A romániai titkosszolgálatok és az ügyészség összefonódására utaló jeleket sorol fel Markó Attila a szerkesztőségünkbe eljutott nyílt levelében, amelyben a volt parlamenti képviselő a Nagy Zsolt nemrégiben közzétett állásfoglalásában felvetett problémákra reagál.

Mint ismert, Markó Attila jelenleg Magyarországon tartózkodik, és nem térhet vissza Romániába, mert letartóztatnák. Nagy Zsolt volt távközlési miniszter a börtöntüntetését tölti, egy olyan bűnvádi per eredményeként, amelynek végén egy erősen megkérdőjelezhető ítélet született.

Nyílt levelében Markó Attila a közkegyelmi, illetve a büntetőjogot módosító tervezetről szóló viták kapcsán elöljáróban megjegyzi: „a cirkusz jellege, annak alakulása, a valós és lényeges kérdések elkendőzése, a szekértáborok közt egyre mélyülő szakadék egyértelműen azt mutatja, hogy itt mindkét oldal elsősorban az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok fölött gyakorolt hatalmának megerősítéséért illetve átvételéért küzd”.

A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyéven felfüggesztett börtönre ítélt volt képviselő megjegyzi, hogy az említett tervezetekről zajló vita hevében senki sem beszél a román igazságszolgáltatás és a román büntetőjog valós és tényleges állapotáról, a titkosszolgálatnak és a korrupcióellenes ügyészségnek a bírósági eljárásokra gyakorolt befolyásáról és nyomásáról, a senki által nem korlátozott „nemzetbiztonsági lehallgatásokról”, a leszámolás céljából megrendelt és gyártott dossziékról, a SRI-DNA „közös akciócsoportjairól”.

Markó Attila szavai szerint ezek a kérdések lassan már tíz éve „emésztik”, amióta az ügyészség korrupciós ügyet kreált a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásából. „Nem akarok vádaskodni, nem fogok szidni senkit (…). Ha egy Sebastian Ghiță nevű médiasztárnak alapvetően közös bulik és nyaralások felidézésével már sikerült egy kicsit megrengetni a rendszert, akkor ezek itt alább is megérnének minimum egy tényfeltárást”.

A volt képviselő a továbbiakban felsorol néhány olyan eseményt és körülményt, amelyek meglátása szerint a titkosszolgálatok és az ügyészség összefonódására utalhatnak. Elsőként azt, hogy a Mikó-perben addig húzódott a tárgyalás, amíg a bírónő szülési szabadságra kényszerült, a bírócsere pedig a per teljes további folyamatát meghatározta. Ez amiatt történt, hogy a feljelentő Benedek Leventét utolsó tanúként három egymást követő tárgyalásra hiába idéztek be tanúvallomást tenni. „Valahol, valakik úgy szervezték, hogy ne hozzák át a börtönből, ahol büntetését töltötte (…) Kinek és miért volt érdeke addig tolni az ügyet, amíg ki nem jelölték az új bírót, és akinek megjelenésével egyidejűleg feltűnt az utolsó tanú, majd a soron következő tárgyaláson ki is mondták az ominózus három éves börtönről és a visszaállamosításról szóló ítéletet?” – teszi fel a kérdést Markó.

A volt képviselő felidézi, hogy Benedek Levente feljelentőnek az alapfokú döntésről több mint egy nappal az ítélet megfogalmazása és kihirdetése előtt tudomása volt. Emlékeztet arra, hogy november 21-én kérték az előzetes letartóztatását az úgynevezett Bica-ügyben, pedig az ominózus kártérítési bizottsági ülésen nem volt jelen, és távollétének bizonyítékai a vádhatóság nyomozati anyagában is szerepelnek. „És most az egyszer vádolok – nevekkel: Dănuț Volintiru és Gheorghe Popovici ügyészek törvényt és kötelességet szegtek és visszaéltek hatalmukkal azáltal, hogy ártatlanságom tudatában alaptalanul kérték az előzetes letartóztatásomat” – olvasható a nyílt levélben.

Markó Attila emlékeztet arra is, hogy az ügyészek a bizonyítékok és a sorozatos kérései ellenére sem ejtették a vádat. „Kik és milyen hatalom birtokában húzták-nyúzták a vádak azonnali ejtését 2014. december elejétől 2015. április 10-ig – addig, amíg egy újabb vádiratot nem gyártottak?” – fogalmaz a volt képviselő, aki azt sem tartja véletlennek, hogy miközben 2014. november 24-re várták a Mikó-ügy jogerős döntését, november 20-án beidézték a Bica-ügyben. „Ráadásul úgy, hogy a Bica-ügy meghallgatásán, november 20-án éjjel, a Mikó-ügy ismeretében, Popovici ügyész a valakik által biztosított felsőbbrendűségi érzésének és hatalmának tudatában kaján vigyorral odaszólt nekem: „da’ văd că aveți treabă, domnu’ Markó...” (nahát, látom, hogy van dolga rendesen, Markó úr...)” – idézi fel az akkor eseményeket a volt képviselő.

Levelében Markó Attila további gyanús eseményeket is felsorol, azzal a megjegyzéssel, hogy a fenti történetek mindegyikére van bizonyítéka: ügyészi iratokban, periratokban, blogbejegyzésekben – részben már közzétette ezeket korábban is. Szerinte ezekről a kérdésekről és a Nagy Zsolt által is felsorolt esetekről beszélni kell – anélkül, hogy bárki is kétségbe vonná a korrupcióellenes küzdelem jogosságát és fontosságát.

„Alkotmánybírósági döntéseket igenis be kell iktatni a törvénybe, a joggyakorlat nem tehet úgy, mintha azok nem is léteznének. Igenis rendet kell tenni a román büntetőjog háza táján, még akkor is, ha egyesek ezt másképp látják. (…) Semmilyen morális joguk nincs kritikát megfogalmazni azoknak, akik épp a jelenlegi állapotok törvényen felül álló haszonélvezői, és akik épp a jelenlegi állapotokból és jogállamiságtól idegen összefonódásokból fakadóan élnek vissza a joggal, törvényességgel, hatalommal – bármennyire is láthatatlan az. Sokan tudjuk mindezeket, de legtöbben mégis hallgatnak. Mert beszélni erről ma nem népszerű” – zárul Markó Attila levele.