A kamuhírek jelenségét feltáró workshopon vettek részt többek között erdélyi egyetemi hallgatók. Járókelőkön tesztelték, mennyire ragadós egy hazugság. Érdekes tapasztalatokat szereztek.

A Sapientia EMTE egyik diákja, Hamar Mátyás Ruben megkeresésünkre elmondta, a mesterszakos hallgatók számára szerveztek tanulmányi kirándulást Budapesten, így jutott el a Metropolitan Egyetemre, ahol egy indiai előadóval, Amrit Amlan Pattanaikkal és hollandiai résztvevőkkel műhelymunkán vett részt három erdélyi társával együtt.

A Fake news és Post truth című tevékenységen előadást tartottak a digitális történetmesélésről, azon belül az audiovizualitásról, tehát videótartalomgyártásról, emellett az kamuhírek világába a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kovács Gergő vezette be az érdeklődőket.

Az Indiából érkezett előadó elsősorban a post truth jelenségre koncentrált és a videótartalmak hatásait vizsgálta. Az interaktív beszélgetés után munkacsoportokat alakítottak ki, majd mindenki úgy közelítette meg a témát, ahogyan akarta.

„Kitaláltunk egy kamuhírt, és ezt az Örs vezér téren járó-kelő embereknek tálaltuk, majd lestük a reakciójukat, amit rögzítettük kamerával – ez a digitális történetmeséléshez kellett, hiszen a feladat az volt, hogy fake news-post truth témában alkossunk valamit. Azért, hogy hitelesnek tűnjünk, megfogalmaztunk egy felhívást, amit egy petíciós ívvel együtt kinyomtattunk” – fogalmazott Mátyás.

A kitalált kamuhír az volt, hogy a CEU-ról ki akarnak rúgni egy pár egyetemistát, mert Fidesz-szavazók. A felhívás szerint azért gyűjtenek támogató aláírásokat, hogy ez ne történjen meg. A támogató érv szerint a diákok utolsó évükben vannak, elég ciki lenne, ha épp most kellene megszakítaniuk tanulmányukat, és amúgy is, egy demokratikus országban ki-ki szavazhasson, akire akar.

Változatos reakciók

Sok embert megszólítottak, körülbelül egyötödük elutasító volt, és mindössze egyetlen egy személy kérdezte meg, hogy kik ők. Akikkel szóba álltak velük, látszólag kivétel nélkül elhitték a hallottakat.

„Volt egy végzős középiskolás, aki őszintén elmondta nekünk, hogy ő ezekben nem jártas. Majd miután győzködtük, még visszakérdezett: ugye nem lesz ennek semmilyen következménye?” – mesélte Hamar Mátyás Ruben. „Volt egy buszsofőr, aki a buszmegálóban várt, ő azt mondta, hogy egy haverja aláírt valamit a Fidesz ellen, s utána »felkeresték a lakásán«. Miután elmondtuk, hogy itt pont a Fideszt támadják, még tartózkodóbb lett. Kiderült, hogy Fradi drukker, de utálja Kubatovot. Végül nem írta alá.”

Egy (vélhetően egyetemista) pár készségesen mesélt a nagyszüleikről, akik a kormánypárti médiát követik. A lány első kérdése az volt: „lesz valami tüntetés is?” „Egy magát újságírónak nevező fickó (ő volt az, aki megkérdezte, hogy kik vagyunk, egyébként) reakciója a sztorira az volt: »Hát ez a kormány már minden aljasságra képes, azt hiszem. « Őt már nem javítottuk ki, hagytuk abban a tudatban, hogy jól értette a mondandónkat, holott, pont a »másik oldalt« kriminalizálta ez az eléggé hihetetlen sztori” – magyarázta Mátyás.

Mit szűrtek le mindebből?

„Mivel általában a beszélgetések végén azt is megkérdeztük, hogy milyen médiából értesülnek a világ dolgairól, sikerült valamelyest megrajzolni a kérdezettek profiljait. Bizonyos előfeltevések beigazolódtak, például, hogy a fiatalok ellenzéki sajtót olvasnak és kizrólag interneten. Mindenki azt gondolja a saját médiapreferenciájáról, hogy az a normális. Meglepő volt ugyanakkor azt tapasztalni, hogy sokan vannak, akiknek a bevallásuk szerint nincs idejük a médiát követni (bár az sem kizárt, hogy ez egy kitérő válasz volt)” – foglalta össze Mátyás. Elmondta azt is, a post truth kapcsán az volt a legizgalmasabb felfedezésük, hogy a legtöbben azt képzelték bele az elmondott információba, amit már amúgy is feltételeztek a felekről (például, hogy a kormány aljas).

„Ami számomra ezt a témakört érdekessé teszi: a kamuhírek támadásásával fény derül arra is, hogy sok véleményformáló eleve tényként kezeli előfeltevését egy-egy bírálat esetén, és nem ellenőrzi az információinak a hitelességét. Vagyis amit máson számon kér, azt a maga felsőbbrendűségének érzetében önmagával szemben elmulasztja megtenni. És innen nagyon érdekes a történet, mert ők is felelősek a szakadék létrejöttében – már ami az olvasó/befogadótáborokat illeti” – összegezte Hamar Mátyás Ruben a tapasztalatait.