        2        3-6              4p

16. Észak-Írország         4        1        0        3        2-3              3p

17. Törökország             3        1        0        2        2-4              3p

18. Albánia                     3        1        0        2        1-3              3p

19. Románia                   3        0        1        2        2-4              1p

20. Svédország               3        0        1        2        1-3              1p

21. Csehország               3        0        1        2        2-5              1p

22. Ausztria                     3        0        1        2        1-4              1p

23. Oroszország              3        0        1        2        2-6              1p

24. Ukrajna                      3        0        0        3        0-5              0p

Góllövőlista

6 gólos: Griezmann (francia)

3 gólos: Bale (walesi), Giroud (francia), Morata (spanyol), Nani (portugál), Payet (francia), C. Ronaldo (portugál)

2 gólos: B. Bjarnason (izlandi), Blaszczykowski (lengyel), Brady (ír), Dzsudzsák (magyar), Gomez (német), Lukaku (belga), Nainggolan (belga), Stancu (román), Pelle (olasz), Perisic (horvát), Robson-Kanu (walesi), Sigthórsson (izlandi)

1 gólos: Alderweireld (belga), Batshuayi (belga), Berezuckij (orosz), J. Boateng (német), Bonucci (olasz), Bödvarsson (izlandi), Carrasco (belga), Chiellini (olasz), Dier (angol), Draxler (német), Duda (szlovák), Éder (olasz), Gera (magyar), Giaccherini (olasz), Glusakov (orosz), Hamsík (szlovák), Hazard (belga), Hoolahan (ír), Kalinic (horvát), Lewandowski (lengyel), McAuley (északír), McGinn (északír), Mehmedi (svájci), Milik (lengyel), Modric (horvát), Mustafi (német), Necid (cseh), Nolito (spanyol), Özil (német), Piqué (spanyol), Pogba (francia), Quaresma (portugál), Rakitic (horvát), Ramsey (walesi), Rooney (angol), Sadiku (Albánia), R. Sanches (portugál), Schaqiri (svájci), Schär (svájci), Schöpf (osztrák), Schweinsteiger (német), G. Sigurdsson (izlandi), R. Sigurdsson (izlandi), Skoda (cseh), Stieber (magyar), Sturridge (angol), Szalai (magyar), Taylor (walesi), Traustason (izlandi), Tufan (török), Vardy (angol), Vokes (walesi), Weiss (szlovák), Williams (walesi), Witsel (belga), Yilmaz (török)

Öngól: Clark (ír, a svédek ellen), McAuley (északír, a walesiek ellen), Saevarsson (izlandi, a magyarok ellen)

Június 11-én a B csoportban Wales és Szlovákia (2-1) mérkőzésén mindkét csapat először lépett pályára az Eb-n. Ez volt ugyanakkor az Eb-történelem második mérkőzése, amelyen a kezdőcsapatok tagjai közül senki sem hazája bajnokságában futballozik. Az első a 2012-es ír–horvát volt.

A válogatottak légiósait (más országok klubjaiban futballozó játékosait) illetően, az írek és az izlandiak összes játékosa külföldön keresi a kenyerét (az írek esetében ez a Los Angeles-i Robbie Keane-t leszámítva Angliát jelentette), az viszont húsz-harminc évvel ezelőtt még nehezen lett volna elképzelhető, hogy az olaszoknál öt, a spanyoloknál kilenc légiós kapjon helyet a huszonhárom fős keretben. Az angol válogatott volt az egyedüli az Eb-n, amelynek tagjai közül mindenki otthon futballozik.

Wales az első brit nemzet, amely győzelemmel kezdett Európa-bajnokságot. Anglia mérlege nyolcból nulla, Skóciáé kettőből semmi.

A döntő

2016. július 10-én helyi idő szerint 21:00 órakor a következő csapatok vonultak ki Mark Clattenburg angol bíró vezetésével a 81 ezer férőhelyes Stade de France gyepére (zárójelben a játékos eddigi és új klubcsapata):

Portugália: Ruí Patrício (Sporting) - Cédric Soares (Southampton), Pepe (Real Madrid), José Fonte (Southampton), Raphael Guerreiro (FC Lorient, Borussia Dortmund) – Joao Mário (Sporting), Adrien Silva (Sporting), William Carvalho (Sporting), Renato Sanches (Benfica, Bayern München) – Nani (Fenerbahce, Valencia) Cristiano Ronaldo (Real Madrid).

Szövetségi kapitány: Fernando Santos

Csere: Cristiano Ronaldo helyére Ricardo Quaresma (Besiktas) (23. perc), Adrien Silva helyére Joao Moutinho (Monaco) (67. perc), Renato Sanches helyére Éder (Swansea, Lille) (80. perc)

Franciaország: Hugo Lloris (Tottenham) – Bacary Sagna (Manchester City), Laurent Koscielny (Arsenal), Samuel Umtiti (Lyon, FC Barcelona), Patrice Evra (Juventus) – Paul Pogba (Juventus), Blaise Matuidi (PSG) – Moussa Sissoko (Newcastle), Antoine Griezmann (Atlético Madrid), Dimitri Payet (West Ham United) – Olivier Giroud (Arsenal). Szövetségi kapitány: Didier Deschamps

Csere: Dimitri Payet helyére Kingsley Coman (Bayern München) (58. perc), Olivier Giroud helyére André-Pierre Gignac (Tigres) (78. perc), Moussa Sissoko helyére Anthony Martial (Manchester United (110. perc)

Az új lebonyolítási rendszer példátlan következménye, hogy a döntőbe juthatott egy csoportharmadik: Portugália. Az meg kiváltképp előzménytelen, hogy meg is nyerte a versenyt, labdarúgásának – talán sportjának – legnagyobb sikerét érve el.

Az Eb történetében először nem ért véget a döntő a rendes játékidőben.

A döntőben a franciáknál hét, a portugáloknál (legalább) négy színesbőrű játékos – tehát egy csapatnyi – vonult ki a pályára.

Végül a terror mégis megjelent a Stade de France-on: molylepkék képében, játékosok szemén, testén, játékvezetők, szövetségi kapitányok ruháján.

A közvárakozásnak megfelelően a döntő nem hozott magas színvonalú játékot. Ronaldo sérülése eszünkbe juttathatta, hogy 1954-ben, a berni világbajnoki döntőben a magyar csapat gyakorlatilag tíz emberrel játszott, miután legjobbja, Puskás Ferenc sérülten lépett pályára.

Portugália úgy nyerte meg ezt a döntőt, ahogyan 2004-ben elveszítette: akkor házigazdaként kapott ki (1-0-ra, Görögországtól), most a házigazdát verte meg 1-0-ra.

Az Eb-nek vége, jóelőtte lejárt a Copa America is (1. Chile, 2 Argentina!), vár ránk – sportszerető emberekre, szurkolókra, tévénézőkre – augusztus 5. és augusztus 21. között a Rio de Janeiro-i XXXI. nyári olimpia, a sport legnagyobb világseregszemléje és ünnepe. A focit különben is inkább a klubfutball élteti.