Nem biztos, hogy túlságosan jó időzítette Traian Băsescu volt államfő azt a fenyegetését, miszerint az ég óvja Magyarországot attól, hogy a román csapatok ismét bevonuljanak Budapestre. Szavai ugyanis kevéssel azelőtt hangzottak el, hogy a központi hatalmak hadserege, a német és a magyar csapatok pontosan száz évvel korábban bevonultak Bukarestbe. A volt államfő erről, úgy tűnik, megfeledkezett…

Traian Băsescu minősíthetetlen szavait az váltott ki, hogy a magyar külügyminisztérium megtiltotta diplomatáinak részvételét Erdély Romániához való csatolásának december 1-jei ünnepén.

Román hadüzenet – nem várt következményekkel

Románia 1916 augusztusának végén nyújtotta át Burián István, az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminiszterének hadüzenetét. Bukarest célja Budapest elfoglalása volt, a gesztust pedig Párizs mélységesen helyeselte, hiszen a Verdunnél élet-halál harcot folytató Franciaországnak nagyon kedvezett az a tény, hogy a központi hatalmaknak újabb fronton kell majd helyt állnia.

Románia helyzete a hadüzenet időpontjában stratégiailag igen kedvezőtlen volt, déli határain ugyanis a bolgár hadsereggel kellett szembenéznie. Csakhogy az 1916. augusztus közepén megkötött bukaresti szerződésben az antanthatalmak és Olaszország orosz támogatásról is biztosította a román hadsereget, emellett pedig komoly területeket ígértek Romániának. Bukarest arra is ígéretet kapott, hogy a bolgár haderőket Szalonikiből indított támadással kötik le.

Augusztus végén így 370 ezer román katona törte meg a Kárpátok védelmi vonalát, ám a Monarchia is segítséget kapott szövetségeseitől: a németek, a bolgárok és a törökök hadat üzentek Romániának. A románok igen rosszul álltak a déli fronton, ahol August von Mackensen tábornok, német, bolgár és török katonákból álló 70 ezer katonát számláló Duna-hadseregével szemben a románok csupán egyetlen hadsereget tudtak kiállítani.

Szeptember legelején a Duna-hadsereg áttörte a román védelmet, két hét múlva pedig a bajor Alpenkorps, a 2. osztrák-magyar hegyidandárral kiegészülve támadást indított Erdélyben is a románok ellen.

Mackensen a dunai osztrák-magyar monitorflotta segítségével szeptember vége 23-án elfoglalta Konstancát, október 25-ére pedig a német és osztrák-magyar haderők felszabadították Erdélyt is.

Bukarest erődjei

Ebben a kilátástalan helyzetben a román, orosz, szerb és francia csapatok visszavonulásukkor mindent felperzseltek, november végén pedig a román parlament, a kormány és maga I. Ferdinánd király is Iasi-ba tette át székhelyét, a ploiești-i olajmezők infrastruktúráját pedig az angolok bombázták le.

Konstanca elfoglalása jelentős haditény volt, hiszen ezzel elvágták Románia útját a tenger felé, így a központi hatalmak előtt megnyílt az út a román alföld és Bukarest felé.

A román főváros elfoglalása azonban nem bizonyult könnyű feladatnak. I. Károly király utasítására a belga hadmérnök, Henri Brialmont tervei alapján már 1884-ben elkezdték Bukarest páncéltornyokkal, nehézágyúkkal felszerelt erődövének kiépítését. Az erődrendszert körvasút és autóút kötötte össze (utóbbi nyomán épült meg egyébként Bukarest jelenlegi körgyűrűje), minden jel arra mutatott, hogy Bukarestet csak véres csata árán lehetett volna elfoglalni.

Csakhogy a román vezetés másképpen döntött, amiben nem kis szerepe volt a Zeppelinek által végrehajtott bombázásoknak is, amelyeknek több mint 4000 halottja volt. A román vezetők terve az volt, hogy Bukarestet megkímélik az ostromtól, francia Philippe Berthelot pedig az Argeș folyó mentéről indított támadással próbálta meg visszanyomni a központi hatalom erőit. A terv csaknem bevált, Mackensen szerencséjére azonban Erich von Felkanhayn serege és egy török hadosztály szárnytámadása nyomán a román hadseregnek december elején vissza kellett vonulnia. Ezzel Bukarest sorsa megpecsételődött, a Duna-hadsereg előtt megnyílt a Bukarestbe vezető út.

Puskalövés nélkül

A német hadvezetés azonban nem tudott a románoknak arról az elképzeléséről, hogy megkímélik Bukarestet az ostromtól, ezért Mackensen három hadosztályt és nehéztüzérséget helyezett készenlétbe és december 5-én megüzente Bukarest parancsnokának, hogy a központi hatalmak Bukarest megtámadására készülnek, a lakosság megkímélése érdekében tehát felszólítja a város feltételek nélküli átadására.

Az üzenetet átadó német követ azzal a válasszal ért vissza, hogy Bukarestnek már nincs önálló parancsoksága, a hadsereg teljesen kivonult a fővárosból. A bevonuló német hadosztályok valóban üresen találták a Bukarest körüli erődöket.

Mackensen december 6-án törzstisztjeivel együtt, az elővéd védelme alatt beautózott Bukarestbe. Az eseményről így írt naplójában: „Nyitott üzletek és telt kávéházak! Üdvözölnek bennünket. Jól öltözött rendőrök szabályozzák, kifogástalan öltözékben a közlekedést. Berlinben sem mehetne rendesebben… Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez, ami elvakít bennünket?”

De hasonló élményei voltak a magyar katonák egyikének, az erdélyi származású és románul is jól beszélő Maderspach Viktornak is, aki egy hatfős lovasjárőr parancsnoka volt a bevonulás napján, és aki Chitila felől hatolt be Bukarest elővárosaiba. „Majdnem azt a benyomást szereztem, mintha a lakosság az ellenségnek bevonulását valami látványos népünnepélynek tekintette volna, nem pedig egy olyan eseménynek, mely minden nemzet történetében mint gyászos és szomorú epizód szerepel” – írta későbben.

A lelkesedés nem lehetett teljesen a véletlen műve, hiszen Bukarestnek ekkor többezres német, osztrák, magyar lakosa volt.

Az „ünnepi hangulatot” csupán elszórt fosztogatások törhették meg, ami hasonló esetekben elkerülhetetlen, és kisebb csetepaté a bukaresti királyi palota előtt, egy lovas kozákokból álló, hátramaradt orosz kötelékkel.

A kocka megfordult…

1916. december 6-a után Bukarest négy hadsereg megszállása alá került, amelyekben a központi hatalmak minden állama képviseltette magát. Románia hadbalépése és a bukaresti győzelem azonban a központi hatalmaknál jelentős változást hozott: a Monarchiát megmentő német segítség fejében Berlin nyomására a központi hatalmak hadseregének fővezérlete német kézbe került.

A román vezetés ugyan feladta a fővárost, ám megkímélte hadseregét, amely kihasználva a háború további alakulását, 1918 novemberében, a Mackensen-hadsereg kivonulását követően megkezdte Magyarország megszállását. Bukarest az újabb román-magyar háborúban már elérte 1916-ban kitűzött célját: három évvel azt követően, hogy magyar katonák masíroztak Bukarestben, a román királyi hadsereg bevonult a magyar fővárosba.