Jóllehet az élelmiszerek hozzáadott értékadóját a kormány 24 százalékról 9 százalékra csökkentette, azok Romániában még mindig drágábbak, mint a szomszédos országokban. Ráadásul az exportból származó élelmiszerek sok esetben olcsóbbak az itthon gyártottaknál.

Drága a hitel és a nyersanyagok

A húskészítmények, a kenyér, a péksütemények többe kerülnek, mint például Bulgáriában, vagy a mezőgazdasággal jóformán nem rendelkező Lengyelországban. Miért drágábban az élelmiszerek Romániában? Szakemberek ennek több magyarázatát is adják.

Mindenekelőtt a romániai farmerek drágábban termelnek, mint a szomszédos országokban élő társaik. Ennek okát egyrészt a fejletlenebb technológiák, a csökkent munkatermelékenység jelenti, ugyanakkor a romániai farmerek még mindig csak drága hitelhez jutnak hozzá.

Romániában a mezőgazdasággal foglalkozók igen sok nyersanyagot csak importból szerezhetnek be, közéjük tartozik a műtrágya, a takarmány. Így tehát nyilvánvalóan a végtermék is többe kerül majd, legyen szó hústermékekről vagy gabonáról.

Az élelmiszerek drágulásához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy a kereskedők túlzott profitot akarnak elérni.

Drága lett az „éléstár”

Romániát régebben úgy emlegették, mint Európa éléstárát. Ez főleg a gabona-, elsősorban a búzatermésre vonatkozott, amely például Havasalföldön bőséges volt. Jelenleg viszont a búza és általában a gabonafajták Romániában a legdrágábbak egész Közép- és Kelet-Európában.

Az Eurostat felmérése szerint Romániában egy kiló búzaliszt 0,62 euróba (2,75 lejbe) kerül, miközben ugyanez Bulgáriában 0,55 euróért (2,44 lejért), Lengyelországban 0,56 euróért (2,48 lejért), Csehországban és Szlovákiában pedig 0,46 euróért ( 2,04 lejért) kapható.    

Romániai farmerek szerint mindezért az áruközvetítő hálózatok és a kereskedők a hibásak.  A mezőgazdasági tárca volt államtitkára, Adrian Rădulescu szerint teljesen mindegy, hogy Romániában milyen a termés, az árakat nem a termelők határozzák meg, hanem mindenekelőtt a malmok, amelyek olyan tarifákat állapítanak meg, hogy nyereségeik minél nagyobbak legyenek.

Az üzletekben forgalmazott sertéshús nagyrészt hazai termék. Ennek ellenére, Bulgáriában, Litvániában és Lengyelországban is olcsóbban kapható. Romániában tavaly egy kiló sertéskaraj átlagosan 3,91 euróba, azaz 17 lejbe került, addig Lengyelországban 3,34 euróért, vagyis 14,8 lejért árulták.

A baromfihús viszont a térségben Romániában a legolcsóbb, igaz, a Romániai Baromfitenyésztők Szövetségének elnöke, Ilie Van szerint mindez csak azért van, mert a termelők nem egyszer önköltségi áron alul kínálják portékájukat. Ennek ellenére azért Lengyelország itt is megelőzi Romániát. Romániában ugyanis egy kilogramm csirkemell 4,63 euróba (20,5 lejbe) kerül, addig Lengyelországban 3,67 euróért (16,3 lejért) lehet hozzájutni.

A lengyel és bolgár példa

Az Eurostat kimutatásából egyértelműen kiderül, hogy Közép- és Kelet-Európában Lengyelország viszi a pálmát az élelmiszerek olcsósága területén. Romániában nagyjából minden élelmiszertermékért többet kell fizetni például, mint Lengyelországban, legyen szó akár lisztről, sertéshúsról, baromfiról, vagy akár sörről.

Adrian Rădulescu a magyarázatot minderre abban látja, hogy Romániában a farmerek általában 7-8 százalékos kamattal jutnak kölcsönökhöz, miközben a lengyel mezőgazdasági termelők már 2-2,25 százalékos kamatozású hitelhez is hozzájuthatnak. „Amennyiben a román termelők is hasonló kamatozású kölcsönökhöz juthatnának, akkor nyugodtan felvehetnék a versenyt a lengyel farmerekkel” – a mezőgazdasági tárca volt államtitkára.

Emellett Romániában a farmerek által használt nyersanyagok – mint például a baromfik etetésénél használt, vitaminnal kevert gabonafélék – is igen drágák. Az importból származó naposcsibék ára is igen magas, jóval nagyobb, mintha idehaza keltetnék őket.

A lengyelországi mezőgazdasági termelés valamint a hústermelés integrált rendszerben folyik. Ez azt jelenti, hogy a termelésben felhasznált mindenféle nyersanyagot az országban állítják elő.

Ha kávéról vagy sörről van szó, akik az alacsony árak tekintetében Bulgária veri a Közép- és Kelet-Európai mezőnyt. A presszóban, vendéglőben elfogyasztott kávé Romániában kétszer többe kerül, mint az ország déli szomszédjában, egy üveg sör pedig  átlagosan 50 eurócentbe, azaz 2,2 lejbe kerül, ami szintén  drágább, mint a bulgáriai sörárak.

Nyugaton olcsóbb a drágább  

Nyugat-Európához képest azonban Romániában jóval olcsóbbak az élelmiszerek. Hollandiában és Norvégiában például egy kilogramm sertéshús átlagosan 7,93 illetve 9,93 euróba, vagyis 35,2 és 44,13 lejbe kerül. Ez kétszer-háromszor magasabb ár, mint Romániában, vagy pedig a Közép- és Kelet-Európai térségben. Egy kiló csirkemell Finnországban és Norvégiában 13 euróba, vagyis 57 lejbe kerül, azaz háromszor többe, mint Romániában. Hollandiában és Norvégiában egy kiló cukorért 1 illetve 2,15 eurót (4,44 és 9,55 lejt) kell fizetni, míg Romániában mindez csupán 0,66 euróba, vagyis 2,93 lejbe kerül, Lengyelországban viszont már 0,53 euróért (2,35 lejért) lehet egy kiló cukorhoz hozzájutni.

Az is tény, hogy a nyugat-európai államokban a keresetek is jóval magasabbak, mint Romániában vagy a Közép-és Kelet-Európai országokban, ennélfogva a ezen országok lakosainak vásárlóereje így jóval magasabb. Arányaiban tehát a nyugat-európai lakosság voltaképpen olcsóbban vásárolhatja meg ezeket a termékeket, mint a román vásárló.

Kik határozzák meg az árakat

Romániában a hozzáadott értékadót az élelmiszerek esetében tavaly 24 százalékról mindössze 9 százalékra csökkentették. Bulgáriában az áruforgalmi adó viszont 20 százalékos az élelmiszereknél is. Litvániában az áfa eléri a 21 százalékot, Lengyelországban, terméktől függően 5, 8, vagy pedig 23 százalékos. A pálmát itt Magyarország viszi 27 százalékos áfával, bár a sertéshús esetében ezt jelentősen csökkentették, és a kormány ígéretei szerint a baromfihús esetében is áfa-csökkentést hajtanak majd végre. 

A hozzáadott értékadót tekintve Romániában kellene legolcsóbbaknak lenniük az élelmiszereknek. Az árakat azonban nem a termelők határozzák meg, hanem a nagy élelmiszerláncok, a szupermarketek, amelyek csupán nyereségeik növelésére törekednek.